Hat elem
I.
Minden kezdet előhírnöke fájó lélek hű menedéke bűnös tébolynak legveleje zárt szemekkel futsz össze vele.
Ő az utolsó alkonyattájt párra ejti ében palástját gyilkosnak hívják jó barátját Őt bizony sehova se várják.
Anya ő, istenek anyja apa ő, emberek apja amit alkotott majd elmarja kulcsát zárunkban Ő forgatja
Az ostobák félnek arcától felkutatja bent őt a bátor formálható, ne félj a kártól egy csepp az örök igazságból.
II.
Előbbit követi, testvére túlértékelt minden ereje néha erős és néha gyenge mégis sokat első kedvence.
Van, ki hiszi, Ő a szerelem ha ez igaz, Ő a gyötrelem. Reggelenként táncol a hegyeken bárhol nézem, mindig meglelem.
Gyermek, hogyha játszani akar ifjú, hogyha felhőket takar felnőtt, hogyha dombokon nyargal idős, hogyha tüzet rak hóval.
Jó gazda ő, senki nem tagadja árulásnak csalfa maszlagja érett, színes gyümölcs az arca kacsint hogyha elér a csókja.
III.
A Hold hiába kergette kacéran, vígan kinevette ki az életet kezein vitte az előzőt eredve szülte.
Mély anyaggal a nagy formáló vízpa…
