Sorok mögött: hello from the other side


Az utóbbi pár év egyik hívószava: komfortzóna. 15 évvel ezelőtt nem is hallottam róla, most meg kapom mindenhonnét, hogy lépjek ki belőle. Ami régen a hágd át a korlátaidat, bővítsd világképedet volt, azt ma mind magának követeli ez a legújabb kori parancs. Van nekem ezzel dolgom egyáltalán?


Változtatva megőrizni

Közkeletű vélekedés, hogyha el merem hagyni a komfortzónámat, akkor helyesen cselekszem, épülésemre lesz, csupa hasznosat tanulok általa magamról, a világról, és az önbizalmam is fejlesztheti. Azon emberek közé fogok tartozni, akik mertek kockáztatni, mertek bátrak lenni. Milyen vagány csaj vagyok, mi?

Érzed a buksisimit, hogy hatni akarnak rád?

Nézd meg, mit kapsz, ha visszakozol, vagy kéreted magad.

Egyébként ha biztos terepen maradnék, előbb vagy utóbb unszolni fognak.
Észrevettem én ebben azért a trendhatást. Merjek változtatni, de úgy, hogy amikor ezt a parancsot teljesítem, mégis fősodorban maradok, nem képviselek alternatív áramlatot. Százak ugranak neki ugyanennek, a maguk módján. Ha nincs rá igényem, akkor megkísérelnek igényt teremteni rá, ugorjak az ismeretlenbe. És lobogtatják az előnylistát. A hátrányét nem, mert olyan nincs. Vagy még soha senki nem szedte össze?
Érdekes ám úgy kísérteni a változást, hogy annak árnyékban ne ítéljem el a múltat és szabaduljak meg tőle teljesen.

Menni vagy maradni

Szerzői metszetre fordítva a járt úton maradni annyit tesz, hogy elkerülnek a megmérettetések, nincs disszonancia, minden kiszolgálja az ízlésemet. Nem kell felülbírálnom  becsípődéseimet, mert nem érnek olyan hatások, hogy erre késztessenek. Sosem kell megkérdőjeleznem, ahogy és amiről írok, kell-e, jó-e, időszerű-e, nincs, ami megbolygassa a saját vélekedésemet. Szép tapicskolás ez a hamis biztonságérzetben?
És mi vár a járatlan úton? Előítélet függő is, de alapvetően hangpróba. Mármint az írói, de tőlem kórusba is be lehet állni... Anyaggyűjtésnek, tapasztalatszerzésnek miért is ne? Ezzel már ki is léptél! Kiderül, amilyen zsánerben eddig alkottál, annyira nem is illik hozzád, vagy nem is fekszik! Vagy van még egy, ami élvezel, és szélesedik az írói oktáv (itt kéne leállnom a hangtani hasonlatokkal, főleg, hogy laikus vagyok...).
Van még a jelentől való eltávolodás, és ekkor nagy felismerések születhetnek megragadt történetről, meg nem vajúdott ötletekről, kisiklott perspektívákról (eddig azt hitted, minden okésan hömpölyög!). Megtanulhatom értékelni azt, amiben jó vagyok, mert nem minden kalandozás jár ajándékkal, akadnak veszteségek is. Jobb esetben csak pár illúzióval leszek szegényebb. 



Szerző kint

Akár annak is beillik, ahogy kamaszkorom verseitől átnyergeltem a novellaírásra. Akármi agyi kattanásom volt, ami rímekbe szedett szövegek alkotására sarkallt, abból kigyógyultam. Vannak napok, amikor sajnálom, mert versbe szedve más a szöveg íze, értelme; absztrakt és allegóriától gazdag, gyönyörű téboly.
Keblére ölelt a fantasy, képzeletemet szerepjáték táplálta, tudat általi teremtés kaparintott a meg a sci-fit, és ezotőriával fertőzött ötlettumorok nőttek ott, ahol a bizonyítékon és érvelésen, klinikai tesztelésen, megismételhetőségen alapuló tudományok az uralkodóak.
Hard sci-fi író már nem leszek. Akár eltávolodom a biztonságot jelentő zugomtól, akár nem. És még csak azzal sem védekezhetem, mindenről a nemi jellegeim tehetnek.

Kimozdulás volt, amikor beregisztráltam a Facebookra, és írói közösségekkel ismerkedtem meg. Kimozdulást jelentett minden rendezvény, fesztivál, just for fun találkozó. Hámlott egómról a pökhendiség, formálódott a hangom és érdeklődésem. Egyedülállónak hitt képzetek bicsaklottak meg a valósággal ütköztetve: szembesültem falsságukkal, vagy pusztán annyival, azt más már megírta. Nem feltétlenül jobban, de az elsőség nem csak a taxonómiában fegyvertény...

2013-ban élménygyűjtés címén női körben jártam. Én, aki bottal piszkál nagycsaládot, gyerekvállalást, hagyományosnak mondott női szerepeket. Nem hörögtem, nem fröcsögtem, ismerkedtem, nyitottabbá váltam. Ez csak egy kis lépés volt abban a ma is zajló folyamatban, amivel a körülöttem létező világban létezem. Mert már nem szemlélem, pedig voltak idők, amikor dölyföm elhitette velem, az a valami. Nem részt venni, csak megfigyelni...
Az SF érdeklődésem lassan helyet adott maga mellett a szépirodalomnak is. Így fedeztem fel, igényem van társadalmi kérdésekkel foglalkozni, kritikát megfogalmazni. Mocorog bennem a kisördög, hogy hangot adjak elveimnek, és ami izgalmasabb, árnyalással megkérdőjelezni saját felfogásomat. Szeretem azt hinni, ez a hangom egyedi, és nem szom az árral, de elég, ha felütöm pár régebbi munkám: a klisék tetten érhetők. Vannak becsípődéseim - Nephilim, gyerektelenség, nemi szerepek piszkálása, és vannak olyan berögzüléseim, amin tetten érhető, mely mémkánont éneklem észrevétlenül. Férfi ment nőt, nő magát férfin át határozza meg, hős és hősnő mindig egymásra talál (nő nővel, férfi férfival aligha), mert párban szép az élet, a szerelem még mindig birtoklás és játszmák csatatere, a női szüzesség még mindig idealizált szent tehén... Innen érdemes járatlan útra tévedni.

Szerző bent

Megvan a helye a biztos pontnak. Menedék, ha már eltelek a külső zsizsegéstől, újdonságtól. Pihentető zug, ahol összerendezhetem tapasztalataim, válogathatok, mi az, ami jöhet, és mi az, ami csak odakint kellett, de hazatérve - kényelmes kis zónám magam teremtette belső otthon! - csak nyűg és zavarodottság.
Letisztul a lényeg. Megerősíthetem magamban, YA, vámpír, farkasember velem ne kezdjen - én sem velük, szent a béke -, és ha szíven üt, mert csajosnak vélik némely munkám hangvételét - nem annak szántam, jaj, miért mondják ezt? -, eltöprenghetek miértjén.
Hogy mondtam korábban (beszédes némaság), én aztán hetero főszereplőn kívül másról nem írok! Ehhez képest most íródó SF sztorim lánya leszbikus. Eddig tartanak a sohasemek, mindörökkék.

Et al.

