Halvérű Afrodité

Régebbi elképzelésemet önti szavakba ez az írás. Tulajdonképpen adta magát az alap: mi volna, ha a "szerelem istennője" se nem volna szép, se nem élvezné, kívánatosnak tartják, mi több, teherként élné meg az őt övező rajongást? Az ókori mitologikus múlt helyett mindent egy alternatív jelenbe pakoltam, és íme a belőle született novella:


Halvérű Afrodité


Vénusz földi helytartója ronda és bunkó! – állt a falragaszon, aminek a tövében Piroska térdre esett. Könyöke felhorzsolódott a durva aszfalton, tüdejéből kiszaladt a levegő, ahogy az őt földre lökő fickó a háta közepére térdelt. Lehetett vagy 100 kiló, ekkora tömeget megtartani nem leányálom.
– Így megfúlok, ember! – préselte ki magából, mire támadója reszelős zihálással áthelyezte testsúlyát Piroska derekára.
A lány homloka pocsolyába ért, a copfjából kiszabadult tincsek göndörré szívták magukat a víztől. A tavaszi szellő ráérősen fodrozta a víz felszínét, mindegy volt, hogy épp nemi erőszakhoz készülnek a szomszédságában vagy sétához.
A Piroska felett ügyködő férfi a lány övcsatja felé nyúlt. Zihálása szaggatottá vált, ügyetlenül matatott. Ahhoz képest, milyen határozottan vágott bele tervébe, percről percre veszített összeszedettségéből.
Csak fulladnál bele a feromonba! – fohászkodott Piroska némán, mindhiába. A legnagyobb nyári melegben sem sikerült ezt a hatást elérnie, pedig akkor jobban izzadt. Ha pár ostoba, ösztrogéntól elhízott papnő túl közel merészkedett hozzá, akkor is legfeljebb csak elaléltak.
A pasas rájött, hátulról hiába is küszködik az öv kicsatolásával, így megragadta Piroska karját és a hátára fordította. Láthatóvá vált gerjedelemtől állatiasan eltorzult arca, és a feromon hatása alá került személyek jellegzetes, üveges tekintetével valahova a rémült, haragos Piroska vonásai mögé fókuszált.
Vajon ki az ördögöt lát helyette? Kit akar ilyen elemien maga alá gyűrni, meghágni? Merthogy ezen a szinten szó sem lehetett szeretkezésről, arra Piroska befizetett. Nagyritkán, ha hasonló szorult helyzetbe került, különböző neveken szólították az elbódult férfiak. Volt ő már Szilvi, Mártus, de Robi is, így sajnos be kellett látnia, a homoszexuálisok sem védettek.
Meg kéne csókolnom –, futott át Piroska agyán, ahogy támadója leküzdötte az öv jelentette akadályt, és nekiállt a saját nadrágjával ügyködni. Bármennyire undorodott a csók lehetőségétől, inkább ez, minthogy ténylegesen megerőszakolják. Mire elhatározta magát, a másik keresztülhúzta a számítását. Baljával torkon kapta és annál fogva szorította az aszfalthoz. Piroska körmével a férfi kezébe mart, de az ügyet se vetett rá, tekergőzését is kordában tartotta.
Jeges rémület költözött a lányba. Lehet, most nem ússza meg. Elfogyott a szerencse, az élet benyújtja a számlát. Szorult helyzetében azokhoz szálltak gondolatai, akik elől menekült.
Hol vannak ilyenkor a papnők? Mért nem jönnek?
Támadója sikerrel megoldotta a nadrágját, és pár erős rántással Piroska térdéig gyűrte a farmert.
Három. Veréb az ágon. Kettő. Törött, vörös kő. Egy. Térd közeleg.
A szorítás a nyaka körül nem enyhült. Fuldokolt, az oxigénhiánytól fekete karikák ugráltak a szeme előtt. A pasi túl erős. Túl jól fogja. Már a combját feszegeti.
