Sorok mögött: én, te, ő, mi, ti, ők



Veronika rettenetesen elfelejtette, hogy ma új Sorok mögött téma startol. Múlt héten, amikorra eredetileg tervezték a többiekkel a bejegyzés elkészítését, még képben volt. Utolsó pihenőhetét töltötte az új munkahelye előtt, ideje, mint a tenger, ám valahogy mégis elmulasztotta megírni és beidőzíteni a kérdéses időpontra.


Aztán beköszöntött az új hét, és hátára kapott a betanulással, kezdő dolgozó állományba vételével járó, szabályokkal koreografált bürokratikus tánc. Elteltem a sok új élménnyel, személyekkel, feladatskiccekkel; próbáltam felfogni, mi is vár itt rám, és hogyan tudok bekapcsolódni, hogy hasznomat is lássák. A blogtéma pedig kicsücsült a kispadra, és abba a hitbe ringattam magam, oké, minden határidős feladatot kipipáltam. Közben meg nem, és erre a többiek friss üzenetei világítottak rá. Hoppá, valami kiment a fejemből!

Ha itt lettél volna, és múlt héten megkérdezed tőle, milyen oldalról közelítené meg a témát, elég modoros választ kaptál volna. Olyat, mint: felsorolást, milyen nézőpontok léteznek az írásban, melyikre mi jellemző, sőt talán linket is mutat neked, hogy lásd, az írástechnikai oldalak ezt már rojtosra beszélték, elemezték. Aztán áttért volna arra, hogy bemutassa, eddigi írásaiban melyik technikát alkalmazta nézőpont tekintetében. Lamast örökségében végig egyetlen személyen át tekinthetsz be egy másik, nem emberi világba. Ezt azért választotta, hogy megmutathassa, emberi nézőpontból milyennek hat az egész. Azt a ziccert viszont kihagyta, hogy ama másik világ lakói vajon milyennek láthatták őt? Oké, ez se olyan egyedi csavarás, de mégis megfűszerezte volna jobban a sztorit. Ellenben a Felehold novella pont attól volt hatásos mű, hogy nem variált sokféle nézőponttal. Egyet mutatott, és az az egy drámai önfeltárással ért fel. A Kívánságos parancsomban már felfedezhetsz némi kísérletet arra, szakítson az E/1 adta biztonságosnak hitt keretekkel, és beleválasztott egy másik közkedveltbe, amelyben már nem annyira szoros az író kapcsolata a főszereplővel: E/3. Ötletnek jó volt, de ha esetleg másokra is kiterjeszti ezt, azaz több szereplő szemszögét is arénába engedi – nem sokat! –, azzal még inkább felfejthette volna a történet szerkezetét. Annyira megtetszett neki, hogy későbbi írásaiban is főleg ezt fedezheted fel. És van egy titkom, amit csak neked árulok el: komolyan fontolgatja, hogy ne egy, hanem több személy szemszögéből is bemutassa egy jelenleg formálódó, anyaggyűjtési fázisban tartó ötletét. Több vetület bukkanhat elő, és nem úgy, mint az Aranymosás pályázatán lefulladt sztorija – éretlen, zöld volt az még, és így konzerválja a merevlemez –, ami kísérletnek jó volt, de ráfér a gyakorlás.

Főbérlője, Marika néni számtalanszor látta nyáron, hogy veri a billentyűket serényen a teraszon. Legtöbbször azt hitte, biztos dolgozik valamin. Mármint a munkahelyére, nem pedig csak mókából. Nem mintha az írást lekicsinyelné, megvan annak is a maga nehézsége, de ki az, aki egy napsütötte a hétvégén passzív, ülésre kárhoztató tevékenységet választ magának?
Mondjuk a notebookjában lapuló RAM, aki igazi bennfentes. Büszke magára: a minisztériumi titkárokat is kenterbe veri, mindaddig, míg egy ráérő, kellően unatkozó informatikus, vagy hacker kezelésbe nem veszi. Ám ő nem potenciális célpont, őrizheti békésen Vera írásait. Elvetélt ötleteit, évekkel ezelőtt megírt regényeit, amik javítását, átírását a szerző félbehagyta. RAM jelen volt, mikor Vera sóhajtott, valamit átplasztikázni sokkal melósabb, mint nulláról újraírni, és szolgaian hagyta, felülírják a már korábban elmentett dokumentumokat. Viszont RAM sajnálta, hogy ő sem tudta felülmúlni a képzeletbeli macskát, ami mindig gazdája ölében üldögélt.
Vagy a vállán, javította ki magában a macska RAM–ot. Azt a RAM–ot, aki tudatában sem volt annak, kihallgatják néma bináris fecsegését. Macska elégedetten kunkorította a farka végét, mert tudta, egyedül őt avatta be gazdája abba, ez az egész maszlag azt a célt szolgálja, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassa a nézőpontok sokféleségét, felhasználhatósági lehetőségét. Mert egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, szándék és téma válogatja, melyik passzol leginkább a történethez. Most nem, miaú?

apofiss via deviantart


Egyéb nézőpontok


Megjegyzések