Morfondír I. - Honorárium

Picture: Liol
Az elmúlt héten két olyan téma is felmerült Facebookon, aminek elindítója és aktív résztvevője is voltam. Az egyik a hozzáállást a másik a honoráriumot fejtegette. Időrendben ugyan az első téma volt előbb, mégis a másodikkal kezdeném.


Aki alkotóként szokott pályázatokon indulni (esetemben az irodalmi pályázatok relevánsak, de vélhetően festő, szobrász, stb. világban sem lehet nagyon másképp), biztos többször belefutott már a honorárium kérdésébe, melyet a pályáztató a nyertesnek/nyerteseknek felkínál. Mind gyakrabban találkozom azzal, hogy az indulók a méltó honorálás alatt a pénznyereményt tartják, minden más csak másodlagos. Sőt, nem egy kiadó külön kiemeli, ők annyira korrektek, hogy naná, hogy honoráriumot adnak leendő szerzőiknek, mintha ez lenne az a viszonyítási pont, ami alapján eldől, ki jó kiadó és mi a jó bánásmód egy szerzővel.
Írom ezt úgy, hogy mostanában jelenik meg egy e-könyvem, és épp az előző bejegyzésben tértem ki arra bővebben, hogy aki venni szeretne a művemből, az hogyan is teheti meg. Nyilván az eladott példányok után én is kapok pénzbeli honoráriumot a kiadómtól, és ha nem számítana a pénz, akkor feltenném a művemet egy az egyben a netre, hadd olvassa bárki szabadon.

Pénzből élünk, helyesebben abból is. Jöhetnének, és jönnek is néha a művészek azzal, hogy ők csak azért alkotnak, hogy megmutassák a belső világukat, gondolataikat közvetítsék, szórakoztassanak, stb. Teszik is, és ezt legtöbbször pénzre váltják, azaz nem ingyen teszik. A világ erről szól: eladásról. Tágabb értelemben világéletünkben, az év minden napján ezt csináljuk. A kommunikáció révén eladjuk (vagy próbáljuk eladni) önmagunkat, világnézetünket másoknak.
Ismerj meg! Értsd meg! Higgy nekem! Bízz bennem!
És persze ott van a gazdasági értelemben vett eladás is.

Picture: 123rf
A szerzők egy idő után vágynak arra, hogy munkájukat, erőfeszítéseiket honorálják, pláne, ha arra minden szempontból méltó. De vajon csak a pénzben kifejezett honorálás a honorálás? Csak az érték, ha fizetnek?
Ez a fajta anyagiasság nekem piszkálta a csőrömet. Begépeltem a neten, hogy a honorál fogalma mit takar. A szó jelentése többféle: tisztel, megbecsül, elismer, méltányol, tekintetbe vesz, díjaz, megfizet, meghálál, viszonoz. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, felteszem a kérdést a netes közösség azon szeletének, amit elérek, hogy ők mit találnak méltó honorálásnak. Megjelenést? Alapos és hasznos szerkesztői elemzést? Gyümölcsöző szakmabeli kapcsolatok kialakulását? Vagy valami mást? Esetleg elég azt nézni, mennyi üti a szerző markát, mert az a fő, minden más porhintés és eufemizmus,és ez a minimum, amit egy szerző megérdemel?

A kérdés üzleti oldala is előkerült, miszerint egy kiadónak/pályáztatónak is meg kell élnie valamiből, és ha megjelenést ígért, azt valamiből meg is kell valósítania. Általánosan megfigyelhető, hogy a kisebb kiadók nem adnak pénzbeli honoráriumot, ők antológiában való megjelentetéssel méltányolják a szerzőt, esetenként nevezési díjat kérnek (ez utóbbi a komolytalan indulók szűrésére is alkalmas, gyakorlata viszont vitatott). A nagyobb kiadók már a  megjelenésen túl egyébbel is jutalmazhatnak (könyvcsomag, ajándékutalvány, honorárium, royalty). A biztosítékot legtöbbször az szokta kiverni a szerzőknél, ha a kiadó csak arra használja a pályázatot, hogy így szedjen össze szerzőközönséget és aztán pénzért való megjelenést kínáljon fel az általuk kiválogatottak számára. Röviden: fizess, hogy kiadjanak. Kis példányszámú magánkiadóknál ez bevett szokás, néha még azt se nézik, hogy méltó-e az adott mű arra, kiadják. Ezen a vonalon a korrekt pályázati kiírások kérdésköre is felmerült, de szerencsére nem kanyarodtunk el nagyon az eredeti kérdéstől sem, hogy a bukszát kell-e lesnie egy szerzőnek azért, úgy érezze, elismerik őt.

Külön örülök neki, hogy előkerült az ár-érték-minőség viszony is. Lépten-nyomon marketinggel bombázott életünkben tudatosan élnek az efféle hiedelmek kiépítésével. Azaz ami drága, az biztos értéket képvisel, és az minőség. Ha a munkádért keveset, vagy semmit nem kapsz, akkor az negatív üzenetet közvetít, magyarán gondolkozz el azon, amit csinálsz, az jó-e. Sőt, ha ingyen adod a novelláidat/regényeidet, talán még balek is lehetsz... Ez rossz érzést kelthet a szerzőben és cserébe még azt is eléri, hülyének nézik, ha nem anyagias. Az emberek szkeptikusak azzal, ami ingyen van. Gyanús. "Biztos nem elég jó." Elgondolkoztató, hogyan alakult ki ez a világnézet és nem csodálom, ha páran csak akkor hiszik el, amit csinálnak az jó, és arra érdemes odafigyelni, ha a bankszámláján is jócskán pozitív egyenleg felé pördülnek a számok. 

A hozzászólók között volt, aki odafigyelésre buzdított, ne hagyjuk, hogy kihasználjanak minket, más bevallotta, hogy csak kedvtelésből szokott írni és nem indul pályázatokon. Lassan,a  végére lejutottunk oda, hogy felismerjük, jók ezek a pályázatok, hiszen egy kezdő szerző legtöbbször csak ilyen körülmények között tudja bemutatni magát és a műveit. Így elérheti, felfigyeljenek rá, nem egy esetben, ha tényleg jó - méltó rá! - támogatót szerez. A végét Attila foglalta össze nagyon szépen, még pedig:
"Fizetség igenis jár. A fizetség azonban lehet más is, nemcsak pénz. Lehet támogatás, reklám, háttér az előbbre jutáshoz, vagy egy megelégedett sóhajtás, és utána kényelmes hátradőlés a karosszékben: Jól érzem magam!"

Köszönöm mindenkinek, aki csatlakozott a beszélgetéshez :)

Megjegyzések