Valaki hörgött, saját magára ismert a hang gazdájában.
– Meg ne halj, szépségem, hol maradna akkor a móka? – lihegte a férfi, és kezét torkáról levéve az aszfalthoz szorította Piroska jobbját.
Kikaparhatnám a szemét – villant át a lányon, hiszen balját szabadon hagyta és amúgy is azt használta a jobb helyett. Ám jobban bízott a képességében, és annyira emelte meg felsőtestét, hogy egy elnagyolt, félrecsúszott csókot adjon támadója szájára.
A hatás már-már mágikus képességet sejtetett. A férfi szeme felakadt, egész testében megremegett, hogy azután egy félig mellkasában rekedt, meglepett nyögés kíséretében elnyúljon a lányon.
Piroska két szívdobbanásnyi ideig mozdulatlanul hevert alatta, de mivel a másik meg se moccant, menekülésszerűen kimászott alóla. Remegő kézzel, kapkodva felrántotta a nadrágját, hányingertől kerülgetve megtett pár lépést, és csak odébb kapcsolta be az övét.
A mellékutca képe elúszott, türelmetlenül kitörölte kézfejével a szeméből pergő könnyeket. Nem emlékezett rá, hogy mikor kezdett el sírni, de elég régóta, ha az orra is folyt tőle.
A sarkon túlról rohanás nesze ütötte meg a fülét. Biztosra vette, a papnők lesznek azok. Térde erősen remegett, ilyen állapotban kevés esélye maradt eltűnnie, ám ő mégis a zajjal ellentétes irányba fordult.
A mellékutca egyik fája mögül feketébe öltözött, átható tekintetű, füle mögött mindkét oldalt felnyírt hajú nő lépett elő. Piroska ledermedt. A papnők sose öltöztek feketébe, ki lehetett?
– Mit akar?
– Az attól függ, te mit akarsz – távolodott el a fától, hogy Piroska elé kerüljön
– Húzzon előlem! Mióta áll itt?
– Elég ideje, hogy azt mondjam, szép munka volt.
– Mi?! Csak állt, és várta, hátha megteszi?
– Vénusz megtestesüléseként emlegetnek, gondoltam, egyedül is megoldod.
Piroska arca megrándult, tett pár lépést, hogy a nőt nagy ívben kikerülje. Pillantása ráesett a nő jobbjára, és pisztoly acélja nézett vissza rá. A fegyver csöve a földről a mellékutca sarka irányába fordult, és amint feltűnt az első fehérbe öltözött, feje tetején szoros kontyot viselő asszony – egy papnő, de hívták Hórának is –, hangos dörrenéssel elsült. Ezzel egy időben egy jelzés nélküli, krémszínű furgon kanyarodott be nagy sebességgel a mellékutca másik végéből, és feléjük száguldott.
– Ki maga? Kommandós? Szerelmet Mindenkinek? Új Afrodité? Esetleg K.H.A.R.I.SZ.? – kérdezte Piroska egyik rémületből a másikba esve. Fülére tapasztott kézzel lehúzódott az utca közepéről és lekuporodott a fal tövébe. A fekete ruhás lövésére megérkezett a méltó felelet, csakhamar lövöldözés verte fel a környék csöndjét.
Piroska hiába nézelődött egérút után, az utca mindkét oldalán sorházak hátsó kertjének téglafalai magasodtak.
– Egyik sem.
A furgon csikorogva fékezett, síneken futó oldalajtaját széles mozdulattal ütközőig tárták, míg másik oldalát fedezékként a sarkon rekedt, fehér egyenruhába bújt papnők felé fordította.
– Befelé!
– Nem hallottad? Gyerünk! – rivallt rá a lövésekkel tarkított fatörzs mögül a feketeruhás.
– Azt se tudom, ki maga!
– Erre most nincs időnk! Ha nem akarsz visszajutni a Szentélybe, akkor szállj be azonnal!
