Őszi nagytakarítás


Illúzióim, nosztalgiáim alkonya
Termékeny és előremutató hónap a november: a fák ledobják nyári lombjaikat, én elhagytam több olyan lehetőséget, amit nem tudtam vagy nem akartam kihasználni. Így esett, hogy kiregisztráltam a Rukkoláról, egy időre függetlenítem magam az irodalmi köröktől, és ha átvitt értelemben is, de átvágtam a torkát egyik régi szent tehenem, a Gyűrűk Ura regénynek. 

Tiszta saláta | femina
A rukkolás döglődés legalább három hónapja zajlott. Ezalatt háromszor hibernált a rendszer, annyira nem volt miért felmennem az oldalra. Dúskáltam a pontokban, de nem volt mire elvernem őket. Azaz lett volna mire: értelmetlen stoppolásokra, meg más, pontcsökkentést szolgáló baromságokra, tényleges könyvhöz jutás helyett. Értem az ottani szisztéma változását, csak nekem az nem tetszik és nem kívánok részt venni benne. Az engem érdeklő, és a hozzám közel eső könyvtárban még nem fellelhető könyv várólistája hosszú, lassan fogyatkozik, vagy egyáltalán nem, mert éppenséggel senki sem dobja be a közösbe és hiába csüng rajta félszáz, hacsak nem több reménybeli olvasó. Utoljára talán fél éve vettem igénybe a happolást, akkor egy übergáz romantikus regény akadt a kezembe. Felhalmozódott nálam három rukkolás könyv, amit megtartani nem akarok, így elképzelhető, lepasszolom a helyi könyvtárnak. Számot vetettem, és arra jutottam, tudok élni nélküle.

*

Tavaly decemberben belekóstoltam egy helyi irodalmi kör életébe. Aktívak, helyi szinten is igyekeznek különféle kulturális, városi rendezvényen megjelenni, illetve maguk is szerveznek párat. Tagjaikat versenyekre, megjelenésre buzdítják. Egy idő után mégsem éreztem magamhoz őket közelállónak, így úgy döntöttem, nem veszek részt az életükben.


Lecsengett az érinthetetlen és kritizálhatatlan LOTR korszakom. A szent tehenet leölték, megsütötték és meg is ették, és ha az emésztésem nem csal, lassan jelentős átalakuláson esik át, hogy hozzájáruljon a szennyvíztisztító telepek működéséhez.
Belecsömörlöttem a nemesek ajnározásába. Márpedig a Gyűrűk Ura javarészt róluk szól, kevés kivételtől eltekintve minden jelentősebb karakter helyi arisztokrata, vagy annak leszármazottja. Még Zsákosékat is felveti a jólét az idegesítően falusi, kotnyeles Hobbitfalván.
A fajok közötti frigyet egy az egyben elítélem, Középfölde világán jó még nem sült ki belőle, így Aragorn és Arwen romantikája egy idő után lepergett rólam, és statisztikailag semmi aranykort nem látok felsejleni a vége szó után, hiába az optimista rajongói jövőkép.
Ah, az Aragorn és Gondor kultusz külön esszét is megérne. Elég fájdalmas, hogy a szarban lévő gondoriaknak elég, ha egy távoli tünde úr, egy fura botos vénember előre tol egy sehonnai csávót, akinek a kezébe nyomtak egy legendásra hajazó kardot és kijelentik, ő ennek meg ennek a fia, tessék örülni, lesz királyotok. Azért megnézném a helytartói rendszerbe beleszokott, annak minden előnyét kihasználó helyi nemesek képét egy ilyen hír és jövőkép hallatán. No meg hogy a győzelmi ünnepet követően meddig tolerálják a nyakukba kúrt, előzőleg vadonban csövező, népvezetésre ki nem képzett exkósza dolgait az idegenvérű arájával egyetemben. Egyszer a hősi tettek is megfakulnak, még akkor is, ha a Szauron felett aratott győzelem a kor egyik legnagyobbat szóló csatája is volt. Ezzel az erővel bárkit megdobhattak volna hálás könnyekkel és koronával, aki csakliz egy kardot és diadalt arat. Ecsém, lehet itt bőven trónt vadászni a hozományvadászat mintájára! Amúgy élek a gyanúperrel, ha Elrond meg Gandalf nem beszéli tele Aragorn fejét az őseivel meg a szerintük rá váró küldetéssel, akkor soha  büdös életben nem ül trónra és szarik az egész népvezéri feladatra.
Hm, egyszer össze kéne számolni, Gandalf alias Olorin maia hányszor lépte át a hatáskörét a sztori folyamán. Kicsit túlbuzgóra vette a figurát, lehet, rá hárult, hogy kompenzálja a többi istar gyökérségét. Ketten elmentek Kelet Resortba nyaralni, egy lezüllött a nagy észtől, egy meg elvarázsoltan sodorja a spanglit. Csodás. Mortal Life Challenge Failed.

*

Zárszónak íme a Zsoldos díjra jelölt novellám kritikája. Díjat nem nyert, de nem is bánom, mert  egyik kevésre tartott munkámról van szó.



Megjegyzések

  1. A Gyűrük Urával kapcsolatban Kornya Zsolt is írt egy nagyon szórakoztató krtitkát, itt:

    http://hobbitfalva.uw.hu/xxx/irasok/KZSmiertvanelegemtolkienbol.pdf

    Azzal együtt hogy a kritikai észrevételei nagy részével egyetértek, én nem tudom a Gyűrük Urát utálni azért mert "gejl", de nem is tartom Szent Tehénnek.


    Jókait, sem szapulom azért, vagy hoznom fel bűnének, hogy túlságosan romantikus...

    Én úgy gondolom hogy ha egy írásművet a high fantasy kalsszikusaként aposztofálnak, vagy -e kategória alapműveként említik, akkor engedtessék már meg neki hogy "gejl" legyen és magán hordozza e műfjai sajátosságokat. Azért felesleges ostorozni egy művet mert az ami. Ezen az alapon a drámai műveket is lesajnálhatnám hogy mindegyik szar, mert mindig meghal a főhöse.
    Szerintem minden stílusnak megvannak a maga értékei, de permanensen fogyasztva még jó hogy csömört kapunk tőle. Ezért nem értem azokat az olvasókat akik kijelentik hogy én csak és kizárólag ilyen vagy olyan stílust szeretek. Hogy tudnak egy stílust folyamatosan érdeklődéssel és örömmel olvasni!? Én a Gyűrük Urát 22 évvel ezelőtt olvastam utoljára, és most szándékozom újra elő venni. Ilyen időközökkel bizton állíthatom hogy nem csömörlesz meg egy írásműtől sem. Szerintem a dark fantasy olvasásába is éppúgy bele lehet unni. Én például épp a Kornya által fordított Fekete Sereg c. könnyvel jártam így amit 60 oldal után letettem annyira érdektelennek és laposnak találtam, más meg él-hal érte. (Többek között a fordító is.)
    A GYűrük Ura kritikában Kornya ostorozandó hibaként hozza fel a műben a szexualitás, meg úgy általában a nemiség ábrázolását, pontosabban annak teljes hiányát.
    Nos, úgy tudom hogy a mű 1937 és 1949 között készült. Adott egy középkorú, brit középosztálybeli nyelvészprofesszor, nagyanyám korabeli szexuális attitűdökkel, Angliában. Könyörgöm, miégis mit várt!? Soft pornót? Hajbakapaszkodós hátulról döngölést Arven és Aragorn között? Fellációt Lothlórien árnyas fái alatt? Nem vitatom hogy ez valóban formabontó lett volna az 1954-es megjelenésekor, és nagyot durrant volna, hogy stílszerű maradjak, de én nem tudom kárhoztatni Tolkient hogy nem akart társadalmi hullát csinálni magából.
    Aztán. A másik Kornya által pellengérre állított dolog: A hobbitok "kispolgári paradicsoma". Ismét nézzük a keletkezési körülményeket: A II: VH alatt Londont konkrétan rommá bombázta a Luftwaffe, 20 ezren meghaltak és -természetesen- dübörgött a jegyrendszer. Elhiszem hogy ilyen körülmények között a "kispolgári élet" elérhetetlen és vágyott mítikus magasságokba emelkedő Aranykorrá válik, ahol a legjobb dolog ami történhet hogy jót zabálunk és horpasztunk, anélkül hogy attól kéne rettegjünk, hogy mikor jön a légiriadó...
    A duális világkép miatt sem tudom kárhoztatni, mert egyszerűen ez egy stílusjegy.
    Sok jó meglátása van, de nagy részük egy dark fantasy rajongó szeművegén át alkot véleményt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt a cikket anno olvastam :) Nekem a szex mai stílusban való reprezentálása nem hiányzik belőle. Meg más formában sem. Nem azon van ott a hangsúly, nem az volt a cél, vagy az eszköz. Már a könyv címe is elárulja, Szauron az origó, ő meg főleg nem a nemi életével (vagy annak hiányával) vonult be a középföldi történelembe.
      Kispolgárias hobbit lét: tiszta falu. Néha jó ilyen helyen feltöltődni, de lakni azért végleg nem laknék ilyen idilli nagycsaládos önfenntartó közösségben.

      A véleményemet meg fenntartom a Gyűrűk uráról olyan formában, hogy a jó túl jó, a rossz túl rossz, és hiányoznak az árnyalatok. Emiatt tartom gejlnek. Most, régen ezen nem akadtam fenn. Már a szélsőségeket nem tartom érdekesnek és élvezhetőnek. Valamelyik nap pont belegondoltam, hogy bármikor szívesebben olvasok történelmi regényt, mint fantasyt. Kevés a jó a zsánerben.

      Törlés

Megjegyzés küldése