Eszembe jutott 2015

Kerékkötő
Észrevettétek, hogy idén picit csendes voltam, és nem zizegtem különféle közösségi eseményeken? Ettől függetlenül tevékenyen telt az évem, meg is mutatom, mennyire.



Berobbant blogom életébe a Sorok között tematikus blogolás, amiből 2015-ben a mai nappal bezárólag 8 iromány született elvárásokról, fixa ideákról, népszerűségről, szexről, családról, öncenzúráról, nézőpontokról, várakozásról; művek, szerzők és olvasók vetületében, és elképzelhető, hogy talán lesz még egy, ha a kis csapat (Buglyó Gergely, Markovics Botond, Bartos Zsuzsa, Moskát Anita, Kleinheincz Csilla, Varga Bea - On Sai,  Gaura Ágnes, Kemese Fanni) úgy ítéli, belefér a teendőkbe. Kiváló posztgeneráló hatása is volt a kezdeményezésnek, enélkül kétlem, hogy lett volna havi új bejegyzés.

Úgy, hogy mindeközben nem csökkent a mondanivalóm. Való igaz, nem árasztottam el novellákkal az étert. Amik mégis elérték az olvasókat, azok nehéz olvasmányok. Ilyen lett a Gyerekjáték, Elvetetni Jézust, a 12. trimeszter. Nehezek, mert nyomasztóak, kellemetlenek, és semmi sem szent. Szándékomban áll folytatni ezt a tendenciát a történetválasztás szempontjából. Foglalkoztat a hétköznapi lelki nyomor. Vagy úgy, mert tanúja vagyok, vagy úgy, mert velem történik.

Ehhez képest kiadták egyik kifejezetten szórakoztató irodalomnak szánt novellámat. A Kalandok és kalandozók abszurd világa bárki előtt nyitva áll.

Jártam Lettországban, megismertem izgalmas embereket, olyanokat is, akikről nem született bejegyzés, de hatással voltak - és vannak - jellemem, felfogásom formálódására. Nekik különösen köszönöm. 
2014-es helyzetjelentésemnek megfelelően lezártam Vad kelet című fanfiction történetemet, és belekezdtem az Amit ma elronthatsz ne halaszd holnapra munkacímet viselő szépirodalmi regényembe. Érzelmileg megvisel az írása, életem jelenlegi szakmai szakasza néhol adalékot szolgál a főszereplő életéhez, és olyan szerencsésen, hogy nem azonosulok a karakterrel, és belőle sem válik Vera. Emiatt némely háttérmorzsa hasonlósága a valósággal nem a véletlen műve.

Író, alkotó ismerőseim szorgalmasan publikálnak; pl. aki x éve még az Aranymosás küszöbén toporogtak, most már többkötetes szerzőkké lettek. Mások aktív anyaggyűjő fázisban vannak, és gőzerővel dolgoznak a művőkön. Zajlik az élet. Nálam is. Elindult Tumblr oldalam saját, esetenként primitív képszerkesztésen átesett fotóimmal, a blogomon feltüntettem Pinterest profilomat is, és a kukkolók számára már a mit olvasok éppen lista is elérhető a jobb oldali modulsoron.

Felismertem, addig írok, amíg ennek helye van az életemben. Ha már el tudom képzeni nélküle a napomat, akkor szép lassan befejezem. Még van mit mondanom. Nem állítom, hogy mindig meglelem azt az utat, amin hatékonyan eljuttathatom másokhoz a mondanivalómat. Ez egy pontig tanulható - közösség ereje! -, onnantól már üzleti marketingnek hívják a történetet.
A legnehezebb idők hatnak rám a leginspirálóbban. Munkahelyet váltottam az idén, többször is, és még nem dőlt el, a mostani helyemet meddig nevezem a helyemnek. Hivatást nem leltem, az se biztos, valaha lesz nekem ilyen, és megmaradok vándormadárnak.
A mások által berendezett, levetett, retro bútorokkal telepakolt albérletekből is kezd elegem lenni. Lett viszont autónk, melyet bátran vezetek a gyakorló vezetési órákkal a hátam mögött. Nyomasztó sorozatokat nézek (Pl. The Man in the High Castle), értelmes és kevésbé értelmes blogokkal, oldalakkal töltöm ki fennmaradó időmet, és néha még mozgok is hogy edzettebb legyek.

Mire vagy kíváncsi?

Megjegyzések

  1. "Hivatást nem leltem, az se biztos, valaha lesz nekem ilyen, és megmaradok vándormadárnak."
    Dehogynem, az írót.
    A "hivatás" -amit szenvedélyből és örömmel csinálsz, meg az a tevékenység amivel az ember pénzt keres hogy fizethesse a számláit, az úgy egy nagyon kegyelmi állapot, hogy egymásra is találjon.
    http://napitroll.hu/image.axd?picture=/2015/08/uj_jatek.jpg

    VálaszTörlés
  2. Hajlamos vagyok azt hinni, íróságom nem hivatás, hanem dilettanizmus.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése