Járt utat a járatlanért


Szépírók, akik zsáner felé kacsingatnak. Zsánerírók, akik szépirodalmi irányba távoznak. Szabad az átjárás, ám az ahhoz kapcsolt fogadtatás elég vegyesre sikeredhet.



Szépből zsánerbe

Neves szépíró vagy és próbát tennél a híres-hírhedt zsánerirodalommal? Mindegy, hogy most gazdasági alapon palettát szélesítenél, vagy csak személyes kíváncsiságot elégítenél ki (a.k.a. erre én is képes vagyok, de még mennyire, hogy az). Ha azok közé tartozol, aki szakmájában húzónév (és kivételesen a politikai fősodortól is sikerült megkímélned magad), több, mint valószínű, hogy tárt karokkal várnak. Szokj hozzá, hogy az üti meg a füled, "nézd, a Z. is sci-fit ír!". Csillognak a  szemek, lelkesek, hiszen te vagy az élő bizonyítéka, annyira a szépíróknak se lehet büdös a zsáner. A helyedet megtörlik, mert leereszkedsz közéjük és tolladat ilyen írásra fened. Ha ezt ráadásul úgy teszed, mint aki nem most akarja újra feltalálni a kereket, és pont betalálsz egy valódi sf vénába, az külön gyönyörűség a zsáner kedvelői számára. Valahogy a zsáner is jobban felértékelődik, ha a te nevedet is emlegethetik.
De mondok még valamit. Bizony még azt is elnézik neked - van az a név! -, ha megreformálási elképzeléseket dédelgetsz. Mert ha hozod a szépírós eszköztárat, az édes-búsongós szövegeket, könnyfakasztóan szép képeket, melyeket remekműként összekovácsolsz a zsáner sajátosságaival, akkor fanfár zeng és csokrokat dobálnak az öledbe. Interjúkkal házalnak nálad, írásaidból egyre idéznek, antológiákba hívnak meg, beszélgetős estek vendégévé válsz, ahol aztán bátran nyilatkozhatsz szépíróként a zsánerben tett kalandjaidról.
Ha ez nem így történne, és nem úgy fogadnák a próbálkozásaidat, ahogy te azt egy cigarettafüstös, faltól-falig könyvespolcos szépírói fészekben megálmodtad, akkor se dől össze a világ. Fanyalognak kicsit, de hát ezt megszoktad, fanyalgók mindenhol vannak, csak a csoport lett vegyesebb, tágabb, hol van már az írói köröd megszokott óvó öle. Azaz ha kis eszed van, azt se vágod ki az ablakon. Írsz a régi mezsgyén, és aratsz az újon is. Mit bánod te, ha a pályatársak megmosolyognak "nézd, a Z. sci-fit is ír!"
Ha nincs neved, és ilyen-olyan pályázatból összekuporgatott pénzecskéd, fel se tűnik nagyon a  váltás. Ha tudtak is arról, megjelenésért küzdesz, akkor se tartottak valami sokra. Nem voltál elég mély, fenének reflektálsz az aktuálra, nem jársz el X körébe, vagy ki tudja, miért ingatják a fejüket. Mert ilyenkor már váltasz, búcsút intesz alternatív szépirodalmi magazinoknak, és kiadóknak, eddig se kapkodtak a munkáid után, most meg aztán elkéstek. 

Zsánerből szépbe

Őszinte részvétem, mondhatnám, akkor is, ha írásaiddal eddig nagy hiba nem esett, és mégis elfelé tekintgetsz. Készülj, mert sokan néznek majd rád lemondóan. Hallod eleget, a zsánernél jobb nem nagyon van, nincs szekértábor, nincs klikk (ezen talán vigyorogsz is, ne mondjanak már ilyen marhaságot), mert ami itt klikk, az sehol sincs ahhoz, ami ott vár rád. Marasztalnának, tudakolnák, mi a baj (akkor is, ha egyértelmű, miért döntöttél úgy, te egy életre leszámoltál a zsánerrel). Unszolnak, hogy ne add fel ilyen könnyen, ha nem azt kaptad, amit vártál, fenyegetnek, hogy ezzel elárulsz mindent, te hitehagyott, te szégyentelen. Pedig mennyit ecsetelték neked, milyen a szépírók világa, és mennyivel különb, egészségesebb a zsánerben folyó dinamika. A lehetőségek, a perspektívák, az aktinoidák és a lantanoidák. Akkor is ezt mondják, ha történetesen nem így van, vagy másképp van.
Kitérővé, majdhogynem árulóvá válsz, aki elhagyja őket. Csalódnak benned, mert komolytalan terveiddel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni.
Egy életre elásod magad. Akkor is, ha más írói néven próbálkozol, mert kiderül, és apad a presztízs. Két kapura játszani itt hatalmas vétekké hízhat.
Azok, akik igazán kedvelnek, azzal vigasztalják magukat és azt emlegetik neked, majd kikalandozod magad, de aztán visszatérsz, és feljavult nyelvezettel a zsánert gazdagítod. Szóval ez inkább egy eszes projekt,  aki nem látja át, annyit is ér. És ekkor már kacsingatnak, a vállad veregetik.

A fikción túl

A két fenti taglalás fiktív és erősen sarkított. A valósággal való esetleges hasonlóság a véletlen műve. Mi lenne hákkal játszottam, miközben ha élőszóban létezik is a szépíró és spekulatív fikciós (továbbiakban sff) író különválasztása, az nem több köztudatba rögzült fogalomnál.
Elképzelésem szerint a szakma sorozza be a szerzőt, ha be akarja sorozni a mű zsánermeghatározása után, vagy egy adott olvasói közeg, akinek különösen számít, hogy kedvelt szerzőjét misztikus/horror íróként definiálhassa. Ez ilyenkor afféle kéretlenül kapott címke. Hogy egyes szerzők magukat tudatosan pozicionálják-e, ez már a marketing hajlandóságuktól, stratégiájuktól, kiadói javaslattól is függ. Például valaki csak fantasy regényt szeretne írni, ilyen írói szakmai közösségeket és pályázatokat keres, és alapvetően fantasy szerzőként definiálja magát.

A napokban felhívták a figyelmem, szakmai szinten sem szerencsés ennyire különválasztani az ilyen vagy olyan írót. Így is akad nézetbeli szakadék a szépirodalmi és a sff (szórakoztató?) irodalom között, további mélyítés helyett a közelítés segítene. Hiszen mindkettő irodalom, mindkettő zsáner a maga nemében (akkor is, ha nem is ez a hivatalos irodalomtudományi nézet), sőt, még csak nem is két oldal, kétféle árnyalat létezik.

Tény viszont, hogy pár ismertebb nevű szépíró (pl. Dragomán) fantasztikumot is ír a Qubiten, és mintha elismeréssel figyelnék, hogy ezt teszi. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban még nem tudtam zöld ágra vergődni. Lehet nem is kell.
Aztán ismerek pár írók, akik ilyen vagy olyan okból kifolyólag az első könyvük után végleg szakítottak az sff-fel (vagy felhagytak az írással, de ez meg nem számít áttérésnek más zsánerbe).

Megjegyzések