Ketten egyben


Ketten egyben

Szürke palán, két lány talán
vállat-vállnak vetve
áttűnődve vihar falán
néznek elfelejtve.

Balra ében hajú leány
fegyvereknek ura
a mosolya mindig silány
gyiloknak szózata.

Vértjét soha le nem veti
az őrségben edzett
az arcokat elfelejti
hóhérja istennek.

Jobbra társa, dér csókolta
arca mindig talány
megértésnek nagy tudója
szava mégis: "Talán."

Nyugodt, békés, okos szavú
hogyha meghallgatják
elfeledtet mindent mi bú
kulcsát nem találják.

Hosszú hajuk fonatban lóg
egy ponton forrasztva
két módból lesz majd csak egy mód
vörösbe fullasztva.

S lám, már arcuk elhalványul
fonat vége fordul
a két szín vörösbe tolul
a daluk is némul.

S így búcsúznak az anyjuktól
ki életre hívta
elfordulnak szolgálattól
s elvesznek a múltba.

2007.06.15.

Megjegyzések