Sorok mögött: varia litera

Mind fonál, csak a színe más. Így van ez  a zsánerekkel is.

Zsánerek között kísérletezni jó dolog: játék, ha pusztán önmagáért élvezem, és teszt, ha ráébredek, miben szólalok meg ösztönösen jól illetve mi az, ami kínkeserves eredményt szül. Technikailag bármilyen zsánerben meg lehet tanulni írni, de érezni, melyikben alkotok szívesen.




I can see the moon's dark side

Vers reggel, délben, este. Fáj az élet, minden rejtélyes és tele van magányos titkokkal... Életem egy adott, pubertásom elejére datálható korszakában minden létező depressziós meg nem értett klisét felhalmozó verseket írtam, minden különösebb ambíció nélkül. A személyes hangvételű, naplómeghosszabbításnak számító "egyedül vagyok, nem ért meg senki" hullám az akkori helyi írókörös tagságnak köszönhetően néhány kis példányszámú, ISBN-nel rendelkező vidéki antológia megjelenés után kifulladt és hosszú-hosszú évekig szunnyadt. Aztán egy slam poetry illúzióban született szösszenet az utolsó, amit vers címén összehordtam.
A jó költészet iszonyú agymunka, igazi művészet. Olyan képekkel és érzésekkel, árnyalatokkal operál, hogy bizony mondom, novellát könnyebb összehozni, mint verset. Vagyis: másabb. Más állapotban, más vágányon zakatol akkor az agy, utoljára ilyet matekfakton feladatmegoldás közben éreztem.
És mi ez a szakaszcím? Egyetlen és utolsó angol nyelvű versem címe. Közepes alatti angolsággal megírt kurta valami a Hold sötét oldaláról, és hogy én azt látom. Ha csillagász lennék se lenne ez olyan egyszerű... Viszont teret engedett a fantasztikumra éhező hajlamomnak, ebből született egy fantasy(!) elemeket is tartalmazó vers.

Vér, aszfalt, halál

Első fikciót is tartalmazó novellám plasztikusan a túlvilágot piszkálgatta. Nincsen benne se Mennyország, se Pokol, se spiritiszta szeánsz, akad viszont bolyongás és útszéli gázolás körülményeit felvázoló zavarosság.
Még mielőtt átestem volna Tolkien munkásságának termékeivel a magas fantasy tűzkeresztségén, megírtam írógépen első hosszabb lélegzetvételű fantasy regényemet. Akkoriban váratott magára az internet és az otthoni PC-k robbanásszerű elterjedése, így szerencsére ezt a művet csak egy kolis ismerősöm olvasta, és sosem jutott el irodalmi pályázatokra, kiadók asztalára, semmilyen komolyabb tervet nem dédelgettem vele kapcsolatban. Egyetem alatt írásmentes időszakot éltem, mire újra elém került a mű, fájdalmas grimasszal kijegyzeteltem belőle az értékesnek vélt ötleteket, aztán az egészet rituálisan elégettem. No jó, csak simán tűzre vetettem.
Újabban a néphagyományokból merítő fantasyban alkotok, ennek egyik első termése a Madárról madárra.

Attól, hogy nem látod őket, még nem jelenti azt, nincsenek ott

Ha magamra és a funfiction viszonyára gondolok, akkor két szó jut eszembe: drowk és Középfölde. Nyilván meglenne annak a maga netes olvasóközönsége, ha egybemosnám a Forgotten Realms Mélysötétjét Tolkien Ardájával, de erről szó sincs. Első rajongói agymenésem egy saját magam által kitalált drow család viszontagságos életével foglalkozik, ekkoriban kisujjból vágtam a drow kultúra nevezéktanát, vallását, szokásait.  A nagy lángon égő érdeklődés a fajjal foglalkozó regények kifulladásával egy időben elmúlt. Aztán idővel újra elém került a stílus, és évekig szórakoztattam magam Középföldével. Magától értetődően nem tünde hypetól, nem Gondor hypetól, és nem Peter Jackson filmjeinek farvizén evezve írtam, sokkal jobban vonzott a negyedkori fekete númenori környezet és a déli Umbar újabb felemelkedése.

