Mögöttem és előttem


2018-ban lekerekedett mindaz, ami 2017-ben elkezdődött, és immár sokkal tudatosabban foghatok bele 2019-be.



itt és most


Itt és most élvezem, hogy december 20-ával végére értem terjedelmesre hízott (830 A/4-es oldal, 2.666.000 körüli leütésszám szóközökkel) iglices történetemnek. Igen elfáradtam a végére, a záró fejezetre két hétig gyűjtöttem az erőt. Most legalább egy éves pihenő jön a számára, hogy aztán friss szemmel, szerkesztői szándékkal felvértezetten essek neki és szedjem dramaturgiailag is indokolt három részre.
Irdatlan meló lesz, és örömmel vállalom. A köztes idő sem mondható tétlen időszaknak, mert egyrészt novellaötletek várnak formába öntésre, és egy egykötetes történet, ami ugyanabban a világban játszódik, mint amit az iglicesben létrehoztam. Ajánlom mindenkinek, mielőtt egyből sokkötetes valamivel rohanná le kiszemelt kiadóját, hogy előtte egy egykötetesben mutassa be, hová szánja a későbbi, nagyobb lélegzetvételű eseményeket. Esélyt növelhet, illetve megtanít nem bő lére ereszteni és szerteágazni az ötleteket. Nem kell mindent egy sztoriba belezsúfolni ;)

cikkek és bejegyzések

Idén öt bejegyzést is kipréselt magából a Sorok mögött spontán szerveződött és spontán író csapata. Írtunk könyvbemutatók szabotálásáról, halogatásról, sztorikban szerepeltetett állatokról, különféle zsánerekben történő kalandozásokról, a tehetségről. Mellesleg mások is fogtak hasonló kezdeményezésbe, érdemes beleolvasni az Írók Egymás Között sorozatába, a NASI írós interjúfolyamába és a Szimplán Mesés interjúsorozatba.
Karikatúraszerű felvetéseknek szántam, ám a szenvedélyes hangnem gyakorta félrevitte, azaz valóságosabbá, hihetővé tette, mintha személyesen is érintett lennék, vagy ott lennék a tűz közelében és látnám, hallanám, mik zajlanak a háttérben. Javaslatul kaptam, ha ezt a jövőben szeretném elkerülni, akkor járjak alaposabban utána az éppen kiszemelt témának, és akkor nem pusztán körültekintőbben írhatom meg, amit szeretnék, de pláne ráérzek, mit és hogyan csavarhatok rajta a hatás kedvéért.
2017-ben ünnepeltem blogom hétéves fennállását, és erre az évre is jutott kiadással, írással kapcsolatos cikksorozat: könyvkiadás a közösség erejével 1, 2, 3, 4, közösségi könyvírás, szép.irodalom 1, 2, 3szereplők és munka.

élmény és forrás

Több olyan hétvégém is akadt, amikor maradhattam volna otthon, hogy görnyedjek a gépemnél, de én a friss kinti levegőt és a kirándulást választottam. Vonzódom a természethez, gyalog vagy kerékpárral vetem magam a sűrűjébe. Helyszín tekintetében Budapest hegyei között és Gödöllő vonzáskörzetében lehet velem találkozni, ahogy fokossal felszerelkezve járom a turistautakat.
A természeti környezet mellett a másik nagy élményforrásom az emberekkel való találkozások. Javamra váltak az eltelt évek, megtanultam pozitívan értékelni az emberi interakciókat. Ezek lehetnek régi és új jó barátok, könyvfesztiválos ismerősök, online csoportok kedves közössége, mint például a FIÓK, vagy a NASI sörökkel bearanyozott találkozója.

Olvasni főleg a történetek és a szöveg élvezetéért szokásom, ám óhatatlanul lenyűgözi írói oldalamat is, ha megfogalmazásában, szerkesztésben egy-egy laktató könyv kerül elém. Ezek közül kiemelném Lionel Shiver Beszélnünk kell Kevinről írását, ami nálam nagyon jó helyre került. Szintén kedvelt szerzőim közé válogattam Megan Abbottot, akit a Majd megismersz révén fedeztem fel és a Riválisokkal folytattam. Magyar szerzők közül Rakovszky Zsuzsa és Kosáryné Réz Lola könyvei lopták be magukat a szívembe, illetve Finy Petra különös karakterű Madárasszonya. Fantasztikumból az Ezüstfonás dobogós. Szívesen olvastam a Lányok Csöndjét, ám A hatalom Aldermantól egyértelmű csalódást okozott .

