Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2011

Tavaszi zsongás - nyár végén

Kép
Addig pakolásztam, míg felleltem a verseimet tartalmazó antológia egyik példányát. Az a vicces, hogy bár az alig 110 oldalas könyvecske címe a tavaszhoz köthető, az előszó is augusztusban íródott. A kötetet a kazincbarcikai SZIRT (Szabadon Szárnyaló Írók és Rímfaragók Társasága) támogatásával és közreműködésével adták ki. 2001-ben volt tíz éve, hogy a SZIRT fennállt, s szerették volna megmutatni, kis csoportjukban milyen művészek munkálkodnak éppen. Üzenetnek szánták, lássák, olvassák, életben vannak, alkotnak. 45 alkotó kapott lehetőséget, hogy megjelenjen benne, köztük én is.

Sose...

Kép
Sose...
Sose tudd meg hogy az erdők mit regélnek, Sose fuss el, ha talán meg nem menekszel.
Sose kérdezz torok mentén kard kivégez, Sose nézz Rá, azon menten válsz szolgává.
Sose hallgass ha a szavad mentő tavasz, Sose sírjál, tudván nem hiába vártál.
Sose vess szót, mely megöli az igaz jót, Sose temess oly testet mi jóság mentes.
Sose nevess a gyermeken ki még keres, Sose halj meg úgy, hogy megtagadtad neved! 
2002(?)

Fösvénység / Avaritia

Kép
Amikor az elsőt családunkba fogadtuk, még örültem. A feleségemmel madarat lehetett volna fogatni, régóta szeretett volna egyet, de én se maradtam el mellette. Kivettem a részem a vele való törődésből, ha ő büszkén sétálni vitte, velük tartottam, és fogadtam a járókelők, ismerősök gratulációit, kérdéseit. Hallatlan mód élveztem, hogy az érdeklődés középpontjába kerültünk. Soha annyi dicséretet, elismerő pillantást nem sepertem be, mint akkor. Mit számított, kicsit rá kellett költeni, mindene meglegyen, ami a feleségem kis kedvencének kijárt. A szabadidőm kurtult, de rá se rántottam. Alig telt el pár hónap, drága nejem, rágni kezdte a fülemet. Azt olvasta, ezek a kis jószágok szeretik a társaságot, vétek lenne, ha egyedül lenne, szerezzünk be mellé egy játszópajtást! Meghánytam-vetettem magammal, s bár nem olyan lelkesen, mint az elsőnél, de rábólintottam. Kis feleségem ujjongott, a zöld utat hamar követte az új kedvenc. Én ekkor úgy véltem, ennyinél meg is állhatunk. Anyagilag visítva…

Jóra való restség / Acedia

Kép
Még hogy rajtam múlik az emberiség sorsa! - horkant fel Adam. Hangzatos jelmondat volt, fáradtan mosogatott. A propaganda lepergett róla, jobban érdekelte, mi az igazság a háttérben. Mert azt mindig el-, és agyonhallgatták, hiszen az nem illett volna a szépen felépített, kábító díszletek közé. Odakinn már lehullt az éjszaka, a város tompa, narancssárga fényei apró csillagokként remegtek a sötét épületek üvegtábláin. Az ég csillagait gyerekkora óta nem látta. Az a fránya szmog! Igen messzire kellett volna mennie a magában Üveghegynek csúfolt, acélból és üvegből épített metropolisztól, hogy újra láthassa a mennybolt bársonyos szövetét. De kit érdekelt ez már a mai világban? Elzárta a csapot, a mosogató szélére tett törülközőben megtörölte kezeit. Feje felett légkondicionáló surrogott, erőlködés nélkül teremtett kellemes klímát a helyiségben. Körbetekintett, mintha haza akarna menni, de természetesen ma ő volt ügyeletben. A luxust óhajtotta. - Bármikor rábukkanhatsz, Adam! Nem tehetjük …