Piroskát kétely mardosta. A furgonosok akárkik lehettek, viszont azt se akarta, hogy a Hórák visszavigyék a Szentélynek elkeresztelt orvosi komplexumba. Jelenleg nem kapott jobb ajánlatot, így engedelmeskedett. Kéz nyúlt érte, hogy mélyebbre rántsa a furgonba, nem sokkal ezután a feketeruhás bevetődött a raktérbe, és a furgon teljes sebességgel elindult a papnők és a főút irányába.
Valaki leszorította a benzinszagú padlóra, kintről kiabálás és búcsúlövések hallatszódtak. Utóbbiak közül nem egy lukat ütött a furgon oldalában, emberben viszont nem tett kárt.


– Helyzet? – reccsent meg egy adóvevő az anyósülésen helyet foglaló, hirtelenszőke nő baljában.
– Veréb a kalitkában. Ismétlem: Veréb a kalitkában.
– Tessék? – ült fel gyorsan Piroska, készen arra, hogy az első hozzá közelmerészkedő képébe ugorjon.
– Afrodité szent madara a veréb. Ha nem tévedek, ezt a jelvényt viselik a papnőid is – jött a szórakozott felelet a furgon végéből fegyvertár cserélésének jellegzetes hangjával kísérve.
– Követnek minket, de az autópálya előtt megszabadulunk tőlük – jelentette bizakodón a sofőr. Ahogy a Piroskával raktérben tartózkodó két személy, úgy ő is nő volt.
– Készültetek. Egy férfi sincs veletek – állapította meg Piroska. Szeme lassacskán megszokta a furgon félhomályát, így tanúja volt, ahogy a felnyírt hajú pisztolyos a tokjába csúsztatja fegyverét és nemet int a mellette kapaszkodó, hogyléte felől érdeklődő, kibomlott hajfonatú asszonynak.
– Hacsak nem orgiára készülnénk, mi haszna lenne egy pasasnak? – horkant fel az adóvevőt szorongató szőke. Félig hátrafordulva a felnyírt hajúhoz hasonlóan Piroskát méregette.
– Azt hittem, hogy a magazinok képeit retusálással eltúlozták, de a hír igaz: enyhe túlsúly, mosatlan haj, zsíros bőr… Vénuszként nem vagy egy kiemelkedő látvány – állapította meg kritikusan a szőke.
– Ha egy Barbie-alkatú, bögyös, mosolygós playmatet vártál hibátlan bőrrel és ártatlan szemekkel, neked is átlagon aluli az intelligenciád – vágott vissza morogva Piroska.
– Tudod, hogy a feromon miatt buknak rá, nem a külseje miatt – somolygott a felnyírt hajú. – A szentélybeliek amúgy alaposan kicentizték. Mire odaérnek, téged rég megerőszakolnak.
– Szerintem direkt így készültek – felelte a fonott hajú. – Kinga bármit bevetne, hogy megmutassa, mennyivel jobban jár, ha Veréb a gondjaikra bízza magát.
– Maga ismeri a főpapnőt? – meredt rá Piroska.
– Valaha én is Hóraként szolgáltam a Szentélyben. Aztán persze utolért az, ami mindenkit a biztonsági szolgálatban, ha túl sok időt töltenek a közeledben: felborult a hormonháztartásom, ebből következően elhíztam, és ripsz-ropsz teherbe estem. Te még a meddőnek diagnosztizált nőket is termékenységgel ajándékozod meg.
– Tehát ezért nevezik Áldottnak – szaladt fel az adóvevős szemöldöke.
– Nem áldott vagyok, hanem átkozott.
– Nézőpont kérdése – vélte a felnyírt hajú. – Roxána vagyok, ő meg Mariann – mutatott a fonott hajúra. – A volánnál Julcsit találod, mellette pedig Ibit.
– Felteszem, hogy ez nem az igazi nevetek.
– Nyilván.
