Örömségek

Apró öröm is öröm.
A cikkeimen túl zajlik az élet. Élményeket gyűjtök, a magam örömére, az írást tápláló kreativitásom frissítésére, a szellemem művelésére. A csendes látszat mögött történik a lényeg.




Életem olyan szakaszát élem, amikor ha egy könyvet meg szeretnék venni, megveszem. Múlt héten megrendeltem az Amatkát, korábban a Rengeteg, Élőhalottak!, a Háromtest-probléma került a polcomra.

Hosszú idő után moziba látogattam a Thor: Ragnarök kedvéért. Jól időzítettem, így élvezhettem a felújított Gödöllői Mozi kényelmét. A Valerian és az ezer bolygó városára otthoni körülmények között kerítettem sort, legközelebb magyar filmek következnek: Hivatal, Kút, Testről és Lélekről. Mind borzasztóan érdekel, vonz.

Könyvtárba járok. Hetente illetve kéthetente elnézek a könyvek modern szentélyébe, portyázom szakkönyv és regény részlegen, iszom egy jó kávét (eszem egy napi sütit) a földszinti kávézóban (törzskártyát kaptam, marketingfogás, de bevált). Mióta otthonról dolgozom, szocializációm fontos helyszíne. Munkámnak csak a wifi szabhat határt, így kávézó is szóba jöhet, és jön is, mint műveleti központ.

Ha az otthon kényelmét választom se tűnök el a négy fal között. Közösségi oldal révén tartom a kapcsolatot azokkal, akik érdekelnek, RSS feliratkozás révén tájékozódom arról, ami foglalkoztat. Ha már unom a kávégép tisztítóprogramjának zúgását vagy a főbérlő kutyáinak csaholását - ez a hideg közeledtével egyre ritkább -, a radio.garden gondoskodik a zenéről. Jelenleg Grúziában barangolok, a tbiliszi Radio Positive csatornáját hallgatom.

Befejeztem a Libellus Magazin novellapályázatának bírálói tevékenységét. Újszerű utazáson vagyok túl, hiszen eddig csak pályázói oldalról vettem részt novellaversenyen.

Aktívan alkotok. Néphagyományból merítő urban fantasyn dolgozom, szándékaim felettébb komolyak. Az anyaggyűjtés múzeumi körútig vitt, mikre nem jó a "csinos"-kártya. Olyannyira magába szippantott a világ, hogy jelenleg moldvai kavalon tanulok játszani. Az általános iskolai furulya szakkör minimálisan kifizetődik, máskülönben a két hangszerben csak annyi az egyezés, hogy mindkettő fúvós és lyukak vannak a testén.

Egyszerűen gyönyörű.

Új hajszínre tettem szert - jégszőkének indult, sima szőke lett belőle -, és mivel közel sem tartózkodom annyit szabad levegőn mint gyerekkoromban, jó ideje D-vitamint szedek. Azóta kevesebb a gondom az allergiámmal is.

Vasárnap délelőttönként edzőterembe járok. Átmozgatom a testem, erősítek, ahol kell, és eljutottam arra a pontra, hogy otthon hagyjam a gépbeállításokra vonatkozó jegyzeteimet. A Gödöllő-Fenyves részen mesés családi és kertes házak állnak, pusztán emiatt is érdemes arra járni.

Főzök, és ami a legszebb, bármi kerül ki a kezem alól, az finom. Túlzás nélkül állítom, jobban főzök-sütök, mint anyám. Ezt is megéltük, nem szerepelt életem "majd egyszer"-listáján.

Lesz egy hét, amikor albi helyett állandó lakcímemről fogom tolni a távmunkát. Családi macska sajnos már nincs - idén vesztettük el -, a szobám viszont a régi.


Elterveztem, hogy szerzek karácsonyfa égőket, és a háló állandó díszévé teszem. Tavasztól virágládákat pakolok balkonnövényekkel a teraszra. Meguntam a személytelen albikat, amíg itt leszek, nézzen ki valahogy.

Igyekszem a virtuális emberi kapcsolataimat valósokkal is kiegészíteni. Volt évfolyamtárssal miskolctapolcai barlangfürdőben gyerekek módjára sodortattuk magunkat a vízzel, volt munkatársnővel forralt bor mellett megtárgyaltuk mindennapjaink nagy dolgait, adventi vásárra készülök egy volt gimis ismerősömmel. A sok voltból mind barát lett.

Megörvendeztettem magam pár puha, kényelmes holmival. Élek-halok a sárgáért: mustársárga, sáfránysárga, homoksárga...! Nem bírok betelni bele. A veresegyházi piacon lelt tunikámért különösen odavagyok.

Az első olyan évet élem, amikor már most, november közepén megszereztem minden családtagom karácsonyi ajándékát. Egyikük elégedett lesz, másikok sírni fog, a harmadik felvillanyozódik. Próbáltam személyre szabottan választani, a csoki-zokni-alsónadrág szentháromságnak ezennel vége.

Megszereztem az idei karácsonyi képeslapokat. Igen, lapot, igen, postán. Mit nekem digitális korszak!

Közeledik december. az utóbbi években vagy a karácsonyt, vagy a két ünnep közét házon kívül töltjük. Jó volna ismét a szilvesztert beszélgetős, borozgatós hangulatban megülni.

Megjegyzések