Sorok mögött: viszonyom személyes Uroborosszommal


Innen az önhittség egy kicsi lépés... | hotashtanga
Mindig a saját farkamba harapok. Bármilyen témába is fogok, az egy idő után visszakanyarodik a fixa ideáimhoz.
Milyen sablonos, ugye? A szerző, aki az istennek se szakad el az agymenéseitől, és mikor esélye lenne egy másik világképbe, helyzetbe beleélnie magát, összerondítja azt a megrögzött, unalomig ismert megszokásaival. Képes vagyok–e a megújulásra egyáltalán, vagy végleg beleragadtam a felkapottan komfortzónának nevezett ingoványba?


Régen volt, hogy is volt…

Igen, képes vagyok. Tizeniksz évvel ezelőtt kocsányon csüngő szemmel faltam a fantasy könyveket, és el sem tudtam mást képzelni, mint hogy én is ilyet írok. Világteremtés, fajteremtés, megszokottól idegen természeti környezet és társadalmi felállások! Amikről persze utólag gyorsan kiderült, vázlatnak remekek, de annyira mégsem egyedi, mint lomgőzös fejjel képzeltem.
Menekültem, arra viszont kiváló volt. Inkább foglalkoztam a kitalált világom kitalált szereplőivel és kitalált konfliktusaival, minthogy a saját valós életem valós szereplőivel és valós konfliktusaival kezdtem volna valamit. Életem belerohadt a sivárságba, a csalódásba, és a frissdiplomás munkanélküli létre egy meglehetősen alternatív gyógyírt, az írást választottam. Jött is minden, ahogy a csövön kifért. Képzeletem akkora gellert kapott, hogy a magánkiadásig röpített, így amellett, hogy továbbra is aktuális lakóhelyem könyvtárának törzslátogatója voltam, már saját irománnyal is meggyarapítottam az országos nagykönyvtár gyűjteményét.
Mert ott mindenből van egy, de ebben nincs semmi különleges. Archiválnak szorgalmasan, válogatás nélkül.

Verus ex machina

Robogtam. Lobogott a hajam a fantasy után a sci-fi felé, vagyis akkor azt hittem, újabb szelettel gyarapodtam, pedig zakatoltam lefelé a lejtőn.
Felkenődtem az írói burnoutból és a személyes shutting down falára. A realitás utánam nyúlt, és olyan prímán képen törölt, hogy annak depresszió lett a vége.
Ami egy remek kiindulópontnak bizonyult ahhoz, szembenézzek az életemmel, magammal, megtisztuljak, és új fejezetet nyithassak. Ez a műveimre is kifejtette a hatását. Másfél év nem írás után újra géphez ültem, de semmi sem volt már olyan, mint azelőtt.
Érdeklődésem a fantasy iránt rohamosan zuhant, végül meg is szűnt. Olyannyira, hogy olvasni sem olvasok ilyen irodalmat, vagy ha mégis, az szökőévi ritkaságú. Kacérkodtam misztikus irodalommal, de az sem az igazi. Aztán rájöttem, korai még temetnem az sf iráni vonzalmam. Minden csak nézőpont kérdése, és én a társadalomkritikait választottam.

Néha szeretném azt hinni hogy... | danielfryer

Jelenkor

Kicsírázóban vagyok. Változik a hangom, meg nem is. Imádom kifacsarni – megszentségteleníteni? – a megszokottat, vagy annak ellentétére építeni világot. Eltöprengeni szélsőséges és kevésbé szélsőséges mi lenne ha lehetőségeken. Így született meg Tehermentes novellám, ahol szülni volt előny, és a gyermeket nem vállalókat sújtotta munkaerő piaci hátrány. Ez egyrészt abból született, mert ma felkapott téma cikközönt írni a kisgyerekes anyák helyzetéről, másrészt childfree felfogásommal és életemmel nyakig benne vagyok a szószban.
Érzelmi érintettségem szinte mindig jelen van az ilyen történetekben. Vagy azért, mert nagyon izgat egy jelenség, de csak megfigyelője vagyok, vagy nagyon is résztvevője, csak néha nem veszem a lapot.
Így volt ez a Dűlőben – halálos beteg, szülei gondoskodására utat gyerek öngyilkos lesz, hogy ne legyen többé senki terhére –, és sokkal inkább a 2012–es Sea of words novellapályázatot is megjárt, Felehold című írásom, ahol a szüleimről való öregkori gondoskodás és az öregek otthona körül forogtam, önvizsgálattal, mi lesz, ha én kerülök oda, biztosítsam a szüleim időskori ellátását.
Igen, ebben nincs semmi sf. Szívesen alkotok földhözragadtabb, szépirodalmibb novellákat is. Most már csak novellákat, ami regény van, az önszórakoztató fanfiction Középföldéről.
Társadalmi kérdések, problémák, életfelfogások, alternatív felfogások: olyanok ezek nekem, mint légynek a légypapír. Ez jobban megfog, mint bármilyen csavaros, tudományosan helytálló hard sci–fi, vagy kamaszlelkeket felhevítő kalandsztori. Ámbár ezek is látókörömbe jöhetnek, ha megadják azt a pluszt, amit már fentebb is írtam.
Ezeket keresem, ezekről szeretek töprengenek, ezekről szeretek írni.
Meg a nyamvadt nephilekről, annunakikról.
Kereszténységet rogyasztó hittelen, szentséget és csodát nem ismerő kitalációimról.
Anyaságot, családot, párkapcsolatot, szerelmet bomlasztó őrültségeimről.
És sorolhatnám. Főleg azt, ami másnak meghitt, kedves, fontos. Előszeretettel taposom le, belezem ki, fertőzöm meg, vagy figurázom ki, viszem el a szélsőségig.
Ezek körül forgok, ezekről írok, és ezekről fogok írni.
A pszichiáterek élvezettel dörzsölnék a tenyerüket. (Már dörzsölik)
Ismétlődő mintázat vagyok.
Kiismerhető, jellegzetes, és, egy idő után, unalmas is. Írhatnék mást is, de az mg nem érdekel.
Harapok a gumicsontom. A farkam. Dogmával tömjénezem magam, mintha ez egy eszköz volna, hogy megerősítsem magam: én más vagyok. Én nem így gondolkodom. Vagy ha mégis, veszem a merszet elképzelni a mi lenne hát.

Csak szeretnél egyedi lenni. | reallifeathome
Szeretném azt hinni, hogy hű, de egyedit alkotok, de ez nincs így. Egyáltalán nincs így. Még csak az érdeklődésem, vagy azok megvalósítása sem az. És nemcsak azért, mert nem olvasok egyedi könyveket, vagy érintkezem überkreatív emberekkel, elmerobbantó közeggel, vagy járok megvilágosító tréningekre, hanem mert végtelenül átlagos és ugyanolyan vagyok, mint mindenki más. Legyezhetném magam az egómmal, hogy egyedi és megismételhetetlen lény vagyok, akinek egy kisujjkörömnyi fantáziája többet ér, mint másnak az egész kiizzadt munkássága, és hogy roppant sajátosan közelítem meg az aktuális célkeresztbe lógó témát, de azzal csak magamat áltatnám. Ami eszembe jut, ahogy megírom, azt már megírta énelőttem más, még olyanabbul is, mint én.
De mit bánom én? Folytatom. Én látom értelmét, és egyelőre csak az számít. Aztán ha ez változik – és fog –, én leszek az első, aki megtudja.

A témában mások is megnyilatkoztak, ide süss!

Megjegyzések