– És most hová visztek? Elmondanátok vége, hogy kinek dolgoztok? Szeretném eldönteni, hogy jobban jártam-e veletek vagy sem.
– Oda megyünk, ahol nem érnek el a papnők. Arra pedig, hogy kinek dolgozunk, annyit felelhetek, hogy olyasvalakinek, aki nagyon is osztozik a Hórák korlátozó tevékenysége és az állapotod iránti ellenérzéseidben – mosolyodott el Ibi.
– Ezzel nem vagyok kisegítve.
– Kutatók vagyunk, akik esküt tettek, megszabadítunk – tette hozzá Mariann.
Piroska vonásai megfagytak, teste megfeszült.
– Ti is be akartok dugni egy Szentély Kettőnek nevezett steril központba, hogy kísérletezzetek rajtam? Vagy kis üvegcsében árulni a feromonjaim kivonatát, hogy betegre keressétek magatokat gyermektelen párok nyomorán?
– Tehát tudod, hogy mivel jótékonykodnak a Hóráid? – szaladt fel Ibi szemöldöke.
– Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy eljövök.
– Mióta sejtetted?
– Amióta először hallgattam ki az orvosaim magánbeszélgetését, miszerint a feromonjaim gyermekáldásra gyakorolt hatása fontosabb a tönkretett életem helyreállításánál. Látszólag kísérleteket folytattak a feromonom közömbösítésére, de rájöttem, ez csak azért kellett, hogy eloszlassák a gyanúmat. Így utólag azon se lepődnék meg, ha kiderülne, a kisujjukat se mozdították semmiféle tesztekért.
– Szerintem ők pénzelik az Új Afroditét is, nem hiába keresztelték el Veréb női biztonsági őreit papnőknek, a steril központot meg Szentélynek! – tűnődött fennhangon Mariann.
– Ez engem nem érdekel – mondta ki Piroska. – Az jobban foglalkoztat, hogy milyen formában gondoltátok a megszabadításomat.
– Most is azt tesszük.
– Fizikai érelemben, de attól még ugyan úgy feromont árasztok. Elvileg menthetetlen vagyok.
– Ez nem olyan biztos – ingatta fejét Ibi. – A dolgok jelenlegi állása szerint az állapotod mögött egyfajta kamaszkorban bekövetkezett hormonális elváltozás áll, ami téged aszexualitással és terméketlenséggel súlyt.
– Ami belőled hiányzik azt megfordítva és végletesen felerősítve kisugárzod a környezetedre – tette hozzá Roxána.
– Pszichiáterhez nem akartok küldeni? – gúnyolódott Piroska. – Ez volna a korszakalkotó felfedezésetek?
Mariann a vállát vonogatta, és Roxána tenyérrel felfelé nyújtott kezébe egy hosszúkás, karcsú fémdobozt csúsztatott.
– Az mi?
Roxána felpattintotta a dobozka fedelét és egy egyszer használatos, előre töltött injekciós tűt vett ki belőle.
– Ismered Afrodité születésének történetét?
– Egy ősi, öreg isten az apja, a tengerből jött ki kagylóhéjon. A festményeken legalábbis így ábrázolják.
– Az az isten Kronosz volt, és épp kasztrálta a fia, amikor megtörtént a malőr Afroditével… A tenger habzani kezdett, és kilépett belőle a leggyönyörűbb nő, aki csak létezett.
– Pocsék nevet választottak nekem: inkább nézek ki tramplinak, mint szépségnek – mondta Piroska, mialatt feszülten figyelte, ahogy Roxána kezébe veszi a tűt és lassú, kimért mozdulattal lehúzza róla a kupakot.
– A külsőd távol áll a hibátlantól, de van egy olyan tulajdonságod, ami hasonlít az istennőéhez. Mégpedig hogy ellenállhatatlan vágyat tudsz lobbantani a férfiakban. Olyan ez, mintha Afrodité legendás övét hordanád. Ha a szépség istennője felöltötte, mindenki a lábai előtt hevert.
Roxána a tűt kicsit a magasba emelte és pár csepp színtelen folyadék kíséretébent kinyomta belőle a levegőt.
– Azzal mire készülsz?
– Hogy átvitt értelemben levegyem rólad ezt az övet.
Egy pillanatig csak a furgon motorjának búgását hallották, ahogy lefordultak az autópályáról.
– Miért éri meg segítened?
– Egy igazi, lelkiismeretes orvos nem ismeri a cél szentesíti az eszközt elvét; sosem hagyna szenvedni egyet, hogy többeknek kedvezzen. A szentélybeli orvosok szembeköpték az esküjüket a profit miatt. Ha bennük nem is, bennem maradt tartás és nem nézem tétlenül, mit művelnek veled.
– Ennyi? Vegyem be, hogy pusztán az orvosi eskütök áll a háttérben?
– Ez elvi kérdés is. A jelenléted kiforgatja magából a férfiakat, kapcsolatokat tesz tönkre, ami helytelen.
Piroskának rossz érzése támadt a tű hegyén remegő színtelen cseppet bámulva.
– Abban mi van?
– Hosszadalmas lenne elmagyaráznom, elégedj meg annyival, hogy maradéktalanul megfelel a feromonjaid végleges kiiktatására – tette Mariann a kezét a lány vállára. – Meggyőződésünk, hogy egész mostani állapotod egy fertőzésre adott válaszreakció eredménye.
– Mi történik, ha beadjátok nekem? Kárt tehet bennem?
– Enyhe rosszullét lép fel, ami egy órán belül elmúlik. A feromonkibocsátás megszűnik, többé nem szenvedsz kellemetlen mellékhatásaitól. Kinga és a papnői hiába találnak rád, többé nem fogják hasznodat venni és szabadon fognak ereszteni.
– Ez egészen biztos? És ha minden csak rosszabb lesz?
– Az kizárt dolog. Hidd el, ilyen elő sem fordulhat! A megbízónk mindenre gondolt, elismert szaktekintély.
– Csak a nevét nem vagytok hajlandóak elárulni.
– Diszkréciót kért, és mi tartjuk azt. Nem szereti a kihágásokat.
A furgon időközben megállt, a kilátás nyárfákkal szegélyezett tóra esett. A partján álló, fűvel benőtt kavicshalmok felhagyott kavicsbányára utaltak.
– Nem a laborotokba megyünk?
– Ott túl sok férfival kerülnél kapcsolatba, essünk túl előbb az oltáson.
– Ha ez így van – nyalta meg Piroska idegesen a száját – akkor megér egy próbát. Ha nem jön be, akkor legfeljebb minden marad a régiben.
Roxána bíztatóan mosolygott
– Nyugodj meg, nem történik semmi ilyesmi.
A titokzatos szérumot Piroska felkarjába adták. Egy jó darabig semmi sem történt, aztán viszont megindult a nyáladzás.
– A francba, van zsebkendőtök?
Ibi készségesen adott egyet, Julcsi behúzta a kéziféket és kiállt dohányozni a furgon mellé.
A nyáladzást egyre erősödő köhögés követte, a végén Piroska fulladozott.
– Gyere, szálljunk ki, elfogyott idebent a levegő, kint majd jobb lesz – javasolta Mariann, így kiszálltak.
Nem lett igazuk. A köhögés folytatódott, és Piroska nyála nyúlós, habzó valamivé alakult át.
A nyál habzása fokozódott, Piroska tüdeje elnehezedett, és az az ijesztő elképzelése támadt, hogy a tüdeje lassan megtelik ezzel a furcsa, síkos, habos valamivel.
– Mit adtatok be nekem? – hörögte, és annyira rázta a köhögés, hogy előre kellett hajolnia. – Megmérgeztél!
– Dehogy! Gyere, a víz segít csillapítani a rohamot – azzal a különös, várakozással teli pillantású Roxána odakísérte Piroskát a parthoz. Odakint meleg volt, a nő lehúzta kabátjának zipzárját, és egy kicsiny pávatollas medál bukkant elő alóla. Piroska ereiben megfagyott a vér.
– Héra emblémája. Ti Hérát szolgáljátok, a féltékeny istennőt!
Roxána bocsánatkérő mosollyal széttárta a kezeit, aztán a mosoly gyorsan elpárolgott. Kirúgta Piroska lábát, hogy a lány hasmánt a vízbe essen.
– Hagyj elmenni! – állt volna négykézlábra levegőért kapkodva, de a felnyírt hajú lány a hátára ült és Piroska visszazuhant a vízbe.
– Betartom az ígéretem. Véget ér a feromon uralma. Többé nem veszik hasznodat a Szentélyben. A férfiak megszabadulnak a hatásodtól, többé nem jelentesz veszélyt senki házasságára, és még szabad is leszel. Hát nem csodálatos?
– Ez nem… szabadság! …ez gyilkosság! – köpködte a vizet Piroska, mindezt úgy, hogy közben minden egyes légvételért a sűrű, habos nyállal is meg kellett küzdenie. Segélykérőn tekintgetett Julcsira és Mariannra, de előbbi félrefordított arccal cigarettázott, utóbbi némi elégtétellel várakozott a furgonnál.
– Hiába nézel rájuk, mind Héráé vagyunk! Úgy kell befejeződnie, ahogy elkezdődött. Ahogy az igazi Afrodité született, úgy kell elmenned neked is – mondta Roxána színtelen hangon. – Én, Zygia mondom, visszatérsz a vízbe, és soha többé nem bolygatod meg az életünket.
A zárszóval egy időben belemarkolt Piroska hajába és fejét a víz alatt tartotta.
A lány eszeveszetten küzdött. Bár Roxána – Zygia – jóval kevesebbet nyomott súlyban a mellékutcai férfinél, stabilan ült. Tüdeje légszomjtól égett, szája megtelt a síkos váladékkal. Kétségbeesetten belesikoltott a bányatóba, hangját elnyomta a torkából feltörő sűrű hab.
Zygia addig maradt rajta, amíg haláltusája be nem fejeződött. Társnőire pillantott. Közülük kivált Mariann, aki Héra Asszonyai között a Gamélia nevet viselte, átadott neki egy keskeny, jogarszerű, egyik végén hegyes pálcát, melyet Zygia befejezésképp a halott Piroska tarkójába döfött.
– Hirdesse e pálca mindenkinek, hogy a Nagy Istennő semmilyen okból nem tűri a félrelépést, és felelőse nem menekülhet!
Áldozatának haja glóriaszerűen szétterült a vízen, míg a tó fodrai össze nem kuszálták az elmúlás feromonnal teli habjaival.


Megjegyzések

  1. Ez annyira nem tetszett. Legalább ötször futottam neki, mire végigolvastam, akkor is csak azért, mert meglestem, hogy kinyírják a csajt a végén, és érdekelt, hogy miért.
    Azt mondanám, hogy az írás egy filozófikus ötlet, vagy elmerengés prózai tálalása, és szerintem logikailag nem is következetes, mert az olvasóban felvetődik a kérdés hogy akkor mi van az ellenkező előjelű masculin-típusú Dionüsszosz-avatarokkal, akik hasonló képességekkel rendelkezhetnek mint a mű hősnője, csak fiúban.
    Őt meg -gondolom- Zeusz papjai fogják egy kultikus falloszra húzni, hogy "hírdesse e pálca mindenkinek hogy a Nagy Isten nem tűri hogy van nálaűánál nagyobb kan". :D Az ötlet eredeti, de olvastam már tőled jobbat is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy elolvastad a művemet! Egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy egy ókori elem használatával az összes többit is érvénybe léptessem ebben a percnyi-világban, ezért nem szerepelnek/léteznek benne az általad emlegetett termékenységfiúk.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése