Szelektív ismeretgyűjtés

Ha nem vigyázom, mentálisan fertőződöm. | pixabay

Világom megérett a pusztulásra. Mentálisan erodálódom, degenerálódom. Nem jobban, mint mások, de magamhoz képest másodszorra jutottam el arra a pontra, hogy szelektíven kell ismeretet gyűjtenem. Híg a net világa, van ott minden, és ha lustaságból nem figyelek, vagy a könnyebb ellenállás (időtöltés) irányába mozdulok el, akkor magam is mémmé válok. A folyamat már elkezdődött...



Ki itt kattintasz, hagyj fel minden reménnyel

Már a bevezetőm első mondata is a netről épült a szókincsembe, hogy aztán ócska iparosként belekontárkodjak Dante Poklának egyik legismertebb mottójába is. Ha nincs egyedi ötleted, lopj a nagy öregektől és csavarj rajtuk egyet!
Siralomvölgy és pusztulat! Jobb, mint a "Sirám arról, hogyan baszd el a napjaid sorozatosan", de rosszabb, mint egy igényes, minőségien szofisztikált bevezető. Amiből egyébként egyre ritkábban van lehetőségem mélyet kortyolni, mert az internet átlag írott szövege rövidül, egyszerűsödik, percharcban küzd a figyelemért, luficímekkel vonz a kattintásért. Online marketingesek erről már számtalan blogban, cikkben, könyvben kiadták, ami a lelküket nyomta és a pénztárcájukat nem, vagy nem eléggé.
Alattomos dolog ez. Ismeretszerzésnek, tudásbővítésnek, naprakészségnek álcázza magát, közben szétszórja a figyelmem, alulról jövő áramlatként módosítja az agyamat, beépül, és szaporodik. Önző gén-e vagy?

Mindennapi szirénmezők


Félek felgöngyölíteni ezt a tömeget. Sziszifusszá leszek tőle. Mégis, szeretném, hogy lásd, milyen módon pazarlom értékes figyelmem, és milyen helyeken teszem ki magam a középkorúak elbutulásnak. Fecsérlek, naponta többször. folyamatosan és vég nélkül, és ha lankadok, annál erősebb a rutin, visszakanyarodjak élménytemetőimhez frissülésre vadászva. Mintha számítana. Mintha nemesebbé, jobbá tenne. Ó, dehogy...
Híreket a 444-ről olvasok, ami nem egy válogatott közönséget vonz, ám mióta a HVG oldalstruktúrája átalakult, engem elvesztettek. Emelkedett a léc, és könnyedségre, áttekinthetőségre szokott szemem elvérzett? Már nem kutatom az okokat. Innét tájékozódom olimpiáról, napi hírről, és napi szarról, mert az is van ott, hajaj, keresni sem kell, belehintik a tartalmak közé tölteléknek. Ha unom a banánt, VS-re szállok. Ott valami megtört, már nem olyan mint rég, és sem ez, sem a tertaguattro nem képes utolérni a Cinket, ami már nincs, emléke szívemben örökké él, mécsesgyertya, angyalszobor, amit csak kívánsz.

Nincs akkora kukásautó hozzá.
Nyolc napon túl gyógyuló önsértés

Embertelen, amit magammal művelek. Szabadidőm leöntöm benzinnel, meggyújtom, és ahelyett, hogy elszörnyednék, mosolyogva nézem, ahogy ég. Ha a zsírom égne így, biztos nem 42-44 méret határán egyensúlyoznék, hasi hájam nadrágkorcba tűrögetve.
Ingatlansaláta a geccótól, Urbanistától, képkavalkád Pinterestről, Deviantartról, és az önként vállalt házba zártság sem tűnik fel, ha beszippant a google maps, earth, Panoramio. Beteg dolog ez, a börtönbüntetésre ítélt raboknak is jár napi egy óra séta az udvaron. Homályos szemmel lemondok róla!
Le, mert ott ragadok Bored Pandán, Damncoolpicsen, EnglishRussián, és sehol már a méltóság, elkótyavetyélem Funpicen, Bestofizén.
De még nincs vége, még mindig nem látod a teljes képet. Netes sorozatokon fogok elkárhozni. Mindegy, hogy Orange is the New Black, vagy Stranger Things, nem számít, hogy Walking Dead vagy Killjoys, esetleg Mr. Robot. Az epizódokat párosan fogyasztani az igazi... És ha ez se volna elég, FailArmy, Hollywood Hírügynökség gondoskodik a további agykilúgozásról.

Gyarlóság, Facebook a neved

Ismét nagyon egyedi voltam, "Hamlet, dán királyfi" után szabadon. Nemcsak egymás lesésére, irigykedésre és öntupírra jó a közösségi oldal, hanem arra is, hogy hasast ugorjak a felszínén lebegő, könnyű szórakozást ígérő lehetőségekben. Gif Porn korhatár nélkül, Fuck my life stílusosan, Gondoltad volna? a valódi tanulás helyett, Trust me I'm a biologist a természettudományos geekeknek, receptötlet a Nosaltyról, és ha valami ritka oknál fogva elkerülném ezeket, még mindig ott az ismerős cuki macskájáról készült kép, amit meg kell zabálni, ami mellett nem lehet elmenni áradozás nélkül.
És így vész el világom dicsősége. Bele se merek gondolni, ha mindazt az energiát és hatékonyságot írásba forgatnám, amit elcseszek a neten, miket adnék ki a kezem közül. Álmodni szabad!

Csak szeretnéd.
Mind aid

Próbálok a felszínen maradni, WMN-nel trenírozom magam, és ez jó, eleven, visz is tova más értékes blogokra, igazán értékesekre, ahol nem divat a kurta poszt, nem divat a könnyen fogyaszthatóság, mert megragad, gondolkodásra késztet, és miattuk sóhajtok fel néha belül, de jó volna, ha én is így tudnám megfogni, ott tartani, rezgésre bírni olvasóimat.
Szerzőknek szóló írásbelezős oldalakon suhanok, mert szenvedni jó, és szerzőtársakhoz is bekopogtatok. Az élmény vegyes. Mély gondolatok váltakoznak sekélyes marketingszagú tarts velemmel. Persze tudattalanul, vagy ha mégis vezérel párakat kigondolt stratégia, akkor azt diszkréten kezelik. Néha túltolják, de akkor sem robban fel tőle az internet.
Művészvilágból Librariusról, NewHorizonról Colossalról csemegézek, néha rácsodálkozom a vizuális világra. Nyesten művelődöm, Abcúgról tájékozódom nem szeretem témákról, TED-en tallózok, On the spotba leselkedem.
Nemrégiben a rádiócsatornákat is végiggyomláltam. Vége a Klassz, Kúl, Petrovics, Mjúzik FM váltogatásnak, a háttérben Bartók megy. Kiműveltebb fő nem lettem, operákat, zeneszerzőket, etűdöket nem ismerek jobban, de nem is ragad a fülemben egy dallam őrjítési szándékkal.
Figyelmet fókuszálni fontos. Beépül, azzá tesz. Ha hiszed, ha nem. Az leszel, amit az intertenről/máshonnét felszedsz.

És kimozdulok. Ki én! Megyek, amíg jók az ízületeim, amíg jó a szemem, és van hová mennem. Visszahozhatatlan idők ezek. Nyaralás alatt elteltem offline élményekkel, és mellettük nem hiányzott az online tobzódás, pazarlás. Inspirált és feltöltött. Az online lét, ha túlzásba viszem, lehúz, és észre sem veszem, megcsömörlöttem, eltelt felettem a hét.

Megjegyzések