Friss hangok és fáradt szemek

Az Alkonyőrzők kötet megakadályozott egy termékelhelyezést.

Spontán ötletekből születhetnek a legjobb találkozások. A barlangból kijönni még mindig jó, ezúttal Bartos Zsuzsa könyvbemutatóján jártam, és az Alkonyőrzőkről hallgathattam.



Tizenötből három

Zsuzsát évek óta ismerem - a netről. A fotója alapján elsőre kapásból 16 évesnek tippeltem, és alig bírtam felszedni állam a padlóról, amikor megtudtam, két kiskamasz anyja. Személyesen egyszer sem sikerült találkoztunk, hiába járok fővárosi rendezvényekre. Ennek oka földrajzi okokban keresendő. Zsuzsa Brassóban él.
Múlt héten csütörtökön rám írt, tudok-e szállást Budapesten, és addig forgott köztünk a szó, míg kiderült könyvbemutatóra érkezik. Hajtogattam kicsit a naptáram, és azon nyomban eldöntöttem, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy élőben is beszélhessek vele.
Nekem nyolc óra alvás után másfél órás útba tellett eljutni a rendezvény helyszínére, neki három órás alvásból és tizenöt órás vonatútból kellett ugyanezt teljesítenie. A vasutazás csodái, és az ülve alvás kísérlete pozitív eredménnyel zárult.

Élj a mában!

Ha utazom, tervezek. Menetrendet, szállást, látnivalókat. Online térképen kikerestem a Premier Kultcafé helyét, kinéztem a metrómenetrendet, kiszámoltam hány jegyet kell vennem oda és vissza, hasonlók. Zsuzsa is hajlamos itinerek szerint megszervezni a kikapcsolódását, és aztán jön valaki - esetében a férje - aki keresztülhúzza a számításokat és leseper minden fogódzót az asztalról. Úgy kerekedtek fel otthonról, hogy szállást sem foglaltak, rábízták magukat a város kegyére. Nagy bátorság, még nagyobb bizalom, főleg így télvíz idején.
Fél 12-re érkeztem, gyors köszönés, rácsodálkozás Zsuzsa termetére, Alkonyőrzők kötet Hard selection verziójának beszerzése, melange és villásreggeli a kávézóban, ahol tartott még a fogyatékosbarát munkahely újdonsága, mert amikor megkérdeztem, lefotózhatom-e a hangulatos berendezést, érdeklődtek, újságíró vagyok-e. Tájékoztató füzet és dedikálás(!) is tartozott a képkészítési engedélyhez, pedig nem is kértem, halmozzanak el vele.

Fogadj egyet örökbe, és kiszabadítod ketrecéből!
Premier plán

Zsuzsa bemutatója délben kezdődött Szöllösi Kristóffal karöltve. Mindkét szerzőnek ez volt az első nyilvánosság előtt tartott beszélgetése a művükről, és rögtön két dolog is meglepett. Az első, a résztvevők csekély száma. Értem én, két első könyvesnél aligha fog többtucat főre rúgó rajongói tábor tolongani az ajtóban, de az aktív netes jelenlét után meglepett a kongás. A második Kristóf lazasága. Olyan rutinnal és könnyedséggel fogadta Varga Bea kérdéseit, mintha egész nap ezt csinálná. Mondjuk vizsgaidőszak közepén egy érdemjegy nélküli beszélgetés már nem oszt nem szoroz, és ha a tétfaktort kiiktatjuk, máris rózsásabb az élet.
Okos és ügyes kérdéseket kaptak mindketten, és lassacskán Zsuzsának is sikerült feloldódnia. A bemutató végére némileg képbe kerültem exoskeletonokról, genetikai vonzalomról és vérfertőzésről. Jól hangzik, nem? :)

Szerzők reflektorfényben

Ha nincs a család, nincs könyv sem

Ami nem került szóba az interjún, azt megtudtam azon kívül. Ha nincs Zsuzsa férje, akkor az Alkonyőrzők alig, vagy egyáltalán nem születik meg. Ha a szerző alkot, ellehet kupi a lakásban, gyerekek éhesen, mosatlan hegyekben, ő akkor is alkotni fog. Nos, vagy abajgatod, kizökkentve ezzel az írásból, vállalva ennek minden következményét, vagy hagyod, hogy befejezze, és addig tartod a frontot. Zsuzsáék az utóbbit választották, és de jó, hogy így tettek.
Míg Zsuzsa az előadóteremben élezte a Könyvmolyképző miliőjét, én a folyosón beszélgettem a férjével. Hihetetlen, hogy ismeretlenül is milyen könnyen szóba elegyedtünk, betekintve kissé az Alkonyőrzők születési körülményeinek hátterébe.
Azt hittem háromkor már a buszon ülök hazafelé, de ott ragadtam, és mivel Zsuzsa megéhezett, ebédszerző portyát tartottunk. A Váci út nem éppen a legpénztárcakímélőbb utca, de ezt a kihívást is sikerre teljesítettük. Evés közben rájöttem, Zsuzsa férjének szakmai kritikai blogot kéne vezetnie, ahol szétszedi és elemzi az sf regények technikai felvetéseit. Több olyan kellemetlen kérdést tudna feltenni, amivel pillanatokon belül porba dönteni a működőnek hitt univerzumot. Óvakodj a mérnöktől!

Írás nélküli tanulás

A kimozdulás személyes hozadékát számomra az ingerek teremtették meg. Sok időt öltök egyedül, otthon, és ha kimozdulok, egyszeriben elárasztanak az ötletek meglévő, vagy tervezett műveimhez. A nálam lévő noteszbe mindig írtam valamit, el ne felejtsem.  Történések közben jönnek a részletek, nem négy fal között peshedve. Aztán ott van a mások fontos pillanatának megfigyelései.  Szokni szemmel egy könyvbemutató helyszínét, hangulatát, a kérdező stílusát, irányait. Nagyon sokat dobhat egy bemutatón, ha a megjelentek kérdeznek a szerzőktől. Mindegy mit, valamit. A puszta jelenlét, odafigyelés is sokat jelent.
Kétlem, hogy a nap végére Zsuzsa tudatában volt annak, min ment keresztül, és a blogját olvasva valóban csak hazafelé érték utol az élmények. Még ilyet, mindenkinek!


Bartos Zsuzsa szemszögéből
Szöllösi Kristóf szemszögéből
Korábbi könyvbemutató élménybeszámolóm

Megjegyzések

  1. Köszönöm a beszámolót! Sajnos a szombat déli tizenkét óra nem a legkönnyebben szervezhető időpont, így ne sem tudtam ott lenni. Ez elszomorít, mert Zsuzsa az írókollégák közül a kedvencem.
    Innen is minden józ és sikeres írói pályát kívánok Neki!
    Demeter Attila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Attila.

      Vera, köszönöm, hogy külön blogbejegyzést szenteltél a könyvbemutatónak, és örülök, hogy neked is érdekesre sikerült a szombati nap. :)
      Jó meglátás, hogy csak hazafelé értek utol az élmények, alapból minden későre esik le nekem mindig, kivéve, ha vicces.
      Tudtam, hogy nem szabadott volna a klónomat küldjem. :)))

      Törlés

Megjegyzés küldése