Könyvköszöntő és esztendőbúcsúztató

A résztvevők, köztük én a konty mögött

Mikor azt hinném, hogy eleget érintkezem hasonszőrű szerzőkkel, elég elmennem a GABO könyvbemutatójára, ami rámutat arra, ez távolról sincs így.




Könyvköszöntő

December 13-án este hattól a GABO 2019-es magyar sff antológiájának könyvbemutatójára voltam hivatalos. Hála és köszönet a Volánnak azért, amiért létezik közvetlen járat Veresegyház északnyugati vége és a főváros között, így átszállás nélkül juthattam el a könyvbemutató helyszínére. Máskülönben aligha lett volna esélyem személyesen is ellátogatni az eseményre. Egész nap "puccba vágva" mászkáltam a munkahelyemen, tekintettel arra, hogy a női mosdót nem átöltözésre találták ki. Hasítottunk az autópályán, épp senki sem előttem akart meghalni/munkát csinálni a biztosítóknak. Emiatt olyan hamar felértem, hogy egy kis vacsora és könnyű forralt bor is belefért a kezdés előtt a Jókai téren. Különösen jól megalapozta a hangulatot egy népi hangszereket árusító férfi kavalmuzsikája, és eszembe is juttatta, hiába van nekem is kavalom, ha megrekedt rajta a tanulás.
A Vault51-ben először Láng Annieba futottam vele. Jóval kevesebbszer sikerül vele találkoznom, mint amennyiszer szeretném, ő segített irányba állnom a rendezvényhez. A résztvevők nagy száma miatt a beszélgetést két blokkban szervezték. Én az elsőben kaptam helyet László Zoltánnal és Molnár B. Gáborral. A szervezők érdekes, személyre szabott kérdésekkel készültek, és mivel válaszadás közben magunk is alakítottunk az irányon, nem is mindet sikerült feltenni (pedig olyasmi is várt volna rám, mint például hogyan jön össze, hogy biológus vagyok de fantáziatörténetet írok?). Úgy belemerültem a válaszadásba, hogy szegény Spinning silver című könyvből sikerült az Aranyfonás(sic!) nyersfordítást megalkotnom. Az egészet a fagyasztott krumplival keresztülmászkáló alkalmazottak és a szomszédos helyiséget időre bérlő játékosok szöszmötölése fűszerezte.
A szünetben koktéllal lazítottam és alkalmam nyílt pár szót váltani ismeretlen ismerősökkel (a netes ismeretség egy dolog, a személyes találkozás adja meg az ízét): a lenyűgöző frizurájú és barátságos Sziács Violával, az izgalmas témákat említő Rusvai Mónikával (pl. eleddig nem is tudtam az ökofeminizmusról), és Ryltha meg Bakti Viktor párosával, akikkel bármilyen ritkán találkozunk, mindig megleljük a közös hangot :D
Szép lezárása volt ez a bemutató az idei írós élményeimnek.

Esztendőbúcsúztató

Ez az év sok örömet okozott nekem. Sütő Fanni interjút készített velem, a Lidércfény kétszer is leközölte egy-egy novellámat, ellátogattam Sárvárra, elhoztam a Gödöllői Irodalmi Díj II. helyezését, megjelent Bányavirág novellám a Triviumnál, interjút készítettem Kovács Andrea szövegíróval, dedikáltam az SF.galaxis szerzőivel. A Libellus Magazinban továbbra is novellákat bírálok, igaz, kisebb intenzitással, mint az elején, köszönhető ez az új munkahelynek is.

2019 meghatározó olvasmányai voltak számomra az alábbiak: Kehlmann - A beerholm illúzió (mélyebbre vitt a kézenfekvő kliséknél és magyarázatoknál), Finkel  - Az Északi-tó fantomja (amikor a magány tesz azzá, aki vagy), Jacobssen - A láthatatlanok (tanítani lehetne, ahogy egyetlen mondatban a kimondatlan is kimondásra kerül), Miéville - A város és a város között (egyedi ötlet, csak a vége ne lenne sablonos), Szigeti - Pszichobiznisz (beleszáll ADHD-ba, önjelölt lélekgyógyászokba, coachokba, szülői elidegenítésbe). SFF terén válogatós lettem, óvatosan közelítek a fennen reklámozott darabokhoz, és megesik, hogy csak évek múltén veszem kezembe egyiküket-másikukat, nem akkor, mikor egekig ért a méltatás.
Sorozatok közül megemlíthető a Beforeigners modern kort vikinggel, kőkorral és 19. századdal vegyítő darabja, a humorral és időhurokkal operáló Russian doll (a magyar cím döbbenetesen béna), a vallási szekta felszíne alá tekintő The Path, és a pogány vallásosság fogalmát tökéletesen megfogalmazó Lambs of God.
Filmek közül sötét örömmel merültem el a Suspiriában, mulattam a The favourite romlottságán, lenyűgözött a The lost city of Z távolisága és idegensége, messzi helyre vitt a Prospect minimalizmusa. Sajnos megbukott nálam az Ad Astra és a Captive state; furaságában nem jutottam dűlőre a The endless leheletnyi lovecraftiságán (az UFO kultuszt emlegető sorok írója nem látta a filmet).

Jövőre mindenképpen szeretnék eljutni még többet szerzők közé, az Urban Verbunk egyik fellépése, a jelenleg íródó regényem végére és pihentetés után formába öntésére. Szerintem ez teljesíthető, úgyhogy állok az új év elébe :)

Megjegyzések