A mindig író akartál lenni blöff

Egy szavamat se hidd.
Nyilván már az ovis "mi leszel ha nagy leszel" feladatkor is írónak rajzolod magad és golyóstoll/tintapaca  a jeled. Mióta az eszedet tudod, író akarsz lenni. Vagy utólag szépítesz a múlton, mert jól hangzik a barátok előtt, a könyvbemutatókon és a rögtönzött dedikálós interjúkon márkaépítés örve alatt.



A helyesírásversenyek tűzkeresztségéről

Született írópalántaként valahol a helyesírásversenyeken alapozod későbbi humán érdeklődésedet. Akit a tinta szaga megcsapott, de ha nem is csapott meg, a tenyered oldalát a nap végére biztos kékre, feketére kened. Noteszokkal mászkász, szívsz magadba mindent, mint egy szivacs (Vajon milyen szivacs? Mosogató, vagy fürdő? Táblatörlő vagy lómosó? Válltömésbe való, alvómatracé, esetleg orvos-sebészeti?). Osztálytársaidat és/vagy magad történetekkel szórakoztatod, saját amatőr kézzel tűzött újságot kreálsz a legjobb barátnőddel, különösen egyedi válaszokat firkantasz a barátságfüzetekbe és álszerény mosollyal bezsebeled a téged kedvezően koravénnek tituláló magyartanárod dicsérő jóslatát, benned egy író veszett el. Ezen felbuzdulsz, önfeledt és eleven játék helyett írógép mellett görnyedsz és helyeslően bólogatsz: neked írónak kell lenned.

Kamaszkor hervadt versei

Pocsékul vagy, senki se ért meg, fogalmad sincs, mihez kezdj az életeddel, és ezeket hevenyészett versekbe foglalod, ütemet, rímet magyaróráról guberálsz. Megöl az unalom, majdnem eret vágsz, de helyette (sajnos?) beléd vág a felismerés (biztos nem volt közben konnektorba dugott villa a kezedben?), az írás a te utad.  Hiszed és vallod, a sötét gondolatokkal fertőzött magányos elvonulás csak a kezdet, a képlékeny alapok lerakásának ideje, mely utolérhetetlen elhivatottságot teremt.
Kapsz egy meggondolatlan dicséretet, amiről fogalmad sincs, hogy abban több az elfogultság és az elvan a gyerek, ha írogat szellemiség. Szárnyakat kapsz, ráadásként  a helyi amatőr írókör is felbiztat (mit tudod te, ki kell használni a  művházak, kulturházak termeit néhány helyi ifjú alkotók programsorral)  érdemes ezzel foglalkoznod, és tudod, egyre csak tudod, te mindig is író akartál lenni.

Ilyet én is tudok!

Olvasol valamit, és mérgesen rámeredsz, mi ez a szar, ilyet te is tudsz írni, sőt, calici vírussal fertőzve is különbet dobsz össze és nekiállsz, és elhiszed, tessék, ezt kell csinálni e'. Írós amatőr klubokban meggondolatlanul dicsérgetnek, hiszen az újakat vérkeményen kritizálni etikátlanság, nehogy letörjék a szárnyad, meg honnan is lehetne tudni, kiből lesz valaki és ki megy le a süllyesztőbe.
Ráfeszülsz egy világra, kezdetben fanfiction biztonságos talaján tocsogsz, aztán túlgondolod az időagyonütő hobbit, és vigyázz, világ, jössz, hiszen a fórumosok is mondták, te született író vagy.

Mély vagy, mint a Mariana-árok

És elvont, és alternatív. Művészettel foglalkozni homályos mezsgye, sok minden belefér, te is ellavírozol a zavarosban. Kicsúszol az ingerülten kotorászó, minőséget/tartalmat számonkérő kezek közül. Lelkiállapotodat, másságodat, modorodat - magyarán bunkó egoista labilisságodat - ráfogod arra, művész vagy, egyenesen író, azt skatulyába szorítani nem lehet, ne is próbálják. Munkanélküliséged fájó valóságát szabadúszó szellemi szabadfoglalkozásúvá tagadod. A jól ismert kézzelfogható keretek lóghatnak ködösen a levegőben, ha másban-máshol nagyot hasaltál (és valószínűsíthetően hasaltál) itt bőven labdába rúghatsz. Itt a sikert nem lehet céges policyba és havi  teljesítmény-előírásba foglalni (pedig de, csak ott még nem jársz vagy sose fogsz), osztálytalálkozókon előszeretettel utalsz rá mímelt unalommal, te írsz, és mindig is író akartál lenni.

Eszképizmus, te drága

Nincs magánéleted, vagy van, de túl sok is, esetleg romokban hever. Lányok keresnek, fiúk keresnek, mindkettő +1 az n-ediken keres, és a rokonok és a behajtó... Nosza, blogra vele, vagy ami jobb, blogregénybe!  Nincs munkád, vagy van, de minek és miért pont ilyen, miért csak ennyiért, miért azokkal, akikkel. A szellemi nihilizmus tengerén jól jön a cég gépén írt aktuális regényfejezet, amivel a munkaelőírást is teljesíted: testben ott vagy, lélekben meg mi közük hozzá. Hétvége dettó, púp a hátadra családtagok helyett fogod  a laptopod és tolod. Házimunka kerülésre is kiváló kifogás, te író vagy és épp alkotsz, legyenek rád tekintettel. Aztán nézz meg egy online sorozatot vagy egy random zsánerirodalmi fórum acsargást, ha pedig éjjel utolér a nappal kétségbeesése és nem jön álom a szemedre, firkálgass regényfejezet tervet. Te mindig is író akartál lenni.

Önsegély

Téged senki se ért, mindegy, hogy kamaszként vagy harmincasként-negyvenesként-ötvenesként vergődsz. Te magad se érted önmagad, elkaminó elcsépelt és túlértékelt, fedezd fel önmagad az íráson át. Ha elakadsz,  de valahol ráharaptak, majd megadják a tippet, mit rakj bele, mit hagyj ki, hogy eladhatóvá váljon.  Mit számít, hogy a végeredmény klisés, szürke, eltelik pár hónap, vagy csak befut valamelyik könyvfesztivál, ahol te is ott csücsülsz csillogó szemmel, lelkesen és mikor megkérdezik, mióta foglalkozol írással, bájos mosoly keretében csinos sállal a nyakad körül azt feleled: te mindig is író akartál lenni.

Megjegyzések