III. Fantasztikus Kéziratok Éjszakája


Tavaly rengeteg jó élménnyel gazdagodtam, idén sem akartam kimaradni belőle, így újra jelentkeztem és  27 társammal egyetemben részt vehettem az SFmag szervezte III. Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján. Az e-mailes egyeztetés után szeptember 7-én délután négy órától ismét az Építész Pincében gyűltünk össze, hogy egy osztálytalálkozót követően irodalommal egybekötött eszmecserével és tapasztalatszerzéssel töltsük meg az étterem hátsó helyiségét.



Ezúttal "civil" kísérőm is akadt a késői hazautazás ígérete miatt, róla - pontosabban a véleményéről - még szó fog esni, mert nem írós emberként másfajta szemmel nézett bennünket.
A tavalyi mintát követve két, egyenként háromfős zsűri vállalta magára, hogy tanácsokkal lássa el a beérkezett, fantasztikumot sem nélkülöző regényrészleteket, novellákat. Én enyhén szólva leszívott aggyal érkeztem meg az étterembe, és nem azért, mert betéptem/berúgtam. A vártnál korábban érkeztem meg Budapestre, és a rendezvény előtti egy órában egy közeli pubban médiával átitatott érdes nyelvével simára nyalta agyamat a megfelelő szellemi színvonalú jelzőkkel el nem látható Smaci, lagzi, tipli? című átalakító műsor taplóreality. Ilyenkor adok hálát magunknak, hogy nem fizettünk elő semmilyen tévészolgáltatónál, és emiatt nem kerülnek a látószögembe ilyen elvetemült műsorok. A hülyeség addiktív, két perc után enyhén eltátott szájjal, katatón nyálcsorgatással guvadtam a képernyőre, hogy ez most mégis mi...?

Visszakanyarodva a bejegyzés témájához, ezek után kiéhezve jelentem meg a négy után nem sokkal kezdődő kéziratéjen. Négy előtt tíz perccel megérkeztek az első résztvevők, aztán szép sorban tele lett a hátsó terem. Az Egyes Számú zsűri Kleinheincz Csillából, Takács Gáborból és Markovics Botondból állt, míg a Kettesben Juhász Viktort, László Zoltánt és Roboz Gábort köszönthettük.

Az Imagine nagy létszámmal képviseltette magát, nem véletlenül: több tagjuk is küldött be alkotást, és a tapasztalatszerzésen kívül az erkölcsi támogatás is jól jött.
Tavalyhoz képest most legalább két-három csoportba gyűlve várta a társaság, mikor kerül rájuk a sor. Hogy az eltérő csoportok között mennyire alakult ki eszmecsere, azt nem tudom megállapítani. Engem a Kettes Számú zsűrihez osztottak be, és míg eléjük kerültem, jól elbeszélgettem pár írótársammal klisékről, evolúcióról, vagy mai épp elénk akadt.

Este hatkor eljutottunk A lélek tragédiája című, elvont novellámhoz, és meglepve tapasztaltam, Juhász Viktor emlékezett rám tavalyról. Ez már csak azért is jól jött, mert összehasonlítást tudott tenni, hogy 2012-höz képest miben és mennyit változtam szerzőként. Sok mindent sikerült lefaragnom a hibákból, de olyan is akadt - befejezés, információadagolás, dramaturgia -, amin még mindig dolgoznom kell. Annak ellenére, hogy párom rettentő nyomasztónak találta a beküldött írásomat, pont ez volt az egyik olyan tulajdonsága, ami tetszett benne a szűrinek. Összességében hasznos, megfontolandó tanácsokkal gazdagodtam, és elégedetten álltam fel a székről.
A két legjobb mű szerzőjének kihirdetését már nem tudtam megvárni, viszont a visszajelzések alapján olyanok kapták - Tallódi Julia és Kammerer János -, akik igazán megérdemelték.

Fentebb jeleztem, hogy kísérőm is akadt, aki nem író. Megkérdeztem tőle, ő hogyan érezte magát a rendezvényen külsősként, és milyen benyomások érték. Szerinte a szerzők túl sokat agyalnak/lovagolnak olyan részleteken, amin egy olvasó sohasem, lehetne több önbizalmuk, és kevés kivételtől eltekintve túlontúl is meg akarnak felelni a szakma elvárásainak.

Köszönöm, hogy ott lehettem, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Nincs mit! Ami lemaradt, pedig fontos: új ismeretségeket is kötöttem, és sok olyan emberrel találkoztam, akit csak netes írócsoportból ismerek.

      Törlés

Megjegyzés küldése