Nem múlik el nap

Kicsiben itt van minden

Jártál már úgy, hogy azért nem talált rád egy lehetőség, mert begubózva alkottál, életjelet nem adtál, és így más sem tudhatta, számíthatna-e rád, írsz-e még egyáltalán? Néha eltöprengek azon, hányszor történhetett meg ez velem, illetve hányszor nem, mert csak a képzeletem játszott velem. Pedig csendem alkotást leplez, és elkerül az ihlettelenség üressége.


Gesztenye, ami nem szorul kaparásra

Bevillant, hogy legutóbb idén májusban meséltem róla, min dolgozom éppen. A hülyeséggel való szétforgácsoláson kívül azért érdemi munkát is végzek, és érdekes volt visszalapozni, máskor mely művek, ötletek tartottak a markukban. Lemérhető a változás. Volt egy egy-másfél éves betokozódásom, amiből határozottan kijöttem, úgyhogy most már nem csak fontolgatom a pályázaton indulást.
Július végén beküldtem egy sokáig forgatott és örömmel megírt fantasy novellámat a Fantorziónak. Tipikus, hogy a határidő letelte utáni héten a végét átírtam, és sokkal jobb lett az egész, mint amit beküldtem. Kicsit sajnálni fogom, ha emiatt szórnak ki, de nem lepődök majd meg annyira.
Egy ideig eltöprengtem a Kéziratok éjszakáján is, ám mivel a kiértékelések időpontjában nem tartózkodom az országban, hamar eldőlt, kihagyom. Voltam rajta eleget, nem szeretném azok helyét elvenni, akik még egyszer sem vettek rajta részt.
Lehet, újratöltöm Aranymosásbeli részvételemet. Van rá művem: befejeztem és olvasószerkesztő elé vetettem a még mindig munkacímmel rendelkező regényemet, az "Amit ma megtehetsz"-et. A VI. Aranymosást majd decemberben írják ki és az év végéig lehet megszórni a Könyvmolyképzőt. Ha addigra sikerül a módosításokat megtennem a szövegen, én is a pályázók közé állok.
Aztán hónapokra megfeledkeztem az Avana Robotok, munkában pályázatáról, majd belebotlottam megint és leterített egy ötlet, amit mindenképpen megírok, akár befejezem határidőre, akár nem. Túlságosan megragadott a témához kapcsolódó idea.

Megszámlált napok

Lassan egy éve dolgozom az "Üdvözlégy, Mária!" regényemen. Főszereplőm, Kriszta retrokogníciós képessége révén megpillantja a sumér korokat megelőző emberek világát, mely létét a Nefilimnek köszönheti. A Vízözön előtti nefilekre többszörösen igaz Arthur C. Clarke mondása, miszerint: "Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.", így Kriszta holmi angyalszárnyakkal röpdöső istenurak és pusztákon hörgő vadállatok helyett inkább helikopterrel és terepjáróval szembesül. Egy balesetnek köszönhetően lélekben helyet cserél Mária Iezával, és a vártnál közelebbi kapcsolatba kerül Tengerföld (ma a Perzsa-öböl vízzel elöntött része) mindennapjaival. Nehéz eldönteni, hogy neki, vagy a tisztázatlan körülmények között jelenbe került, Mária Iezának nehezebb megállni a helyét, úgy hogy közben a Nefilim mindkét idősíkon jelen van.
Az "Üdvözlégy Máriá!"-ra a saját képzeletemen kívül hatott Biago Russo alternatív, összeesküvés-elméletben fogant Istenek rabszolgái műve, és Laurence Gartner alternatív Grál-királyos eredetelmélete.

Impozáns védelmező szobrok, amik mellett a mai oroszlános oszlopdíszek smafuk.
Írás során többször is anyagot gyűjtöttem a sumér korról, legyen szó mértékegységekről, számrendszerről, nyelvről, kulturális és vallási sajátosságokról, és mivel az események egy része a mai Irakban játszódik, a Közel-Keletről is gyorstalpalót vettem. Meg kellett próbálnom gondolkozni egy nem emberi nép fejével, akik bizonyos tények miatt azért nem is különböznek annyira a humánoktól, és mihez kezd az eredendően leszbikus Kriszta egy testben, ami viszont heteroszexuális, egy kultúrában, amit áthat a termékenységkultusz.

Konkrét vázlat, nem ígéret

Egyszer minden jónak vége szakad. Könnyű szívvel búcsúzom majd el a nefiles regényemtől, főleg, mert több novella, és egy újabb, nagyobb lélegzetvételű mű várja, hogy megírjam végre. 2011-ben foglalkoztam a hét főbűnnel, most viszont tervezem, hogy megkapargatom a hét főerényt.
A Fantorzióra küldött novellám berántott a magyar férfi nemtők (tündér, vila, stb.) ellentmondásokkal, babonákkal teli világába, és alig várom, hogy elkalandozzak Damasa vagy Ziliz mezsgyéjén, hogyan viselik a régi idők varázserejű teremtményei 2016 emberének térhódítását.
És itt mocorog a "Hibrid vigor", ami annyiszor nyer új árnyalatot, ahányszor elém kerül a projekt. Még mindig nem döntöttem el, hogy belekeverjem-e az alaptörténetbe az ezoterikus szingularitást a maga vízöntős nyavalyájával, vagy maradjak meg az alapötletnél, ami szerint az emberiség csak úgy maradhat fenn, ha egy idegen, eszközeit és gépeit tudattal teremtő fajjal hibridet alkot. Ugyan maguk az emberek ezzel nem menekülnek meg, de keverék utódjaikban továbbvihetik a Föld örökségét.

Megjegyzések