Filmek tekintetében számos jó műhöz volt szerencsém. Ilyen a misztikus hangvételű Evolution és a Thelma, a vicces ezo-sf How to talk to girls at parties, és a Bright, ami eszembe juttatta a Shadowrun RPG világát. A Brimstoneban ábrázolt kőkemény bántalmazástól a hátamon futkosott a hideg, a Three Billboards outside Ebbing és a Leave no trace hosszú időre elgondolkoztatott az emberi kapcsolatokról, kitartásról, az élet fontos elemeiről, elvekről.

Sorozatok terén elég  széles az érdeklődésem. Ha jog és hatalom akkor Goliath, ha lóvé és hatalom akkor Billions, ha alvilág és hatalom akkor Ozark. Politika és hatalom kombinációban a lecsörömpölt évadzárású House of Cardsot tudom említeni. Szórakoztatott az aspergeres főszereplőjű Atypical, és az IT startupot kifigiurázó Silicon Valley. Moskát Anita ajánlására bukkantam rá a számítástechnika és az internet ős és hőskorában játszódó Halt and catch fire, és egy váratlanul szembeérkező kritikával a katonák rehabilitációját rendhagyó kezeléssel megoldani próbáló Homecoming.
SFF sorozatok terén vegyes élményeket szerezte: a Westworld lezárása ellaposodott, az Altered Carbon tét nélküliségének nem sikerült megnyernie, az Electric dreams erős zs kategóriás feldolgozást kapott. A Handmaid's Tale meghaladja a könyv tartalmát és ezt sajnos kiéreztem a második évadból. Remek volt viszont a Man in the High Castle folytatása, a betegül groteszk Happy!, és az AdBuddy meg Friend Proxy ötleteket is felvonultató Maniac. 

örömök és sikerek

Jó, ha az embernek vannak szoros, őszinte írós kapcsolatai. Vannak élethelyzetek, amit érintettségük miatt csak ők érthetnek meg a maga teljességében. Fontos szakmai és értékes lelki támogatást kaptam tőlük, valahányszor elakadtam vagy elbizonytalanodtam.
Elkészült a Próza Nostra második antológiája, melyben szerepelt az Arany 200 Balladaremix novellapályázatra beküldött és második helyezést elért novellám.
Dicséretben részesültem a 2018. évi Preyer Hugo emlékére kiírt pályázaton és leközölték az SF.Galaxis első számában a "Robotok munkában" novellapályázatára küldött művemet. 
Csatlakoztam a Libellus Magazin csapatához. A libellus latinul annyit tesz, könyvecske. Olyan ingyenes online megjelenési felületet akarunk adni a magyar fantasztikumban alkotó kezdő és amatőr szerzőknek, ahol bemutatkozhatnak és pár soros visszajelzések révén fejlődhetnek.

tervek és elképzelések

Fentebb ugye írtam, hogy 2019 a következő regényem írásáról fog szólni. Kilencvenes évek Magyarországán játszódó felnőtt urban fantasy, megviselt iglicekkel, dörzsölt kókókkal és gyarló emberek. Alig várom, hogy a gyűjtőmunka lezárását követően hozzákezdhessek.
Igyekszem összeszedettebben írni. Muszáj beszabályoznom a netezést, ne zökkentsen ki az alkotói folyamatból. Ez régebben nem volt probléma, de az utóbbi egy évben sajnos igen. Emiatt úszott el több novellám átdolgozása is. 
A konkrét alkotáson túl igyekszem elengedni azt, más milyen ütemben alkot, és hogy összehasonlítsam velük magamat. Néha félek, hogy amit kitaláltam, azt megírja más, vagy mire odajutok, addigra az a téma lejárt lemezzé válik.
Remélem, az írás még sokáig örömforrás marad számomra, és sikerül szövegbe öntenem mindazt, ami még a fejemben, jegyzetekben, elmentett könyvjelzők formájában kavarog. 


Korábbi évek, ahol lemérhető a változás: 20172016, 2015, 2014, 2013, 2012, 2011

Megjegyzések