Tengeren túl

Szélvédői kilátás a városközpontra
Los Angelesben jártam, bő egy hetet láttam, szabad-e mesélni?




Akkor belőled most sztár lesz?

- kérdezték a kiutazásom hírére. Meglódult a képzelet: ha egy szerző hirtelenjében a filmcsinálás városába megy, akkor lennie kell valaminek a háttérben. Hiába, hogy nem angolul alkotok, hiába, hogy eddig egyetlen novellámat fordították csak le angolra, ugyan mi másért jönnék ide? Konteók sarjadtak: rendezőkkel tárgyalok, meg producerekkel, esetleg egy forgatókönyvíróval. Egy percre sem jutott eszembe, hogy ebbe a tévedésbe ringassak bárkit is. Utam munkaút volt, de a polgári foglalkozásomhoz kapcsolódott, nem az íráshoz kötődött. Lehetne mondani: még nem, de majd, majd! Nem török ilyen babérokra tudatosan, ha netalántán egyszer mégis változna a helyzet, az nem azért lesz, mert ambícióval eltelve ezen küzdöttem.

Az időutazás lehetséges

Hagyjuk már, hogy sci-fi, és időutazás paradoxona. Mindenki tudja, aki 9+, 12+ órás repülőútra vállalkozik, hogy az időzónák felosztása miatt simán lehetséges, hogy amelyik nap felszállt, 12 óra múlva ugyanaznap fog érkezni, majdhogynem korábban, mint amikor a kiindulási állomásról elindult. Arról viszont már szólhatna a fáma, hogy időutazni fárasztó: felvettem az összes pózt, ami még illendő, de akkor is elgémberedtem. A klímát túltolták, simán kiszáradt az ajkam, és kicsit meg is fáztam, pedig volt takaró. Rendes alvás helyett órácskás felszínes lebegés jutott, és csak ittam-ittam-ittam, aztán meg járhattam a hátam mögött elhelyezett vécére. Egy korábbi komolyabb allergiás gyulladás miatt a nyomáskiegyenlítés sem a rendes módon zajlik leszállásnál a fülemben, így fél órával landolás előtt egy befogott orrú, dekompresszálással küzdő Verát lehetett látni. Inkább ez, minthogy hasogasson a dobhártyám.

Santa Monica Beach őszi fürdőzőkkel
Santa Monica pier felújítva

Oda és vissza

Remek hotelben szálltunk meg, olyan magas ággyal, hogy majdnem a derekamig ért, és olyan puha matraccal, hogy farnehéz testem a memory foamnak köszönhetően szépen belesüppedt. Jet lag nélkül alkalmazkodtam a los angelesi időzónához, így a pénteki érkezést és fürdőruhaportyát követő napon készen álltam, hogy kibuszozzunk Santa Monicára fürdeni. Arra nem számítottam, hogy:

  • hozni kellett volna fürdőrucit, így érkezésük délutánját zombiarcú gyorsvásárral kell nyitni, és hosszú gyaloglással zárni vissza a szállásra
  • a 19 fokosnak behazudott víz simán melegebb és valóban pancsolhatunk
  • a buszon egy sárga zsinór megrántásával kell jelezni a leszállási szándékot
  • a Csendes-óceán fogja sós vizével kimosni bedugult orromat
  • kellett volna naptej
  • tervezni kellett volna a vacsora helyszínével
Rájöttem, hogy utálok tervezés nélkül beleugrani a kalandba. Utálom, mert egy nyamvadt viszonyítási pontom sincs, melyik utcán elindulva találhatok étellel teji vájút követelőző gyomromnak, hogy felmérjem, buszra kéne szállni vagy gyaloglással is elérhető. Se egy járatellenőrzést, se egy környékbeli terepfelmérést nem végeztem előzőleg neten, és szoptam, mint a torkosborz. A durr bele bumm kalandozást meghagyom azoknak, akiknek ez való, én kiborultam támpontok nélkül. Éhesen, fáradtan olyan hisztit vágtam le az egyik sarkon, hogy ihajj. Végül egy olasz étterem menüje megoldott mindent, és kisimultam. 

