Itt az előny, ott a hátrány - irodalmi ügynökségek



Ha darázsfészekbe akarsz nyúlni, hozd szóba SF-ben alkotó veteránok-félveteránok-újoncok-látens újoncok között a Zsoldos Péter-díjat, végy az öledbe popcornt, és élvezd a műsort. Ja, nem, ez a balhé évekkel előtt lement élesben, ráadásul életmódot váltasz és nem tömsz magadba junkfoodot, de van még a témában szufla, ha jól nyomogatod a gombokat. 
Most is nyomtak egyet, egy újat, és a popcorn zellerszár a kézben, mert várakozással telien figyelik, mi sül ki az idei díjat támogató/felkaroló Clavis irodalmi ügynökség felbukkanásából.



Álmainkban Amerika

Az igazság már ideát van, léteznek irodalmi ügynökségek hazánkban, és nem kell értük a Hihetetlen! vagy az UFO Magazin külön bejáratú téridő kontinuumába merészkedni. Legújabban a Clavisról cikkeztek, de van még pár, és BFF-ed (vö. best friend forever) a Google készségesen kidobja őket. Olyan is van köztük, ami nem kevesebbet szeretne, mint magyar könyvekkel elárasztani az angolul tudó világot (pedig ha a mandarint lőnék be, azzal törnének csak a csúcsra).
Az irodalmi ügynökségeken történő könyvkiadás nálunk még "ez mi a szösz" kategória, angolszászéknál bevett modell. Olyannyira, hogy ott már nem azon megy a huzavona, hogy tradicionális vs. magánkiadás, hanem hogy ügynökkel vagy anélkül, és értelemszerűen a tradicionális alatt ők az ügynökségek bevonását értik.
Megpiszkáltam kicsit a netet, mi a jó, vagy nem jó ebben a modellbe, alább található a gyűjtés.

Miért jó, ha van ügynököd


  • Extra lépés - nem közvetlenül a kiadásnak futsz neki -, de megkönnyítheti az életed.
  • Hacsak nem te vagy a hazai kiadás legnagyobb közös és sorsfordító sörözéseken hizlalt májú lelke, vélhetően jobban ismeri a könyvpiacot nálad. Tudja, kinek/kiknek lehet eladni a művedet. Ebben értékes kapcsolati háló segíti, és sokkal jobban képben van, az általad képviselt zsánerrel hová érdemes fordulni.
  • Ezeket a kiadói ismeretségeket nem a kiadók info oldalán szerezte, nagyon jól tudja, mely kiadónál kinél érdemes közvetlenül kilincselnie. Egyszerre több helyen futtathatja a sztorid, és a legjobb ajánlatot tevőnek kínálja fel a megjelentetés jogát.
  • Odakint - értsd, tőlünk nyugatabbra - előnyt élvez az a szerző, aki ügynökön keresztül próbálkozik. A kiadók 80!%-a el sem olvassa azokat a műveket, amik nem ügynökön át landolnak. Ott úgy veszik, akinek van ügynöke, az hitelesebb, komolyabb, minőségibb munkát ad ki a keze alól.
  • Jobb feltételeket alkudhatnak ki a számodra, mert van tapasztalata az efféle egyezkedésben. Ismeri a kiadói szerződések finomságait, a jobb honorárium kialkudásának fogásait, tisztában van a szerzői jogokkal, stb. Jó, ha te sem vagy analfabéta, de ha most ülsz le először kiokosítani magad ezekről, hosszú időbe fog telni, mire eléred (ha eléred) a szintjét.
  • Kezeli a konfliktusokat: kirúgták/szülni ment/átigazolt/nyugdíjba ment a szerkesztőd? Gáz lett a borító? Nem úgy alakul a terjesztés ahogy a kiadóval megegyeztetek? Csúszik a kifizetésed? Gyenge az eladás? Döcögnek a könyvbemutatók? Ereszd rá az ügynököd a problémára, ne te harapd át a torkukat az alkotás rovására!
  • Ötletelhet a szerzővel, új inspirációt adhat. Vagy magától, vagy mert hallott valamit az egyik kiadónál.
  • A te oldaladon áll. Kereken megmondja pl. ha a műved nem fog kiadót találni, és ezzel időt, energiát, illúzióépítést spórolsz meg.



