Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2011

2011/2012

Kép
Előre látom, ahogy 2011 elején, úgy 2012-ben is hetekbe telik, míg megszokom, változott az évszám dátumíráskor. Sebaj, az engem irányító SIM-játékos sem tökéletes... Szakállas poén a tréfagyűjtő honlapokról, bizonyítja, a hülyeség ragadós. Néha ragadósabb, mint a komoly, értelmes dolgok.

Tilos Rádió - nemzeti különdíj

Kép
- Itt a Tetejetlen Fa, vétel! Ismétlem, itt a Tetejetlen Fa! Fúrócsillag jelentkezz!
Örömmel jelenthetem be, sci-fi novellámmal hazahozhattam a nemzeti különdíjat!
Szerdán (december 21.) sci-fi napot tartott a Tilos Rádió, aznap este 7-8 óra között történt az eredményhirdetés is. A beküldött 182 novella, 62 vers és 84 zene közül választották ki kategóriánként a legjobbakat. A rádiósok szerint sok jó mű érkezett be, alternatívtól kezdve a nehezen megérthetőig, de gyöngyszemekre is bukkantak a nyertesek személyében. Számos közönségdíjast, különdíjast is avathattak.
Az eredményeket itt lehet megtekinteni illetve elolvasni a különböző díjakat hazavivő szerzők alkotásait. Aki kíváncsi rá, miképpen hangzott az eredmény kihirdetése élőben a rádióban, annak álljon itt a hanganyag elérhetősége is.
Mivel sok felajánlás is érkezett a támogatók részéről, nem tudni biztosan, mit kapnak a különdíjasok. Annyi bizonyos, a dobogósokhoz hasonlóan én is tulajdonosa leszek egy Farkas Bertalan által dediká…

Ujjé!

Kép
Tegnap majd' kiugrottam a bőrömből. Ekkor derült ki ugyanis, hogy a VI. Lidércfény Pályázaton a megtisztelő II. helyezést értem el A tudás bűn című novellámmal. Köszönöm a szervezőknek és gratulálok a többi nyertesnek is! Művem olvasható a pályázat kiírójának honlapján, és remélem, mások tetszését is elnyeri. Eredetileg két művel indultam, a másik még nem került fel a Lidércfényre, de korábban olvasható volt a blogomon.

Augusztusi csillagok

Kép
Alábbi művem a Holnap Magazin múlt havi, "Augusztusi csillagok" néven kiírt pályázatán indult.

Sárgaház

Kép
Újabb cikkel gazdagítottam a Carcosa-univerzumot, ezúttal a korabeli tébolydák világába kalauzolom el az olvasókat a Bolondok Csillaga intézményén keresztül.


Hat elem

Kép
Hat elem

I.
Minden kezdet előhírnöke fájó lélek hű menedéke bűnös tébolynak legveleje zárt szemekkel futsz össze vele.
Ő az utolsó alkonyattájt párra ejti ében palástját gyilkosnak hívják jó barátját Őt bizony sehova se várják.
Anya ő, istenek anyja apa ő, emberek apja amit alkotott majd elmarja kulcsát zárunkban Ő forgatja
Az ostobák félnek arcától felkutatja bent őt a bátor formálható, ne félj a kártól egy csepp az örök igazságból.

II.
Előbbit követi, testvére túlértékelt minden ereje néha erős és néha gyenge mégis sokat első kedvence.
Van, ki hiszi, Ő a szerelem ha ez igaz, Ő a gyötrelem. Reggelenként táncol a hegyeken bárhol nézem, mindig meglelem.
Gyermek, hogyha játszani akar ifjú, hogyha felhőket takar felnőtt, hogyha dombokon nyargal idős, hogyha tüzet rak hóval.
Jó gazda ő, senki nem tagadja árulásnak csalfa maszlagja érett, színes gyümölcs az arca kacsint hogyha elér a csókja.

III.
A Hold hiába kergette kacéran, vígan kinevette ki az életet kezein vitte az előzőt eredve szülte.
Mély anyaggal a nagy formáló vízpa…

Tilos Rádió Novellapályázat

Kép
A Tilos Rádió december 10-ig írta ki pályázatát, amire sci-fi versekkel(!) dalokkal(!!) és novellákkal (ez érint engem, ebben a műfajban csillogtattam meg írói vénámat) lehet/lehetett nevezni.  Előny - sőt erősség - ha a kíváncsi olvasó s szavazni vágyó rendelkezik Facebook fiókkal, mert úgy lelkes közönségként szavazatával közönségdíjast avathat!

Egérre fel, szólj másoknak is! A honlapon a kép alatt lelhető meg pdf formátumban művem. Az érdeklődők, mi több, szavazni vágyók december 21-ig tehetik le voksukat az arra méltónak ítélt szerző művére. Sok jó, tehetséges alkotással indultak, nem lesz könnyű menet! ;)

Aranymosás

Kép
Igen, igen, igen! Várakozásom véget ért, felkerült a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás honlapjára új regényem első fejezete
Már most is sok hasznos meglátást olvastam azoktól, akik nem csak csöndes olvasóként, hanem aktív hozzászólókként rászánták az időt, írásba öntsék véleményüket. Mindenki mást, aki követné szeretné példájukat, csak bíztatni tudom! :)
Kérlek, olvassátok el, osztályozzátok, és ami a lényeg, véleményezzétek művemet! A hozzászólások nekem is hasznosak, így kaphatok visszajelzést arról, mi tetszett és min van még mit csiszolnom.

Természetesen az írásbeli véleménykifejtés eleve jobban számít, mert névtelenül könnyű akár indokolatlanul is pozitív, vagy negatív irányba módosítani a csillagozás (szavazás) állását. A kiadó is így tudja inkább követni, egy mű mennyire nyeri el az olvasók tetszését.

Véleményezés a honlap bárki által elérhető, beépített komment-rendszerén, és Facebook közösségi modul használatával is lehetséges.

A rénisten gyermekei

Kép
Egy ideje már élénk levelezést folytattam a Carcosa blog tagjaival és nem is akár milyen okból. Felajánlották, csatlakozzam egyrészt a Carcosa-család világának színesítéséhez, másrészt lehetőségem nyílott az általam kidolgozott területeken játszódó történetek írására és blogukon történő megjelentetésére is. A háttéranyag első darabja már olvasható is "A rénisten gyermekei" címmel.
Betekintést nyerhetünk egy alternatív 17. századi lapp - saami - közösségbe, köztük egy nem mindennapi, női Noaida - azaz sámán - felbukkanásába is.

Töprengés a magyar zsánerről

Kép
Szeptember 12-én jelent meg Jud naplójában ez a bejegyzés, milyen kár, hogy csak most bukkantam rá úgy egy hete... Mielőtt bárki tovább olvasna, érdemes áttanulmányozni, mi alapján fogalmazom meg saját meglátásaimat.

Sikoly

Kép
Sikoly
Tudod milyen a lélek sikolya? Egy utolsó kérés, csendes sírás. Lehet, hogy nem látja a nap sugara, de az ott van és hangzik folyvást.
Benne van a röpke mosolyban, ami elönti a felvett arcot, ám ha egyedül marad egy minutumban leesik és leteszi a harcot.
Összecsavar néma kötélként, éle metsző, művi penge. Tapasztalt, ravasz kés, tudja hova kell vágni a szívembe.
Boldogságot keresek, mint mindenki más, de a sikoly miatt nem megy. Lüktet ereimben, mint egy lemondó sóhajtás, az önsajnálat uram lett.
Ki hallja meg ezt a hangot? Ki lök előre félelmeim falán? