Megyek tovább

Előbb szundítok, aztán jöhet a motiváció

Fülembe csengő Honeybeast albummal összegzem 2016-ot, hogy mehessek tovább töretlenül 2017-be.

Sorok mögött

Majdnem minden hónapban akadt egy téma, amiről összemerenghettük a mondandónkat, és a királyi többes ezúttal többeket takar, ha nem is egyforma intenzitással: Bartos Zsuzsa, Buglyó Gergely, Demi Kirschner, Gaura Ágnes, Kleinheincz Csilla, Moskát Anita, On Sai.


Kritizáltam


Gyakoroltam

Mert tartja magát a dogma, az író az, aki ír, de legalább gyakorol, mert az olvasás mellett ez a másik legfontosabb tényező, amivel kielégíti a holtig tartó tanulás, önképzés kritériumát. Szívesen játszom el az abszurddal: Coitus ergo sum (beszédes latin cím, közösülök tehát vagyok), Boldogság havi 30 ezerért (pirulák kontrollálta és szabályozta érzelmek), Bababörze (gyereket boltról, adja magát, nem?) és Kirándulásokat teszek a hétköznapi lelki nyomorban (Acronym), nyolc egyéb privát novella és két kisregény.
Kaptam bétázást, többet is, és rávett, dolgozzak még regényen, ha emelni akarok a kiadási esélyeimet.
Úristen, ennyi mindennel kéne indítanom, mielőtt egy szót is leírnék?
Kimozdultam

Az online jelenlét egy dolog, a személyes találkozás és szociális érintkezés egy másik. Mindkettő fontos, és izgalmas lehet, de a személyes jelenlétnek van egy másfajta íze és árnyalata. Ebből születnek az anekdoták, a visszaemlegetett emlékek, és ilyenkor mérhető le, egyszerre vagyok mennyire átlagos és különc. Furcsa elegy. Működik. Ha csak egy tanácsom lehetne jövőbeli magamnak, az az lenne, tegyem ki magamat minél változatosabb élménynek. Sokat tanulok a világról, másokról, és benne magamról. Idén a júniusi TimePass Meetup, sörfesztivállal egybekötött aranymosásos szerzőtalálkozó, Pusztai Andrea Bizánc 2 könyvbemutató, Los Angelesi út, Bartos Zsuzsa Alkonyőrzők könyvbemutat ó fért bele.

Ami még jön

És ebbe az évbe nem fért bele. Írok az irodalmi ügynökségek ravaszságaikról, amire a magyar közönségnek érdemes odafigyelnie. Aktív belső munkám újabb monológok születését helyezi kilátásba, ami egy regény epizódjaként fárasztó lehet, de a blog nyújtotta keret kiváló platform az ilyesmire. Talán még ki is adják valamim, érhetnek meglepetések.

*

A petárdák durrogtatása szórványosan elkezdődött, a tűzijátékokat izzítják, és a bennem felgyűlő köszönet elnyomja a kiábrándulásokat, keserűséget. Köszönet mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, szélesedjen a világképem, és újra meg újra megerősített abban, megéri elhagyni az elefántcsonttornyomat.
2017 nekem a motiválás éve lesz. Hát neked?

Megjegyzések