Ennek sosincs vége

Ki gondolta, hogy egy kő pont rólam szólt?
Lassan megtanulhatnám, hogy annak, amire azt mondom, ilyet többé nem csinálok, vagy erről sosem írok, nem sok értelme van. Mert előfordulhat, hogy mégis, és hogy minden viszonylagos; a körülmények változásával megvalósulás közeli állapotba kerülhetnek.
Belefogtam valamibe, és még nem látom, merre ágazik szerte.

Új erőre kaptam

De olyannyira, hogy körbenéztem, milyen irodalmi pályázatok vannak mostanság, melyikre lenne érdemes beküldenem valamit. Még arra is nyitott vagyok, hogy a témától megihletve írok valamit, nem pedig egy régebbi, megírt munkámat próbálom beleszuszakolni a beküldés feltételeibe. Utóbbinak ritkán szokott jó eredménye lenni, habár vannak kivételek: a Kívánságod parancsom regényem kiadási lehetőségét pl. egy pályázaton nyertem el. Gyakoribb, hogy elfekvőben heverő ötletemhez szembejön egy gondolatébresztő kiírás, és akkor egyszeriben megtáltosodom, máris több kedvem van megírni.

Publikált műveim 95%-a így született.

Nem csak a micsodámmal játszom

Tavasz elején befejeztem SF mentes, "Amit ma elronthatsz ne halaszd holnapra" munkacímet viselő regényemet.  Gyatra, vagy sem, máig nem döntöttem el, mi lesz a végleges címe. Fél évig éltem, lélegeztem együtt a regénybeli Urbán Judittal, és voltak fejezetek, amiket igen nehéz szívvel írtam meg, mert olyan problémákat dolgozott fel, amik szőrmentén a saját életemben is felbukkantak, és megerőltető volt azt feldolgoznom. Azt is érdekes volt végiggondolnom, hogy mi van, ha valaki pont a halogatás révén jobb, szerethetőbb ember, nemcsak más, de a maga számára is. Mi van, ha átvált hatékony, életét összekapó egyénné, és abból boldogtalanság sarjad? Azzal a közkeletű vélekedéssel játszottam el, hogy a halogatás rossz, Pató Pál úr kerülendő példakép, ha látszólag sodródsz, az sodródás, hiába magyarázol bele megfontoltságot, átgondolást.
És ha ez tévedés?

Két hét semmi írás, semmi tervezés után kidolgoztam pár szívemnek kedves ötletet novellának pl. Második tavasz,

amiben egy idős néni szerepel, aki felrúgja a korának tulajdonított konvenciókat, felfordulást okozva ezzel családjában, ahol addig leépülő, időskori gondozóház felé menetelő nagyiként volt elkönyvelve.

Ezek egy részét blogra toltam (Boldogság havi 30 ezerért), egyebeket elraktároztam időszerűbb alkalmakra, pl. gyereknap (muhaha).

Bármi lehetséges

Március végén a Sorok mögött aktuális számában éppen azt firtattam, hogy vannak témák, amiket kerülök, amiket nem írok meg. Köztük szerepelt a nem heteroszexualitás megjelenítése, erre jött, látott, és berobbant az életemben az "Üdvözlégy, Mária!", ami némi nephilim/nefilim vonalnak köszönhetően SF tulajdonságokra is szert tett, és főszereplőjének egy leszbikus lányt tettem meg.
A megszokott vizekről vadvízi evezésről váltást majd soron következő Sorok mögöttben jobban kibontom, legyen elég annyi, ismét témán dolgozom, hogy kisregény vagy regény lesz belőle, az menet közben kiderül. Szóhoz jut benne a rektokogníció, kétpofára eszem a sumér-akkád kultúrát, és így is csak az alapokat kapargatom, és feszegetem a rítusok jelentőségét, a szerepeket, a nemiséget. E/3 révén több szemszög is felbukkan a történetben, hogy bonyolítson az amúgy sem könnyű történéseken.

Shortlisten van egy mémek köré szerveződő SF sztori (ennek bezzeg már megvan a címe!), és csak azért nem ugrottam még bele fejest, mert bőven van még mit gyakorolnom különböző nézőpontokról, több szálon futó cselekmények kibontásáról, összehangolásáról.

Megjegyzések