Nem szól szád, nem fáj fejed

Hasznos tanács, mindenkor. | flickr
Elárulhatom, hogy ez az idei első sorok mögött-bejegyzés. Az se titok, hogy arról fog szólni, miről érdemes egy szerzőnek írnia a blogján, közösségi felületén, de arról csak csendben, csak halkan nyilatkozom, mi az, ami kerülendő téma, hogy senki meg ne hallja.



Anamnesis (kórelőzmény)

Online vagyok! Velem együtt üdvrivalgásban törnek ki az online adatkereskedők és az Illuminátusok. Digitális nyomokat hagyok, amire lecsap a böngészőm, a közösségi oldalam; marketinghadjáratot pozicionálnak, felhasználói élményt fokoznak, eladják az adataimat a Kormánynak, a Háttérhatalomnak, de legvalószínűbb, hogy valamely hirdetőpartnerüknek, és legvégül persze eljutok jelenlegi és jövőbeli olvasóimhoz. Jó, nem?
Olvasóim vegyesek, legtöbbjük a blogom miatt érkezik, így inkább vagyok jelen bloggeri, mint szerzői minőségben. Perpillanat nincsenek bejáratott írásaim, áttörő sikernek mondott könyveim, hogy valamilyen fokon kiépült olvasói bázissal, rajongókkal bírjak. Nem váltam "tudjátok, aki az xyz-t írta!" szerzővé, nevem nem fémjelez tucatnyiból is felismerhető stílust. Viszont itt a lehetőség, hogy tudatosan (vagy annak szánt módon) alakítsam online jelenlétemet. Nem előre alakítom, mert ez olyan, mintha azt feltételezném, az életem még nem indult el, és várom, hogy végre elkezdődjék, pedig már zajlik, most is zajlik, leshetem, mire valaki a képembe tolja a start zászlót. Azt már belengette anyám szülészorvosa harmincnégy évvel ezelőtt (+9 hónap +2 hét).

Indicatio (javallat)

Miről érdemes írni szerzői blogon/közösségi oldalon? Ezt onnét tudom megközelíteni, én miről szeretek olvasni másén. Ez rajongók híján néha nem esik egybe azzal, amiről írni szoktam.
Információközlés bármikor jól jöhet. Konkrét mű megszületéséről és közelgő kiadásáról, a történet születési körülményeiről, szándékról, hátteréről, ihletforrásokról. Könyvbemutatók, dedikálások ütemezése. Hol lehet majd hozzájutni, recenziók, kritikák linkelése. A negatívoké is, azzal lesz teljes a kép. (Ezen azért eltöprengtem, az objektivitásra törekvés nem mindenkinek esik bele az online jelenlét kialakításába, és nem biztos, hogy teret akar adni a lehúzó véleményeknek. Viszont a túl pozitív, csak kiválóságot méltató repesések is bűzleni szoktak.)
Személyes élményeken alapuló írás esetén óhatatlanul betekintést nyerek a szerző magánéletébe, az őt foglalkoztató problémákba.
Vannak terápiás és figyelemfelkeltő célból született írások, amik sikeressé váltak (Pl.: Péterfy-Novák Éva: Egyasszony), így nem feltétlenül mondanám azt, hogy aki egy téma köré van csavarodva, az inkább zárt ajtók és négy fal mögött élje ki alkotási vágyát.
Mit olvas a szerző, az hogyan hat rá, ha hat egyáltalán. Érdekes figyelni, milyen olvasmányokba barangol, adhat jó tippet, legközelebb mibe kóstoljak bele.
Vicces epizód lehet, ha az olvasók rajzokat készítenek, ők kit/mit milyennek láttak.
Hangulatos, máshol nem publikált, rövid írások közlése.

Legalább ennyien nézik végig első sorból,
hogyan vágod magad alatt a fát egy elszúrt bejegyzéssel.
via BoredPanda

Contraindicatio (ellenjavallat)

Saját ízlést tükröz, nem kell mellre szívni.
Túltolt információk, színesítésnek szánt tartalmak: jó dolog a Pinterest és hasonszőrű társai, de leszoktatnak a saját képzelet használatáról. Történelmi, tudományos írásoknál a háttéranyag képekben, publikációkban való megosztása remek, ám ha belefut a szereplők, helyszínek taglalásába, azzal kárt is okozhat. Ihletforrás kontra így képzeld el a helyet/szereplőt a könyvemből lehet belőle.
Miért kéne foglalkoznom azzal, a szerző hogyan képzelte el a saját karaktereit? Én vagyok az olvasó, hadd alkossam meg őket magamnak olyanra, amilyenre szeretném.
Emlékszem milyen döbbenettel meredtem a mozivászonra, amikor megnéztem az első Gyűrűk ura filmet. Totál nem úgy képzeltem el a szereplőket, mint amilyen színészeket castingoltak hozzá. Viszont innentől a színészek lettek a referencia. Jobb-rosszabb illusztrátorok rajongói rajzain újra és újra Orlando Bloom-Legolasok, Kate Blanchett-Galadrielek, és Viggo Mortensen-Aragornok árasztotta el a netet. Még a Wikipedia is az ő fizimiskájukkal ír a karakterekről. Aki esetleg a fim után kedvet kapott a könyvhöz, már csak így látja őket maga előtt.
Szerzőtárs művének véleményezése: hacsak nem hivatásos kritikus vagy, óvatosan. És akkor se a saját blogodon, hanem a kritikára felkért felületen tedd. Vérszemet se kapj, szerzőtárs személyének a szapulásával. Nem elegáns, nem szerzői blogra való. Bulvárba illő sárdobálás, oda vele a méltóság, és megágyaz a minősítésnek. Mondjuk, ha kib*szott jól írsz, senkit se érdekel a modorod, mert pénzt hozol a konyhára és leszerződnek veled, esetleg termékké teszik a stílusod, ahogy Dr. House sem csak a szakmai kompetenciája miatt volt népszerű. De ne ez legyen az utolsó mentsvárad, kevés rá az esélyed.