Megjegyzések

  1. Szia Vera!
    Mai napig nem értem, miért nem csinálsz MAGUS regényadaptációt a Delta Visionnek az Online-Maguson futott meséidből. A Sub-Rosát mai napi visszaolvasgatom valami eszméletlenül jó történet, imádnák a zsáner rajongói. Gyakorlatilag kész regény, befejezett, lezárt sztori, valami 300 akarhány fórum-oldalt tett ki, kicsit gyúrogatnád simán letennél belőle egy shadoni történetet a Delta asztalára.
    De ugyasnígy nyilatkozhatnék a többi fórumos mesédről, mind-mind írói igényeséggel alakítgatott történet volt még azok is amiket helyszínmoderátorként írtál, (Shane Bertram a pyarroni diplomata kalnadjának minden sorát imádtam, azóta is fáj hogy félbe maradt...) Az író termékenységedet fórumos történetekbe fektetted, és cseszel rá kiszedni belőle amit lehet. MAGUS zsánerirodalomban 5-6 regényt is kitöltene amit a fórumos szereplésedbe fordítottál. Abszolút te vagy azoknak a szellemi ötletgazdája és szerzője nem értem miért hagyod azt a kiváló anyagot ott porosodni. Jaj, mert életed lezárt szakaszához tartozik? És akkor? Regényként nagyon is megállnák a helyüket. Nem keveset letennél vele az írói hivatásod asztalán. Bakker az onlinemagus még mindig megvan, gyakorlatilag potenciális kézirataid állnak benne és semmit se csinálsz velük. Csak ki kéne másolnod a szöveget és átformálnod. Én tuti megvenném őket ha ezek nyomtatásban megjelennének. (Amúgy meg lehet ezért fel fogsz akasztani, és senkinek nem vallanád be, de én állítom, hogy stílusokat tekintve eszméletlen jó érzéked van a romantikához, és a szerelmi szálak bonyolítgatásához. Mondom ezt én, aki többre értékel egy fantasy történetben egy Spartaaa-szintű vérgőzös aprítást, heroikus vagy drámai pillanatokat mint a romantikus szenvelgést, de ezt olyan jól csinálod, hogy tőled még ezt is jó és izgalmas olvasni.) Próbálkozz meg a Deltánál a MAGUS zsánerrel, mert fórumon akkora nyersanyagot halmoztál fel belőle, amit kár lenne valami rosszul értelmezett "ez már nem az én stílusom" felkiáltással veszni hagyni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Röviden: nem érdekel olyan szinten a MAGUS, hogy regénnyé adaptáljam a régi kalandomat, kalandjaimat.

      Hosszabban: nem regényalapként tekintek rájuk, hanem annak, ami. Egy régen klassz kalandnak, amiből az élmény összegzésére jobban emlékszem, mint a tényleges történésekre, szereplőkre. És mivel már ezen a ponton mást gondolunk jó lehetőségről és anyagról, a részemről itt veszíti értelmét minden további fejtegetés.
      Igen, van, hogy egy regény kalandmodulként indul, aztán megírják, kiadják. Engem ez, bármennyire is bosszantó lehet, nem mozgat meg.
      Írói igényekkel megalkotott modulok: valóban sokat készültem a kalandjaimra.

      Az én írói termékenységembe, vagy az érdeklődésembe nem tartozik bele a modulból való regényalkotás. Stílusnak a fantasy megmaradt, de csak ritkán csillantom meg.
      Bámulatos, hogy ellenben téged ez 10 év távlatából is foglalkoztat. És érdekes, hogy mielőtt érvekkel állnék elő, miért nem érdekel az ötleted megvalósítása, már megalkotod a saját feltevésed róla. Sőt, szépen megtervezed, hogyan és miként kéne eljárnom a sztorival. Meglep, hogy ekkora hatással volt rád, én már nem foglalkozom vele. Nincs már vele dolgom.

      Romantika, szerelmi szálak: megfelelően prezentálva, és adagolva izgalmasan megfűszerezi a történetet, nem lesz belőle nyáltenger.

      Törlés
  2. Hát...ciki vagy sem, én még a mai napig feljárogatok a fórumra olvasgatni, ritkábban mesélni is, (Egy.két éve sorozatban befuccsoltak a kalandjaim mert a JK-k nekiálltak egymás vérét szívni, azóta nem erőltetem...) és szoktam olvasgatni az archív anyagokat. Nincs ebben semmi bámulatos csak én úgymond nem "szálltam ki" még.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése