szép.irodalom 3. - Rakovszky Zsuzsa




Ha csak egy női szépírót olvasnál Szabó Magdán kívül, ő legyen az.




Rövid leszek, mert nincs miért bő lére eresztenem. Elmondani is gyönyörűség, mennyit kaptam a műveitől. Ajánlották, van élet Szabó Magdán kívül is, és milyen igaz! A két írót összemérni botorság lenne, mert mások, és de jó, hogy azok. Nem pusztán terjedelemben, de finom részletekben is. Elképesztőt adott nekem stílusból, szavak árnyalatából, rezdülések finomságból; ahogy úgy felvillant egy emberi gesztust, melyből szinte érzed, érted az egész helyzetet, amiben a szereplő lélegzik. Vagy szenved és fuldoklik, jelenettől függően.
A VS és A kígyó árnyéka eddig az a két könyv, amit tőle olvastam, és folytatni fogom a sort. Az egyikről már másutt írtam, de azóta se feledem a módot, ahogy felvázolta Vay Sarolta/Sándor rendhagyó, nemével hadilábon álló történelmi karakterét. A másikban fájó megértéssel és tapintattal építi fel egy bizonytalan hátterű, apja által évtizedeken át szexuálisan zaklatott leány történetét. Nehéz téma egyik is, másik is, de a szerző nem fél tőle. Fokozatosan húznak be a sorok. Mint minden összetettebb, vastag szövetű dolognál, az agynak rá kell állnia, de amikor rááll, elsodor.

Egy bökkenő van ezzel. Igényességre nevel. Szövegei laktatnak, kiművelnek, és utána minden más szöveg satnya felszínes fecsegésnek tűnik. Akkor is, ha izgalmas kérdést fejteget, és akkor is, ha lélektanba gázol. Olvasom, és éhes maradok. A megfelelően választott nyelvezet úgy aranyozza be a tartalmat, ahogy a felvert tojássárgája a sütemény tetejét, ha megfelelő ideig és hőfokon sütik.

Megjegyzések