A halál SF-je

falk2021
Le a betegséggel, a születési rendellenességekkel, az öregséggel! Éljünk örökké! Lépjük át korlátainkat! Definiáljuk újra az ember mibenlétét! Ha rendelkezésünkre áll az ehhez szükséges tudás és technológia, bolondok vagyunk nem élni vele! Az ember nagyszerű, és még nagyszerűbbekre hívatott! Határ az idő, a tér, a képzelet végtelenje! Jöjj, szép transz-, suprahumán világ!

Nekem ebből süt a haláltól, az elmúlástól való félelem. Minden újszerűnek tűnő kezdeményezés, nemes eszméktől hajtott kutatás mélyén ott lüktet egy réges-régi  zsigeri rettegés, mely a hightech kütyük árnyékában is tenyészik, akár a kiűzhetetlen penész. Részletekbe menő és szakszerű történelmi forrásokkal nem alátámasztott emlékeim szerint régi időkben vajákossággal, istenekhez szóló rituálékkal igyekeztek meghosszabbítani illetve jobbá tenni az életet, később sötét és kevésbé sötét praktikákkal ügyködtek hasonlón, esetleg égig szálló szent imákkal, hogy aztán idővel a tudományt is hadrendbe állítsák, miközben a spájzban fénylényekkel, mindent átszövő erőkkel és energiákkal kufárkodnak hasonló okból.
Húsba zárt élet egyenlő elmaradottság, földhözragadtság, csúf vénülés, kórok? Alacsonyabb szintű létezés ez, melyből felfelé szabad csak fejlődnünk magasabb rezgésszintre, vagy a halhatatlannak tartott virtuális valóságba?


Javítsd fel a tested géntechnológiával! A genom a kulcs Mindenhez!
Használj nanotechnológiát!
Robotikáig meg se állj, a hús ideje lejárt!
Van jobb is, mit bénázol egy avítt forma örökös javítgatásával, karbantartásával, frissítésével: töltsd át tudatod egy az egyben egy örökké működő gépbe, és a halál fogalma is értelmét veszíti!

Lépj magasabb tudatszintre!
Törekedj felfelé, magasabb rezgésre!
Ha befelé haladsz, kifelé jutsz!
Vesd le vérrel teli erekkel, mirigyekkel teli húszsákodat, hogy egy legyél azokkal, akik fényből vannak!
Válj halhatatlan bölccsé!


Akár ezo, akár antiezo vonalon csippentek fel hol ezt, hol azt, mind a halált szeretné kiiktatni az életéből. Mintha az valami természetellenes történés lenne a létezésben, ahol a nemlét maga a gonoszság, a sötétség, az elmaradottság megtestesülése volna, melyet amint lehet, így vagy úgy, de ki kell vájni a mindenség éteri/virtuális testéből. Határ, ami korlátoz, és le kell dönteni.
Növekedésmítosz: ami gyarapszik, születik, az jó. Ami fogy, meghal, az rossz. Érdekel az valakit, hogy a halál ugyan úgy az élet természetes része, mint a születés és pont az ellenkezője volna természetellenes? Az egyiket ünneplik, körbeujjongják; a másikról csöndesen, bánattól, fájdalommal szólnak. Elfogadni az elfogadhatatlant. Miért volna elfogadhatatlan a halál? Miért kéne ellene küzdeni? 
"Nekem több jár! Annyi mindent kell még tennem! Annyi mindent szeretnék még elérni! Egy élet is kevés rá!"
Haha. Minőség kontra mennyiség. A fair élet illúziója. Az élet nem rossz, vagy jó, csak van. Tart, ameddig tart. Nincs olyan szabály, kinek mennyi idő jár a létből, ez az emberi elme terméke és vágya, így ha gyermek megy el, megfeszülnek az állak, előtte állt az élet; ha nyolcvanas idős, megette már a kenyere javát (nem kár érte?).
Ifjúságkultusz. Kettős mérce (vagy több).
Ne sokáig éljek, hanem eleget.

Van odaát? Nincs odaát? Anyag vagyok, vagy van lelkem is? Tényleg a választól kéne függővé tennem hozzáállásomat a halálhoz?


Hiszen az örök élet jelenleg is létezik. Bizonyítékai az utódaink, akikben génjeink továbbélnek.
Ja, hogy az nem olyan... Nem Én vagyok, pedig a cél az volna.
Én, én, én!
Ego.

Ha sokat akar a szarka, nem bírja a farka. Meg merem kockáztatni - minden lélektani előképzettség nélkül, hiszen a véleményalkotás szabadsága adott - az embernek nem való a hosszú élet. Kiégne, lelkileg torzulna, degradálódna, és egyszer csak megszűnne emberinek lenni. Nem biztos, hogy tűkön ülve kell várni és ünnepelni az örök ifjúság és élet beköszöntének korát.

Megjegyzések

  1. Szóval a halhatatlanságot csak rosszul lehet csinálni? =)

    VálaszTörlés
  2. Fogalmam sincs, de jó példával én még nem találkoztam. Meglehet, ahhoz eleve halhatatlannak kéne születni, hogy jól csinálják, mert arra van bekalibrálva az illető.

    Tegnap megnéztem a Caprica sorozat indító részét, ahol a cylonok kialakulása is terítékre került, és emögött is csak a szeretteink elvesztése, a haláltól való félelem, az elengedés tagadása köszönt vissza rám. Sajnálom, hogy a legtöbb tudományos élethosszabbító vívmány ennek az ősi félelemnek köszönhető. Mintha a dolgot nem a megfelelő végén közelítenék meg.

    Élethosszabbítás helyett a rendelkezésünkre álló élet őszintébb, teljesebb megélését kéne eltanulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Élethosszabbítás helyett a rendelkezésünkre álló élet őszintébb, teljesebb megélését kéne eltanulni."

      Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. =)Egyébként sok pszichológus dolgozik ezen, és Amerikában már tartanak ott a mozgalmak, hogy néhány helyen meditációt oktatnak három éves kortól. (Mindfulness meditációt.) Külön terápiás irányzat is van rá, hogy megbékéljünk a halál létével (Yalom szakkönyvet és regényt is írt belőle, utóbbihoz még nem volt szerencsém, de sokaknak tetszett), stb. A könnyű irodalom és a filmek kicsit le vannak maradva azoktól a lehetőségektől, amik a kultúránkban vannak - a valós tudományos kutatások nem olyan elvadultak.

      Törlés

Megjegyzés küldése