Torkosság / Gula

Kép
Tudom mi a bűnöm. Töredelmesen bevallom, nem seprem a szőnyeg alá, nem ellenkezem. Imádok enni. Sokat és sokszor. Ez már nem is evés. Zabálás. Két pofára, hogy már szinte rám jöjjön a hányinger, mégse adjam ki a megszerzett finomságot. Enni sosem elég. Reggel a szemem ki sincs nyitva, de már érzem, korog a hasam. Képes vagyok kábán, félálomban is az ételért nyúlni és rágcsálni. Mindegy mi az: kenyérhéj, édesség, chips, mind jöhet! Ha már felkeltem, megreggelizem rendesen. A korai majszolás csak bevezető, előkészíti a terepet a komolyabb falatoknak. Hogy állhatnám meg? Sóvárgok utána. Ott állok a hűtő előtt és perverz borzongás ráz meg. Vonz, nyissam ki. Szinte odahajol a fülemhez, négyfokos lehelete megcsapja bőrömet, s suttogja. Tedd meg! Tárj fel! Akár egy obszcén ajánlat. Megteszem, mert meg akarom tenni. A vonakodás csak látszat: a játék része. Kacérkodom az étellel, ő is azt teszi velem. Mit két összeszokott partner. A hűtő tartalma megdelejez. Csodálom, ahogy más a festményeket…

Harag / Ira

Kép
Ahogy Viki savanyú arccal kilépett a hivatal ajtaján, Ágnes már akkor tudta, valami nem stimmel. Összehúzott szemmel várta be a magas, sovány, kinyúlt, fakó, agyonmosott ruhákat hordó kamaszlányt, és csak akkor szólt hozzá, amikor már leült mellé a nyírfa alatti kispadra. - Na mi az, kislányom, ilyen hamar elintézted? - Fenéket. Nem volt bent az ügyintéző. - Mért nem? Nem ma van a fogadónapja? - De, csak elment két hétre nyaralni - nyavalygott a lány, füle mögé seperve tartás nélküli barna haját. - Aki megteheti, nem itt mereszti a seggét. - Hagyjuk ezt kislányom, tudod jól, a taníttatásod nem aprópénzbe kerül. Valamit valamiért. Inkább azt mondd, nem kérdeztél meg mást, aki segíteni tudna? - Minek? Nem hallod? Nyaralni ment, várnunk kell egy hetet, míg visszajön. Ágnes nem tetszőn csettintett a nyelvével. Tipikus lerázó szöveggel hajtották el a lányát. - Lehettél volna kitartóbb is, nem hagyjuk annyiban! - pattant fel a csinos asszony, aki képtelen volt megérteni, az ő szép, vékony …

Irigység / Invidia

Kép
- Láttad Maja új haját? - állt köszönés nélkül görnyedt hátú szobatársa mellé a gömbölydedebb Ilike. Niki csak rántott egyet a vállán, összébb húzta kardigánját és álmodozva bámult ki a széles ablakon az utcára. Ősz volt, gyönyörű színekben pompáztak az udvar fái. Bűn volt összegereblyézni a gyepről a lehullott leveleket, már pedig egy kerti munkás épp ezen ügyködött. A kerítésen és az úttesten túl csinos kis cukrászda állt, utcára néző ablakában fiatal pár ült. A délutáni forgalom már elvonult, alig járt autó az úttesten. A pasztellszínű terítőn porcelán tányérokon sütemény várta, elfogyasszák, kis vázában friss őszi virágok pompáztak. - Most nézd meg őket. Főleg a csajt - bökött Niki állával a pár nőtagjára. - Jól bevág a csípőjébe a nadrág, a helyében nem enném meg azt a sütit. Fogynia kéne. Ilike nem sok érdeklődést mutatott a cukrászda és a benne ülők iránt, még mindig Majáról akart diskurálni: - Képzeld el, vörös. Nem szolid vörösesbarna, hanem mint a tűz lángja. Messziről rikí…