Rodeo drive, ahol a gazdagok szenvednek a pénztől, és ahol némely boltba időpontot kell foglalnod, hogy bejuthass

A jövő most van

Ha nincs okostelefonod, halott ember vagy. Finomítok: csak elveszett. A netkapcsolat az must have, mert azon át és appok révén éred el a helyi menetrendet, az éttermek fellelhetőségét, azok nyitvatartását. Mert nem úgy van az, hogy mész, látsz egy helyet és örülsz: néhol a helyfoglalás kötelező (akkor is, ha nem pucc parádé hely), vagy a zsidó hagyományok követése miatt épp zárva találod. De ha nézted volna neten... A buszmegállókban csak az ott megálló járatok száma van kiírva, ritkán az is, merről merre megy és hány percenként. Hivatalos jelenésed van valahová? Az időpontról a tájékoztató online érkezik, szóval a mailjeid is figyeld, vagy lemaradsz, kimaradsz, úgy jársz. Vagy néznek rád enyhe szemrehányással, nem igazoltad vissza a jelenlétedet. Ha naprakész vagy, akkor ne lepődj meg a találkozó előtti fél órás emlékeztető üzenetről sem.
Sejtem, máshol ez az alap napi munkavégzés eszköze, és még IT berkekben sem kell miatta barangolni, de én kábé úgy érezte magam az online eszközök ilyen szintű használatától, mint egy szibériai vadonlakó, aki próbál belerázódni a modern életbe.


Intézetlátogatásom főszereplője, a Cedars-Sinai Medical Center

Robotok, munkában

Ez ugyan az Avana egyesület egyik novellapályázatának címe, de a valóság is. Az emberek munkáját nem feltétlenül csak autógyártó sorokon veszik át robotok, hanem az egészségügy területén is. Módomban állt megnézni munka közben egy robotot: hogyan tájékozódik, hogyan végzi a feladatát, ami kórházi szennyesek és tiszta ruhanemű, ágynemű logisztikáját jelenti. Felvételt készíthettem, de közzé em tehetem, mert bizalmas. Vagy nem, nem kérdeztem meg a közzétételre vonatkozó előírásokat.
Cedars-Sinai Medical Center magánkórház, és olyan felszereltséget vehettem szemügyre, ami megérdemli, hogy megemlítsem. Nincsenek túlzsúfolt kórtermek, létszámhiányos osztályok, sem hiányos géppark. Van helyette önkéntes szolgálat, belső és külső pihenőterek, egyformán kialakított egyszemélyes betegszobák, folyamatos és nyitott betegtájékoztatás eljárásról, életmódról, beavatkozásokról, és teljes dohányzástilalom.
Meglátogattam az állatkísérleti szekciót is, ahol az egerek/patkányok/kutyák/minidisznók vizsgálatára kialakított helyiség néha különb, mint egy emberi vizsgáló itt...
Közkórházban nem jártam, de az elmondottak szerint ott sem szenvednek eszközhiányban, legfeljebb a zsúfoltság merülhet fel.

Körbenézés


A hivatalos programon túl számtalan lehetőségünk volt felfedezni a várost. Autós tekergésünk alatt jártunk Beverly Hills gazdagjainak dús kertű villákkal szegélyezett utcáin, és az UCLA szoborparkkal ékesített kampuszán. Elsuhantunk a világ egyik legnagyobb kikötőjén át Long Beachre, láttuk a Queen Mary-t, a magyar stadionokat csuklóból leköröző méretű Coliseumnál, és a közel-keleti stílusban épült Shrine Auditoriumnál. Megbámultuk a Walt Disney Concert Hallt kívülről, Downtown égbekúszó magasépületeit, a Union Stationt, a filmekben autós üldözésekkor kedvelten mutogatott száraz betonnal kirakott vízelvezető csatornát, és a megyei férfibörtönt. Ezt is kívülről :D
A spanyolajkúak már halottak napja előtti lázban égtek. Közparkokban muzsikáltak, sőt, táncoltak, és ezen senki sem akadt fönn. Se egymás kinézetén, se egymás viselkedésén.


Mexikói piac vidám halottak napja előtti hangulatban


Ez egy másik világ


Itt kérem szépen dübörög a kapitalizmus. Az emberek vesznek és vesznek. A tévében még a kocsik hirdetése is úgy van megszerkesztve, havonta mennyi hitelt kéne törleszteni ahhoz, a tiéd lehessen. Itt a hitel rutin, és nem bottal piszkált dolog, még a 2008-as válság ellenére sem. A gyógyszergyártók reklámozhatják a gyógyszereiket, és ha valamivel bajod van az élettel, írj proposalt, gyűjts circa 200.000 aláírást, és a Kongresszus elé kerülhet. Ha jól kampányolsz, simán változás lehet belőle. Itt ügyek mellé állni, aláírni, szavazni szintén megszokott.
Bárhol jártunk - pl. LACMA múzeum, Getty Center, Petersen -, minden helynek voltak adományozói, akiknek nevét büszkén kitették a falra. Felteszem, ennek köszönhető, hogy a Gettybe a belépés például ingyenes. Max a parkolásért fizetsz, de azon túl kis fogaskerekű visz fel a mészkőből épített múzeumkomplexumhoz és szabad a pálya.

Őt is lehet a sok centek és dollárok utaztatták ide. (LACMA)
Petersen Automotive Museum modern külseje.
Parkrészlet a Gettyben.
Furcsa kettősség jellemzi a helyieket: önmegvalósítás, céltudatosság és egyúttal egyfajta közösségért tenni akaró támogató szemlélet is. Ezért adományoznak, és ezért tűrik meg az utcán sátrakban csövező hajléktalanokat is. Mert láttuk a város szerényebb arcát is, a színes bőrűek kockaházait, a nekik szánt, ő keresetükre kalibrált olcsóbb áruházakat. Mert a fogyasztás mindenkinek jár.

Élménydömping

A rádióban végre nem ugyanazok a slágerek ömlöttek. Leggyakrabban, érthetetlen módon németeknek hittek minket. Így volt ez a Hírességek sétányán, és egy gyorsétteremben is.
Ha itt elmentél egy vidámparkba - Universal Studios -, vagy állatkertbe - Seaworld -, akkor ott kimaxolták egy élményt. Nem egyszerűen bemutatták egy stúdiótúra, vagy állatismertető esetén, hogy mi a pálya, hanem abból showt csináltak: a stúdiótúrás kocsit sötét alagútba vitték, ahol két oldalt gigavásznakra vetített felvétel 3D hatása vitt Halálos Iramban tematikájú őrületbe; vicces-trükkös állatbemutatókkal népszerűsítették a fókákat, delfineket, orcákat. Ez egyszerre volt szórakoztató és megdöbbentő. Nekem néha sok, és kicsit harsány is. Itt feljebb tették az ingerküszöböt, és ha nem ütik meg, oda a helyiek szimpátiája.

Ez a lényeg és nem a sok nevesített csóka.

Vigyázz, kész, ride!

Amikor rájössz, ez a beverly hillsi fa népszerűbb, mint te.


Agyonfotózott hegyoldal.

San Diego szilás partja pár kilométerre a Scrippstől, ahol 5 Nobel-díjas is dolgozik.

The show in progress.

Itt ha gyertyát gyújtasz akkor is mosolyogsz.

Szívem gyöngye, belugája.
Édes a pihenés

Az is volt. Két program között egy padon, annak teljes tudatában, holminkra jól vigyáznak. Az Universalba és a Seaworldbe is csomagátvizsgálás után mehettünk be, és bizonyos programok alatt ujjlenyomattal záródó-nyitódó értékmegőrző szekrénykében hagyhattuk a holminkat. Itt az ujjlenyomatos ketyerék nagyon elterjedtek. Döbbenetemre a látnivalók babakocsi-parkolójában hagyott pakkokhoz sem nyúlt senki.
Aztán az éttermek: vendéglátónk igyekezett megismertetni minket a helyi ízekkel. Megkóstoltam a jól elkészített bordát babszósszal, New York style sajttortát, tacotésztába göngyölt sült kaktuszt és mexikói kolbászt, Tommy csiliszószos hamburgerjét, és a légideszant éttermének hangulatos környezetben felszolgált halát.

Igen, az ott egy AKKORA margarita. És az enyém. (Tony Roma's)
Vedd komolyan. (94th Aero Squadron)
Végül hazajöttünk. Nem terveztem, hogy kijutok az USA-ba, és kijutottam. Jó kis út volt, mérlegre tehettem az amerikaiakról kialakított előítéleteimet és belekóstolhattam egy másik kultúrába. Nem tudom, megyek-e még ilyen messzire az életben. Jövőre Lvivbe, Ukrajnába készülök :D 

Megjegyzések