Kortársasjáték



Ez még kortárs...? | teaandthistle
A minap elgondolkoztam a kortárs irodalomról. Húha, nagynak és nehéznek hangzik, mi? Nem kell izgulni, nem fájdul meg tőle senki feje.



Eleve az is érdekes, mik jutnak eszembe, ha meghallom irodalmi vonatkozásban a szót, kortárs:


  • elvont szépirodalmat író, kis, elzárt klikkekbe tömörülő sznobságra hajlamos szerzők, akik aktívan és rutinosan tömjénezik egymást és kirekesztenek mindenit, aki nem emelkedik fel a szintjükig (ez amolyan standard, előítélettel terhelt közhely bizonyos szerzőkről)
  • szerzők, akik egy szűk felső-középosztálybeli, értelmiségi rétegnek írnak, és akiket szintén az előbb meghatározott csoport olvas (tisztára mint az előbbi, csak itt már a vélt olvasóréteget is behozom az előző szerzőkhöz kötődően)
  • velem egyidős szerzők, akik mindenfajta műfajban és zsánerben dolgoznak (merthogy az én korom az alfa és az omega)
  • a születésem óta megjelent művek, azaz az 1983 utáni szerzők alkotásai (ami előtte van, az nem az én korom társa, hiszen akkor még nem is éltem, amikor mások már írtak/könyvek megjelentek)
  • a velem hasonló zsánerben alkotó, még élő szerzők és könyveik (haha, ehhez először mondjuk be kéne határolnom, milyen zsánerekben alkotok, és vannak napok, amikor ez nem olyan világos)
  • amilyen könyveket olvasok, és mostanában jelentek meg

Kortárs ablakok | Ugo Rondinone- Clockwork for Oracles

A legutolsó kategória (olvasott könyvek) kapcsán zsáner tekintetében vegyes a felhozatal, de javarészt történelmi és szórakoztató irodalom akad a kezembe. Néha kevés SF is. SF-ben nagyon válogatós vagyok, és ha olyan tudományos, féltudományos elképzelésen alapul a mű, vagy olyat boncolgat, amivel én nagyon, de nagyon nem értek egyet, azt el sem olvasom. Például az időutazós könyvek, legyenek bármilyen zseniálisan megírva, és felmagasztalva, nem érdekelnek. De a limonádé romantikus könyvek is rendre a saját világképem törvényei miatt véreznek el. Most könnyen arra a következtetésre lehetne jutni, olyanokat szeretek olvasni, ami kiszolgálja az ízlésem és értékrendem, de ez nem igaz. Ha a szerző okosan vezeti fel a magáét, eléri azt, komolyan vegyem, elgondolkoztasson, anélkül, hogy meggyőzésre sarkalljon, az már nyert ügy. Ha odáig eljuttat, hogy lefuttassam, mi lenne ha, az már szép eredmény.

Kortársnak tartom és olvasom az alábbi szerzők műveit (a teljesség igénye nélkül, amúgy Molyon egy ideje vezetem, hogy mi akad a kezembe):

  • Tracy Chevalier
  • Judi Picoult (abban megegyezik Coelhoval, hogy ha elolvastam tőle két vagy három művet, azóta felismerem és megjósolhatom a következő művek stílusát. Egykaptafa életérzés?)
  • Torey Hayden (pszichotematika, habár a lezárásai néha ködösek és az idegesítő)
  • Frank Schätzing (amíg nem sok a politika, addig baromira tudom évezni)
  • Joanne Harris (tőle régen olvastam, és akkor is elvétve, mégis megmaradt az emlékezetemben)
  • Tim Severin (maximálisan leköt, a Vikinges sorozata után megnyaltam mind a tíz ujjam. A kalózost hiába vadászom, könyvtárak sem tartják. Szipp. )
  • Juliette Benzoni (eleinte a történelmi vonulat miatt odavoltam érte, de mostanában az erkölcsi rész beomlott nálam és ez elvesz az élvezhetőségéből)
  • Szalai Vivien (Riportkönyveit érdekesnek tartom de csak Stohl nélkül)
  • Szabó Magda (best of nyelvezet! Mindez szép jövevényangolsággal kifejezve, újabb szeg a nyelvünk koporsójába?)

Kortárs magyar írók, hát izé. Egyik lábamról a másikra állok. Regényeket, novellákat ritkán veszek kézbe magyaroktól. Novellákat esetlegesen olvasok. (Mondjuk érdekes, miért írok novellákat, ha én magam sem olvasok ilyesmit.) A zsánerben legutóbb az Ad Astrás szerzőtársaim novelláit futottam át, meg On Sai Calderon Kettőjét, aztán ismerkedtem Sándor Anita munkásságával, és bezabáltam az Eszem-iszom Hungary lightdokukönyvet, mely után Tari Annamária Y generációjából okultam. Valahogy nagyobb az esély, hogy nem regény az, ami magyaroktól elém kerül. Az okot eddig még nem kutattam, de érdekes belső utazás volna ezt feltérképezni, ahogy azt is, mi az, amit egyáltalán nem olvasok és miért.

Te mit értesz kortárs irodalom fogalma alatt? Kiket tudnál megnevezni a kortárs szerzők közül, akiket olvasol netalántán behatóbban ismersz? Miért pont őket emelted ki?


Megjegyzések