szép.irodalom 2. - Egy piaci nap


Závadától olvastam, az újabbak közül. Egy paci nappal ismerkedtem.
Európai zsidóüldözés után érkezett a hazai, módszeresen és emberi gyarlóságokra építően. Mondhatni erről szól az egész, a kő, a piac, a szomszédok közötti dráma, és a korabeli vidéki politikai szerveződés miliője.
Istenem, milyen jó alibi a korszellem némely aljas tett elvégzéséhez! Egy félreértésből könnyen támad tragédia.

És én az érdekes témát ilyen nehezen élvezhetően feldolgozva mindig sajnálattal olvasom. Sajnálkozom, mert az eszköz, amivel nyúltak, rettenetesen megnehezíti a befogadást. Nem azért, mert olyan elrugaszkodottan indulna, vagy csak kiművelt értelmiségi fő vehetné fel a ritmust a szöveggel. Sikerül felskiccelni a nézőpontkarakter stílust, sőt, személyes drámáját is - meddő házasság lelakatolt testtel - ám a narráció ugrálása újra és újra kilökött a hangulatból. Ha folyton pontosításra szorul, hol vagyok, mikor vagyok, vész az élményből. Hol a perrel dúsított jelenben jártunk, hol kicsit  visszaugrik pár nappal azelőttre, hogy aztán a címadó nap zűrzavarát kirobbantsa. Újra és oda és vissza, és ilyenkor elgondolkozom, ez a szándékolt módszer - nyilván nem véletlenül használta a szerző - mintegy másodszűri a befogadót. Mert egy dolog, hogy a téma felkelti az érdeklődést, de a kitartás kikényszerítése, az út megszabása újabb lécet tart. Ha érdekel - érdekeljen így is.
Néha bizony nem láttam az idősík ugrálás erdejétől a mondanivalóval azonosulás fát.

Tanulságom: az időben ide-oda csúszkálással érdemes kísérletezni, de ha ez az olvasmány követhetőségének rovására megy, akkor kínkeserv lesz belőle.

Megjegyzések