A te anyádat is

Szeretem a szépirodalmat. Szeretem, mert megtehetem, hogy hagyom a búsba az íróiskolákban sulykolt "ennek benne kell lennie" elvárásokat, és eszközként forgathatom célomhoz. Célom lehet bármi: egy érzés, egy húsbavágó kérdés, és előtérbe kerül a nyelvezet. Figyelem: előtérbe kerülés nálam nem a mondandó elnyomására való.
Első gyerekkori publikációm szépirodalminak mondató: téli macskás történet az erdőn. Nincs benne bazmegelés (gyerekmagazinban közölték le), nincs benne szépírós mindfuck egy szó köré felépítve, inkább valaki más visszaemlékezésének megörökítése. Aztán ott a középiskolai felvételimre írt szöveg: beleéltem magam egy hulló falevél utolsó villanásaiba. Ebben ott az elmúlás feletti merengés, tépelődés, mindez tizennégy éves kori önmagam élettapasztalatával, felfogásával.
Első nemzetközi díjazásom is a szépirodalomhoz köthető, a generációk közötti viszony irodalmi feldolgozása hálás téma, főleg, ha teret enged a nyers szókimondásnak.

Explicit 18+

Rövid erőltetett kitérő az erotikus stílus világába. Novellám eredetileg egy erotikára hangolt pályázatra született. Próba cseresznye alapon vágtam bele, azóta a pályázat országosnak számító kiadója szépen megszűnt. Nem bírtam magammal, a történetbe fantasztikus elemeket is tettem, és ha ez nem lett volna elég rossz, beadtam adott év kéziratok éjszakájára. Sejtettem, hogy jól megkritizálják. Ráfért, és nem is dédelgettem nagy reményeket. A műről ordított, hogy a korábbi elfuserált pályázat elvárásai miatt indokolatlanul fullba nyomja a testiséget. Tanulságos kritikával bővültem, hogyan ne szerepeltessek szexet egy írásban, és megerősített elhatározásomban,  a kifejezetten romantikusnak és/vagy erotikusnak címkézett zsánerek nem nekem valók.

WTF?

Időnként elkap egy furcsa hangulat és akkor beteg írás születik tőlem. Inkább lélektani wierdre hajaz, mind valódi horrorra, viszont a sötét oldalamat is szóhoz juthat. Kísérletező terep, lehetek undorító, gusztustalan, ijesztő, felrúghatom a társadalmi normákat.

Tudományos. Fantasztikus?

SF-t írnom nehéz. Hiába a tudományos háttér, az ötlet, koherens irodalmi egésszé szőni sokkal nehezebb, mint kitalálnom a tulajdonképpeni problémát, megoldást, szóval a sztori vázát. Mert a blablát bele kell simítanom egy erősen képzeletre hangolt közegbe. Ennek ellenére bizget, akad pár "mi lenne ha" felvetésem, de pusztán ennyi kevés hozzá, belevágjak. Itt az anyaggyűjtés ugyanolyan létszükséglet, mint a történelmi regényíróknál. Itt a blöfföt, a mismásolást rögtön kiszúrja az értő szem, itt adottabbak a keretek. Élesebb a világ rendszere, és a hajmeresztő ötletek (pl. extraszenzoriális percepciót is feszegető nefiles ötletem) kőkemény magyarázatot igényelnek, nehogy átsorolják fantasyvá, vagy valami alternatív, sf elemeket is tartalmazó alzsánerré. Ezzel a zsánerrel van még dolgom, úgy érzem, már csak a társadalomkritikai vonzalmam miatt is.

Mások kalandozásai

Megjegyzések