Fizetett írói szolgáltatások 3. - kéziratgyűjtés, beküldési támogatás

Meglelni a jó kéziratot néha lehetetlennek tűnő vállalkozás.

Rengetegen akarnak publikálni. Van, aki segítene szeretne ezeknek az embereknek, van, aki keresni rajtuk. Az utóbbi sem feltétlenül jelent egyértelmű csalást, de gyakran segíteni se segít.



Kéziratgyűjtő honlapok

A kéziratgyűjtő honlapok esetén az ígéret úgy szól, a kéziratodat - vagy az arról készült szinopszist - kiteszik a honlapjukra, ahol az elgondolásuk szerint a kiadók/ügynökök meglelhetik és válogathatnak. A legtöbb ilyen site az íróknak ingyenesek, a szakmának viszont fizetős betekintést jelent. Némely kéziratgyűjtő független, mások nem. Ajánlhatnak extra ajándékokat: szerkesztés, kritikaírás, stb. Igyekeznek elhitetni, hogyha adott kéziratot sokan lájkolnak, akkor az figyelemfelkeltő lehet a szakma számára. A látogatómutató esetenként segíthet, és ilyenkor egyes gyűjtőoldalak a top kéziratokat a megállapodás szerint felterjesztik kiadókhoz/ügynökökhöz, de ez nem feltétlenül tartozik a tevékenységükhöz.
A kéziratgyűjtő honlapok a kilencvenes években indultak. Akkoriban nagy reményt láttak abban, az internet robbanása révén a szerzők addig zárt ajtókon juthatnak keresztül. Hitték, hogy az előszelektált művekre nagyobb lesz majd a kereslet, és megkönnyíthetik azzal a kiadók munkáját, hogy akkor kevesebb kézirathalom magasodik az asztalukon.

Egy dolgot viszont nem vettek számításba, mégpedig a legfontosabbat: a kiadók nem érdekeltek abban, ilyen honlapok böngészésével üssék agyon a drága idejüket.

Legtöbbször kevés előnézetre van lehetőségük, illetve rosszul kategorizálják a feltöltött kéziratokat. Ezek a honlapok sosem töltötték be azt a szerepet, amire szánták őket. A sikertörténetek száma elenyésző. A jó írások elmaradtak, és 2001-re annyira nagyot zuhant az ilyen oldalak iránti lelkesedés, hogy sok eltűnt. Aki mégis túlélte  a mélyrepülést, az maga is kiadóvá változott, vagy azóta mást ajánl.
A trend ellenben visszatérő, magyar vonatkozásban is. Új algoritmussal próbálkoznak, olvasói kattintás központúak, és felhasználják a közösségi oldalak erejét. Ha mégis próbát tennél, ezekre figyelj:

  • Mióta áll fenn az oldal? Megbízható cég üzemelteti? Stabilan működnek?
  • Mekkora kéziratbázissal rendelkeznek? Minél többel, annál jobb.
  • Ki áll a honlap mögött? Ha rendelkeznek kiadói tapasztalattal, az jól jöhet.
  • Futtatják magukat a szakmában? Tudnak róluk a kiadók?
  • Van listájuk, kikkel állnak kapcsolatban? Ha nincs, az gyanús.
  • Vannak sikertörténeteik?
  • Rendelkeznek kritikusi szolgáltatással? Ha a műved nem is ér célt, ez legalább jól jöhet. Néhol a pontozással legjobban kedvelt írásoknak felajánlanak ilyesmit.
  • Van bármilyen költsége annak, ha feltöltöd a munkád?

Born to be star? | playbuzz

Látszódj, hogy ismerjenek! - egy kis csavarral

Léteznek cégek, amik azt állítják, hogy azelőtt ismertté tesznek, mielőtt publikálnál. Azelőtt népszerűsítenének hirdetésen, rádión, interjúkon, tévébeszélgetéseken keresztül, mielőtt bármid kijött volna a nyomdából. Hihetetlennek hangzik? Pont a napokban volt egy beszélgetésem erről chaten, hány meg hány olyan fiatal, lelkes, ambiciózus fiatal van, aki szintén úgy gondolkoznak, először ismertté kell válniuk, és aztán publikálniuk, nem pedig fordítva. A celebeknek, híres embereknek nyilván kevesebbet kell ilyesmibe pénzt ölniük, ők már valamitől híressé váltak, ám egy "semmiből" érkező személynek ez költséges munka lehet. Főleg úgy, hogy semmi értelme.

Az első, második, sokadik könyv által lesz érdekes és keresett a szerző, nem fordítva.

Csak azért, mert írtál egy kéziratot és kiadót keresel még nem váltál automatikusan érdekessé. A hírveréssel max annyit érsz el, odavonzod azokat, akik szintén pénzért felajánlják  a képviseleted a kiadók/ügynökségek felé. Szóval ha azt szeretnéd, hogy a neved elhangzásakor felcsillanjanak a szemek, előbb tégy próbát a publikálással!

Érted vannak?
Te csak pihenj, mi majd dolgozunk!

Ugye, milyen jól hangzik? Kár, hogy a valóság kevésbé épületes. Van pár cég, ami azt hirdeti, automatizálják számodra az online jelentkezést. Ez azt jelenti, hogy elkérik a kéziratodat és kilövik az éterbe. Éter alatt kiadókat érts. A gond az, ezek az üzenetek általában spamként végzik, mert nem specifikusan küldözgetnek. Van egy listájuk különféle kiadók elérhetőségeivel, amikről az se tudni, megbízhatóak-e, nem tudni, passzolnak-e a te kéziratod zsáneréhez, és egyáltalán eljutnak-e a megnyitásig. A kiadók utálják a személytelen özönleveleket, felesleges forgalmat generálnak.
Az ennél profibban célzott küldést végeznek, akár el is olvassák, mit bízol rájuk, és eljuttatják a megfelelő helyre. Gyakorlatilag átveszi tőled azt a feladatot, amit egyébként te végeznél, mellé piacot kutathatnak, nyomon követik az írásod sorsát.

Minek fizetnél azért, amire te is képes vagy?

Kevéssé valószínű, hogy több infóhoz jutnak, mintha te írnál érdeklődő emaileket a kiadóknak, és előny sem származhat belőle. Plusz belsős infókért kár ilyen cégekkel leszerződni. 
Egyedül akkor lehet létjogosultsága az alkalmazásuknak, ha tényleg nagyon elfoglalt ember vagy, megengedheted magadnak a díjazásukat, és úgy véled, megéri. Ekkor, és csakis ekkor. Ha ez mind igaz rád, a következőkre figyelj:

  • Legyen tapasztalatuk a szakmában. Életrajz, céginformációk, minden klasszikus háttérinfó számít.
  • Kérj mintát, milyen leveleket szoktak írni az ügyfeleik nevében, ezáltal felmérheted őket.
  • Rendelkeznek sikertörténetekkel? Ezt akár kiadói oldalról is leellenőrizheted.
  • Kerüld azokat, akik a saját közvetítői nevükben akarnak eljárni, nem a tiédben. Az ügynök az egyetlen elismert formája, ha valaki ezt szeretné tenni.
  • Utasítsd el a csomagajánlatokat. Ezek általában mintaillusztrációt, borítótervet, stb. tartalmaznak, csupa felesleges töltelék a díjemelésre. A kiadókat az extrák nem érdeklik, megvan a maguk szakembergárdája, csak az amatőr cégek nyomulnak ilyesmivel.


Forrás

Korábbi részek:

Fizetett írói szolgáltatások 1. - szerkesztés
Fizetett írói szolgáltatások 2. - kéziratszervíz

Megjegyzések