Kevélység / Superbia

Kép
Ahogy Ágoston megjelent a téren, minden szem rátapadt. A hangulat is megváltozott, joggal. El is várta. Ez a minimum! Olyan nem fordulhatott elő, nem gyakorolt hatást a jelenlévőkre. Hozzá tartozott személyes varázsához. Végigsimított tisztességben megőszült fehér haján és leparkolta járgányát az útpadka mellé. Ügyesen, egy csuklómozdulattal. Manőverezni azt tudott. Akár az álom. Törzshelye szabadon várta, soha, senki nem merte elfoglalni. Jól tudták, mit kockáztatnak: a haragját. Már pedig ha Ágostonnak nem tetszett valami, roppant udvariasan, de vérig tudta sérteni áldozatát. Kávét rendelt, mint mindig, ha a kávézóba látogatott. A felszolgáló félénken közelítette meg, Ágoston igazgatói-atyai mosollyal nézett előre. A mosoly nem az alkalmazottnak szólt. Sokkal inkább magának és érdemeinek. Szemében senki más nem létezett, senki nem érhetett a lába nyomába. Hízott a mája, valahányszor csak saját, kivételezett pozíciójára gondolt. Mit zavar ez a fiatal, huszonéves felszolgáló! Micsoda…

Bujaság / Luxuria

Kép
A csajok kint ültek a padon, amikor megérkezett. Egyből megnyalta a szája szélét. Ez már igen, fogadóbizottság a javából! Indult a mustra, ki nem hagyna egy ilyen alkalmat! Az arcukra vesztegette a legkevesebb időt. A testük, a formáik inkább lekötötték. A délutáni nap segítségére volt. A lányok fölé hajló terebélyes gesztenyefa szépen megszűrte a fényt, izgalmasan fojt le domborulataikon. Rangsorolt: az ott balra, aki olyan vagány hanyagsággal támaszkodik a pad szélére díjnyertes kanca. Fekete haja kacéran csiklandozta tarkóját, pulcsija alatt jó kis mellek várták, megdolgozza őket egy értő férfikéz. Igen, ezek csak rá várnak. S azok a kezek! Azok az ápolt körmű kezek értően el tudnának játszani bizonyos részeivel, hohó! Képzeletben lejátszotta az egész jelenetet: a pipike hogy oldaná meg az övét, hogy húzná le a sliccét és mint venné kezébe férfiasságát. Élvezettel nyalta végig fogait somolygó zárt ajkai mögött, kellemes bizsergés támadt a nadrágjában. Az a játékos féloldalas ülés…

Ki kicsoda?

Kép
Utána túrtam kicsit irományaim között, vajon a Nibela volt-e az első kitalált írói álnév, amit használtam. Kutatásom eredményes volt, s 2000-2001 között három változat is megfordult a versek alá biggyesztve.  Ezek a következők voltak:
Nara Llwar Vera Llwar Nara Llewar Ringler (N.L. Ringler)
Úgy tűnik, próbálkoztam ezzel-azzal, mielőtt rátaláltam a legmegfelelőbbre (Nibela), ami érdekes módon közel sem hasonlít a korai nevekre és éveknek kellett eltelnie megleléséig. Akkoriban olvastam Salvatore sötételf-triológiáját, ahol van egy pókistennő, Lloth, a dupla l-eket innen származtatom. A "war" szótag angolt ismerőknek a háború szót adja ki, s hogy innét jön-e vagy sem, talán kamasz önmagamat kéne megkérdezni. A Nara, azon túl japán város is, részemről levegőből szedett mesterséges kreálmány. Az egyetemi gólyatáborban becenévként használtam, de hogy mi végre! A művésznő nem állta meg felhasználni :D A Ringler is műszó, függetlenül az angol gyűrű (ring) szó ottlététől. Rokonságb…

Kívánságod parancsom

Kép

Ima

Kép
Ima
Adj Uram szép perceket töretlen reményeket lelki békét, mély csendet.
Adj Uram, ha kér a szó ha árad a sikoly-tó ha kéz nyúl ki, kiáltó.
Adj Uram, ha jő magány ha kiútja nagy talány ha sok kitartást kíván.
Adj Uram, ha fáj a szív csendes dal után csitít könnyű könnyem lehullik.
Adj Uram, ha sírva kérek mellém egy teremtett lelket kiben lelkem vigaszt lelhet.
Adj Uram, ha nem kérek felnyitván a dac-szemet s tudjam, mi a szeretet
2000. szeptember 6.

Könyvbemutatóim

Kép
Összeállítás eddigi könyvbemutatóimról, ott szerzett benyomásaimról.

Szerepjáték I.

Kép
Fórumos szerepjáték ihlette fantasy írás.