Dr. Genyából csak egy van. Ne utánozd! | makeameme
Önkéntes reklámozás: ha társszerző vagy, minden rendben, máskülönben senki nem szorul arra, hogy a saját felületeden éltesd. Ne légy eszköz. Nem érdemes.
Saját mű lehúzása árthat a rólad kialakult képnek. Annyi módja van annak, hogy rombold a magadról/művedről kialakult képet, lehetőleg ne ezt válaszd, mert azokat az olvasókat is megbántod vele, akik szeretik az írásaidat, és a kiadód ítélőképességét is megkérdőjelezed.
Szerzői honorárium belengetése, sejtetése. Ha NAVos lennék, hegyezném a fülem és még bevallással, bizonylatokkal alátámasztva is kérném a részleteket, olvasóként viszont, kösz, nem érdekel a pénztárcád tartalma. Ez nem Norvégia.
Toplistázás: értéke relatív, vannak, akik adnak rá, és vannak, akik nem.
A szerző lakhelye, életkörülményei. Ha nem nomád szibériai/kibuci/jurtás/remete emlékeit írta meg, akkor nem érdekes adalék. Ugyanez áll kapcsolati státuszra, nemi orientációra, gyerekek, háziállatok számára. Erre ott a magánprofil, az alkotóiban nem tartok rá igényt, én nem törekszem személyes kapcsolat hallucinálására egyik kedvelt könyv szerzőjével sem.
Vallási irányultság: hacsak nem azt dolgozza fel szektás, stb szélsőség formában a könyvében, akkor tudok nélküle élni. Ugyan ez áll politikai nézeteire is.
A politikai ideológiák csak fiktív írásokban, vagy erős történelmi regényekben tetszenek. Ugyanígy egy tökös turáni disztópia elolvasására például kapható lennék.
Polgári foglalkozást még csak szakmai referenciaként sem kérek. Zsánerben alkotóknál időnként jól mutat, hitelesebbé teszi a szerzőt, de eljutottam oda, nem az előképzettségén múlik, mennyire sikerül jól írnia. Alapos szerző utánakérdez, kutat, szaklektort kér, nem egyedül izzadja ki wikipedia meg google barátjával a mélyebb részeket.
Saját kiadó/szerkesztő, más kiadó/szerkesztő pocskondiázása ugyanaz a kategória, mint a szerzőtársak szapulása. Szigorúan kerülendő. Sose tudhatod, kivel milyen kapcsolatba kerülsz a jövőben, de ha az érdektől eltekintünk, akkor sem sugall profizmust. Offban nem elég panaszkodni, azt szeretnéd, hogy tárolt változatban megmaradjon?
Lelki/egészségügyi biszbaszok taglalása privát profilon se hálás - vonzza a közönséget, tanácsosztókat, sajnálkozókat, de egyben el is taszít -, szerzőin meg pláne furcsán mutat. Kivéve, ha egy ideje csúszik egy műved megjelenése, és ideje volna közleményt/tájékoztatást kiadni az okáról. Ám ezt is lehet diplomatikusan intézni.
Közéleti állásfoglalások: privát profilon éld ki magad, szerzőin csak akkor, ha a műved ilyesmin alapul, ez ihlette. Nagyon könnyen populistává lehet válni! Ha jól írsz, a vélekedésed úgy süt át az írásodon, hogy nem érnek tetten. A legjobb, ha te magad se veszed észre.

Relatio finalis (zárójelentés)

Légy jelen, légy elérhető, de ésszel. Gondold át kétszer. Vagy ne, és vállald be ami a szívemen az a szádon. Keresd a botrányt, ha ez egy marketingfogás, de ha csak öncélú vergődés és attention whore attitűd, azzal ellenkező hatást érhetsz el.

Képzeld el, hogy ez te vagy a könyveddel.
Nőne az eladási statisztikád? Hát a megbecsülésed?
via deborahcfoulkes & virtualbookcafé

A többiek posztjai

Megjegyzések