Reklámár

Veled vagyunk, akkor is, ha nem akarod.
Közösséghez tartozni remek dolog. Ha tanulsz is tőlük, pláne. Mi, az Ákombákom alkotóközössége jóban-rosszban veled leszünk. Mikor már azt hiszed, megfeledkeztünk rólad, hidd el, teszünk róla, újra emlékezetedbe vésődjünk...




Gratulálunk!

Nyertél! Istenem, de jó! Meg se lepődünk, ákombákomoshoz méltó, ragyogó eredmény. Hű, emlékszel még az első, bátortalan szárnypróbálgatásodra? Alig merted megmutatni az írásodat, nehogy egyből lehúzó kritikát kapj, vagy hogy kiderüljön, ez nem a te utad. Nagyobbat nem is tévedhettél volna, példa erre mostani elismerésed! Látod, megérte az a sok gyakorlás, újraírás, csiszolgatás, fogcsikorgatás és keserves vita! Az ákombákomosok jobbító kritikája meghozta gyümölcsét, és a szorgalmas tehetségek jutalma a győzelem.

A mi kutyánk kölyke

Mi már akkor tudtuk, mi lakozik benned, amikor te még első gyengécske novelládat, regényötleted babusgattad. Tudod, mi rögtön kiszúrjuk a tehetséget. Ez olyasmi, amit se megtanítani, se megtanulni nem lehet. Vagy van, vagy nincs. Neked volt, a kezdetektől fogva. Éreztük, hogy kellő támogatással és bátorítással szárnyra kapsz. Látod, az Ákombákom beleadott apait-anyait. Ne lepődj meg, ha innentől példaként állsz a többi írópalántánk előtt: aki megfogadja a tanácsainkat és keményen ír, az ugyanolyan sikereket ér majd el, mint te. Hát nem fantasztikus? Erről mindenkinek tudnia kell. Szóval kezdetnek odaposztolunk az ujjongásod alá, hogy mint volt ákombákomos tök jó, hogy nyertél, aztán kitesszük az oldalunkra, zárt csoportunkba, blogunkra, honlapunkra. Megkérdezni se fogunk róla, örülnél-e, hogy megemlítjük az Ákombákomot a személyes felületeden, illetve hogy mindenhol külön hangsúlyozzuk, honnét indultál. Nyilván egyetértesz, hiszen tudod, mi mindent köszönhetsz nekünk. Miért is tagadnád vagy feledkeznél meg róla, közénk tartozol és mi is, mint afféle jó tanítómester vagy alma mater ott vagyunk az eredményeidben? A te sikered valójában a mi sikerünk, és ez majd azokat is meggyőzi, akik eddig vonakodtak belépni az Ákombákomba! Mi lehet jobb a példaképpé válásnál?

Mi a probléma?

A tegnapi privát üzeneted őszintén megdöbbentett. Ha nem ismernélek olyan jól, úgy érezném, hálátlan vagy. Reklámfelületté változó személyes felület? Minden morzsányi lehetőség megragadása az Ákombákom promotálása, marketingje érdekében? Hogy te csak közvetve számítasz, és burkoltan mi lennénk a lényeg? Badarság.
Helyezésed adta magát, finoman utaljunk az ákombákomos  kötődésre. Mi ebben a rossz?  Fel se kéne, hogy tűnjön, mindenki így csinálja. Magától értetődik. Például ha publikálsz - tényleg, mit mondott a szerkesztő a művedre, mikor adják ki? Feltétlenül mi legyünk az elsők, akik megtudják a jó hírt! -, akkor a tesztolvasóid, barátaid, családod is az elsők között gratulál. A legtöbben pusztán bizakodtak, építed az álmod,  és igyekeztek megteremteni az íráshoz szükséges feltételeket.
Nos, az Ákombákom ennél sokkal többet tett: észrevétlenül képzett, és kapcsolatrendszerét latba vetve helyzetekhez juttatott. Az irodalmi pályázatról is tőlünk hallottál, emlékszel...? Ez azért rólunk is szól. Inkább örülj neki, hogy egy olyan neves és elismert alkotóközösség, mint a miénk annyi hónap távolságából is számon tart, és nem veti szemedre, de régen néztél felénk, a rendezvényeinken se láttunk! Sokkal többet köszönhetsz nekünk, mint azt képzeled. Épp ezért, jó volna, ha legközelebb magadtól említést tennél ránk, tudod, kicsit meghatott kicsit lelkes nosztalgiával, de ne nyálasan és ne túltolva, mert az túl direkt és még azt hiszik, valami elüzletiesedett írós bagázs vagyunk.

Hogyan veszíthetnél, ha nyertél?

Megjegyzések