Miért nem jó, ha van ügynököd


  • Megosztod az irányítást. Az ügynök helyetted keres és egyezkedik, oda a szabad kéz.
  • Anyagi vonzattal jár, az oldalakon, ahol jártam, rendre a mágikus 15%-kot emlegették, azaz ennyi jön le a honoráriumodból a részére. Oké, érdeke, hogy jól keress a könyveddel, emiatt a honoráriumok kialkudásánál is felfelé kerekít, de azon a pénzen ugye még osztozol vele.
  • Kifogsz egy agyafúrt tisztességtelen fazont aki átdob a palánkon. Mindig utána kell nézni, kikkel készülsz szövetségre lépni, az ember a barátait is megválogatja, hát még az üzleti partnereit. Pl. ha kézirat átolvasási díjat kérnek tőled, jobb, ha résen vagy és hagyod őket a túróba. Az általános gyakorlat az, előre nem kap javadalmazást az ügynök, az eladás után kapja a fizetségét. 
  • Várakoznod kell, amíg ő felkutatja a megfelelő kiadót. Aztán várni kell a kiadóra, amíg kiadja a könyved.
  • Vannak zsánerek, amiket ügynök bevonása nélkül lehet kiadatni. Ilyenek a novellák, a gyerekirodalom, a költészet, szépirodalom (non-fiction?).

Egy dolog fix, a kiadás nincs azzal garantálva, mert lett egy ügynököd!

Felhasznált források:


Megjegyzések

  1. Egy nagyon fontos tényező kimaradt a számításból: a piac mérete. Az USA lakossága több mint 300 millió. Mi ehhez képest a mi kis hazánk könyvpiaca? Egy kis lavór kis halakkal, cipőtalp méretű méretű kis ponyvácska, az út szélén a földön, az ottani könyforgalmazás méretéhez viszonyítva egy lábjegyzetbe tett semmi kis töredék. (Hangsúlyozom nem minőségről, mennyiségi dolgokról bedszélek.) Mihez is kezdene egy USA nagyságrendekhez szokott amerikai ügynök? Jót röhögne és hazarepülne az első géppel. Ott számszerűleg megvan az a fizetőképes olvasótömeg, hogy a példányszámok eltartsanak egy főállású írót és ügynököt is. Itt nem. Itt a kiadó kér pénzt a kézirat tulajdonosától, hogy minimalizálja a veszteség kockázatát. (Mint ahogy azt tőled tudom.) KIábrándító.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amerikai ügynökként én se akarnék idejönni és bizniszben reménykedni, de nem is erről volt szó. Hanem az ügynök általi szerzőmenedzselés lehetőségéről, annak előnyeiről és hátrányairól. Mivel létezik pár hazai ügynökség is afféle hírmondóként, hasonló célokkal, mint angolszász társaik, érdemesnek tartom foglalkozni a témával.
      Az USA amúgy pont nem érdekel ilyen szempontból, az eltérő léptékek és berendezkedés miatt. Érdekes, hogy Németországban is csak az utóbbi években szaporodott meg az irodalmi ügynökségek száma, és nem elhanyagolandó gondolat, mi lenne, ha itt is meghonosodna ez a modell.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  3. Egyébként ma Magyarországon van ember aki kizárólag az íróként keresett jogdíjaiból él? (Lőrinczre és Nemerére gondolok első körben, de lehet tévedek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Google keresőbe beírtam, hogy írásból megélni. 2011-ben másfél tucat szerzőről merték ezt sejteni, 2015-ben jó, ha ötvenről. Az utolsó magyar szerző, aki csak írásból élt meg, Jókai Mór volt. Lőrincz azóta nyugdíjas, neki az is cseng, nem csak a jogdíj. Zsánerben ismertnek számító fiatalabb alkotók főállásban vagy fordítók, vagy szerkesztők, vagy forgatókönyvírók, esetleg totál mást csinálnak, de van mellette valami, amiből a főkeresetük jön.

      Törlés

Megjegyzés küldése