Minden, ami átsuhant a fejemen: Interstellar - Csillagok között

Ez az a film, amit három részletben néztem meg, és valahányszor belekezdtem/visszakapcsolódtam, átváltottam egy másik világba. Teljes mértékben lekötött, vélemény fogalmazásra inspirált és két világ összeütközött bennem: az álmodozó égrenézés a földhözragadtabb földrenézéssel.

dekoratív fekete lyuk | huffpost.com

Mostanában rákaptam, hogy szimplán a Facebookon bejelölöm, mely filmet láttam, és aláfirkantottam pár szavas, illetve mondatos véleményt. Ez a film viszont megérett arra, hogy egy teljes blogposztot szánjak rá. Pontosan azért, mert két világ egymásnak feszült bennem.


Az egyik világ: mi a fenének költenek olyan drága dolgokra, mint az űrprogram, Holdastul, Marsostul, Vénuszostul, szondástul? Hiszen annyi megoldandó dolog volna itt, a Földön, ahol azt a rengeteg pénzt, amit beleölnek az űrbe, itt is lehetne hasznosítani? Keringett fenn az a sok űrállomás, amiből mára csak a nemzetközi maradt, és nyilván, ha beütném a netre, mivel is foglalkoznak, rájönnék, de amúgy mi a földi gyakorlati haszna az ottani megfigyeléseknek és eredményeknek? Elvileg jártak az amerikaiak a Holdon is, de azóta miért nem? Miért kapartatnak az emberek az űr felé, ha itt is nagy a tennivaló? Vagy hagyjuk a fenébe az egészet, itt már minden rohadásra van ítélve, és irány a messzi messzi galaxis? Hozzunk fel érveket az emberi felfedezőhajlamra, ami a jövő záloga, meg statisztikákat, milyen sokan leszünk ekkor meg akkor, egyetlen kiút van, az őrbe rajzás? Nehogy már a helyben maradásra találjanak ki valamit, azt leírták, inkább tessék felfelé nézni, és barátkozni a csillagközi migrálás gondolatával. Mindezt úgy, hogy egyre több ismerőst szerzek, akik inkább elfordulnak a technológiától, vagy mértékletesebben minimálisra redukálják annak használatát és szükségességi súlyozását, és inkább a részben önfenntartó élettel foglalkoznak, nem a high tech kütyükkel, és az őrös vívmányokkal, álmokkal. Érdekli-e az Ózd-Hétesi cigányokat mondjuk, hogy mekkorát álmodik az ember, és mit meg nem tesz irányába? Változtat az közvetlenül az ő életükön? Vagy bárkién, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy felfelé nézzen. Egy közömbösebb, távolról érdeklődő (értsd nem elkötelezett, de nyitott) többségnek kell-e finanszíroznia kevesek álmát és hitét? Mert az adófizetők pengetésén múlik legfőképpen a projekt...

A filmben ez is megjelenik. A NASA egy titokban működő "kis sufni" már, a Holdraszállást kamunak bélyegzik, és aki elvontabb dolgot szeretne tanulni - pl. mérnöki szak - azt lebeszélik. Legyen csak farmer. Az kell most, nem hagymázas gondolkodó. A Földön kell túlélni, nem irreális magasságokba vágyakozni.

Csatlakozz! A mi álmunk a te álmod is! | backpacktobuggy.com 
A másik világ: hajdanán, diplomamunka témaválasztás előtt volt egy ötletem. Nem világrengetően egyedi ötlet volt, de engem érdekelt. Bekopogtattam vele az egyik szimpatikus tanáromhoz. Fogadott. Meghallgatott. Jónak találta. Aztán széttárta a kezét: jelenleg más témák futnak, másra nincs keret. Sorry. Egyedi kezdeményezésem hamar le lett törve. És szarul éreztem magam, Behatárolták, mivel foglalkozhatom, mivel nem. Mutatókat tolnak ma is az ember orra elé, hogy figyelj, most erre van kereslet. Tanulj ennek, ne annak, ami érdekel. Az lényegtelen. A megélhetés a fontos. Ja, hogy 3-5 év múlva mire lesz szükség, azt passzoljuk, de most erre, tanulj hét ennek. A létszám is most kedvező, pl. a jogászokat, meg a többi tömegképzéses szakot meg jól lekorlátozzuk. Azokból már van elég, nehogy te is annak állj! És ezzel szembesítik lelkes, tehetséges emberek tömegét. Sokan meghajtják magukat az akarat előtt, mások nem, és ők aztán kapnak emiatt hideget-meleget. Miközben a meggyőződésüket követik. Mert hiszik, annak is van helye, amit ők képviselnek. Álmodni szabadság. Álmodni merészség. Az kell az élethez, nem csak a földhözragadt dolgok kapjanak teret. Nem mindig azok hordozzák a megoldást. Ezért pl. vannak nők, akit nem csak és kizárólag az anyaság elégít ki, hanem többre vágyik. Másra vágyik. Sikerre. Még ha az csak neki jelent jót, és nem emelkedik munkássága világszintűre. De neki attól lesz kerek az élet, nem elszalasztott álmok panoptikuma.

A filmben a főszereplő pilóta, Cooper, és lánya, Murph képviselte nekem ezt a vonalat. A fia felvételi elbeszélgetése ütött rendesen. Nem kellenek mérnökök. Legyen csak a fia gazdálkodó. Termesszen kukoricát... Oké, a fia belement, de felmerült bennem a kérdés, hogy vajon szélesebb lehetőségek, nagyobb támogatás közepette is ezt választotta volna?

A furcsa az, mindkét világnak megvan bennem a helye. Helyzettől függő, melyik nyer nagyobb teret magának. A kirajzás, más világok gyarmatosítsa számomra oltári nagy sf jelenleg. Kimondom kereken, technikailag, tudományosan, etikailag és lelkileg jelenleg nem tartom erre alkalmasnak az emberi fajt. Engem személy szerint nem vonz a hódítás. Viszont alakuljon bárhogy a jövő, ha élnék, amikor az általam kifogásolt dolgokban változás állna be, és megtörténne a költözés, illetve utazás, akkor remélem, azoknak is lesz helye abban a jövőben, akik maradni akarnak és nem akarnak részt venni a távozásban. Hogy nem sajnálják, balekozzák le őket. Hogy lesz választási lehetőség, és nem kényszerűségből kell feladni a ragaszkodást.

Változás nélkül nincs diadal. | http://cmbsglobal.com/

Világaim harcát kövessék most a filmből kiragadott részek, és azok kapcsán felmerülő röpkéim.

  1. A Föld az embereké. Nem, bár szívesen hangoztatják. Csupán használják ezt a bolygót, élnek rajta, de attól még nem az övék. Akkor sem, ha érzelmileg az otthonuknak tartják.
  2. Féreglyukot nyitották valakik, segítő szándékkal. Ez nem több reménynek hangot adó spekulációnál. Egyéni előfeltevéseket és azokra alapozott hitet azt kapunk, tényeket nem.
  3. B terv egyik fontos szempontja, hogy a második generáció női vessék magukat alá az embriók kihordásának a fajfennmaradás érdekében. Nos, ha pici koruk óta ere kondicionálják őket, akkor simán beadják a derekukat, ez lesz számukra a természetes döntés. Az alávetés. Máskülönben etikátlanság egy faj fennmaradásának árán is rákényszeríteni bárkit is arra, amit nem akar. Legyen választása. Mondhasson nemet. Igen, a kihalás árán is. Nem, ebben nem ismerek demokráciát. A demokrácia néha nagyon nem etikus elvek mentén alakítja ki a döntést (többség szava, kisebbség alulmaradása , de élnie kell a többség által megszavazott elvek szerint. Szopóágon lenni kínos?). A magasabb és magasztos köz szerinti egyéni érdekelnyomás nálam tűrhetetlen (OFF: És azt hiszem itt értettem meg Melkort a Szilmarillokból...). Egy faj inkább haljon ki, ha olyan szellemiség és morál mentén építi a túlélést, ahol az egyénre nem figyelnek, és a közérdeket, mint magasabb rendűt és abszolútot jelöli meg.
  4. Dr. Mann és az emberiség szózat: ha valaki valami nagyon mocskos dolgot akar csinálni, vagy rávenni másokat, hogy csináljanak rossz dolgot, hivatkozz az emberiségre és annak érdekére. Kognitív disszonancia feloldására is remek kifogás. Számomra olyan, hogy emberiség nem létezi, csak olyan, hogy emberek, de ez már egyéni felfogás. Sosem akarok emberiség szintjén gondolkozni. Az már a megadeth szint. Arctalan massza. Érzelmek leoperálásához vezető út.
  5. Az empátia az ismerősökig tart. És ez milyen igaz visszhangra lel bennem!
  6. Brand doktornő skicceli fel a téren s időn átívelő szeretet erejének elméletét (ami áltudományos, kétségbeesés táplálta fejtegetés), mégsem ő a legérzelmesebb karakter, hanem maga Cooper. Amilyen viszony a lányához fűz, az számomra lenyűgöző.
  7. Szeretet kiemelése a többi érzelem közül és piedesztálra emelése: nem helyeslem. Nem különleges, nem elit érzés. Olyan, mint a többi, csak jobb a PR-ja.
  8. Emberi nagyság kötelező körfutás: a jövőbeli emberek nyitották azt a féreglyukat, képesek az időt térben megjeleníteni, baba jövő áll előttünk! kevés sf képzelhető el enélkül a nagyszerű emberi jövőbe vetett kép nélkül. Hogy milyen remek dolgokra rendeltetett faj az ember! Mintha hájjal kenegetnének minket, nem? Csak bele ne vakuljak. Csak még holnap is beférjen az arcom az ajtón. Ha nem, teret hajlítok bakker...
  9. Paradoxon: utálom a paradoxonokat, itt meg aztán nyakon öntenek vele, hiszen ahol belebirizgálnak az időbe, ott egyből jön az időparadoxon. Egyszer mentőféreglyuk nélkül is el kellett jutnia odáig az embereknek, hogy olyan fejlettségi szintre jussanak, hogy segítsenek múltbéli maguknak (ha ők segítettek egyáltalán. Ha volt mögötte tudat egyáltalán). Csakhogy amint ez megtörténik, eltörlődik az az alternatív sík, amiben ezt elérte az ember. Az újban van a segítség, és annak mentén zajlik a menekülés, a fejlődés. Hiányérzetem van, jobban érdekelt volna a deus ex machina nélküli vonal. Abban nagyobb kihívást látok. Sose tudom meg a segítés nélküli fejlődési megoldást...



Véget ért a móka mára, zárul Vera duma tárja, nézzétek meg a filmet, mert nagyon jó!  Még akkor is, ha a vége cukorszirup (Kivéve a Brand doktornős rész, az nagyon szomorú volt...).

Megjegyzések


  1. Én más problémákat is hozzátennék, ami legelemibb szintű természettudományos ismeretek birtokában is ordít:

    Ha jól értettem a cselekményt egy űrjárművet belevezettek egy fekete lyukba miáltal az egy másik galaxisba utazott.
    Na már itt van az a pont ahol egy amatőr csillagász is lenézően mosolyog.

    Ugyanis a fekete lyukak nem "féregjáratok" (pontosabban fingunk nincs róla hogy van-e efféle funkciója, csak spekulációk vannak) mint a scifi-ben. Nincs "másik oldal". De oké tetlezzük fel, hogy van. Ez fizikailag kb úgy néz ki mintha az ürhajó és legénysége belerepül egy tölcsérbe, aminek a vége olyan mintha átpasszíroznák őket egy tű fokán. Lehet hogy ez a kérdés csak bennem ötlött fel, de ez nem ártalmas at egészségre? Az űrben nagyságrendileg olyan felfoghatatlan erőhatások vannak, hogy bármilyen ember alkotta jármű a semminél is kevesebb. Van aki azt hiszi hogy ilyet élve meg lehet úszni? Mos komolyan: belekerülök egy fekete lyukba ahol a gravitáció kb végtelen, és mosolygok az ablakon kifelé nézegetve hogy hú ez milyen érdekes a naplemente? Én már itt kockásra martam magam,de hagyjuk...

    Vagy a másik észrevételem:

    Adott egy űrhajó véges készletekkel. A hosszú utazási időt hibernációval hidalják át. Van az a rész mikor lemennek az óceáni bolygóra, pár órára, és ezalatt az idő alatt az űrhajóban maradt társuknak 20 év telt el. Mikor visszajönnek ez a társ mondja is, hogy nem hibernálta le magát, ő ott végig sittelte a 20 évet az egyenleteit rendezgetve. Csak egy kérséem volna: Víz, élelmiszer, levegő? Ez mind volt 20 évre? Én nem tudom hogy egy embernek 20 évre vetítve mekkora a napi vízszükséglete, de gyanítom hogy nem férne el egy űrhajó erre a célra kialakított tárolójában, hacsak nem volt rákötve pár tartálykocsi is. Arról nem beszélve hogy szerintem a Földön is nagyítóval kellene keresni azokat az embereket akik pszichésen és lelkileg tudják azt produkálni, hogy 20 évet eltöltenek teljes izolációban, kb 10 négyzetméteren...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése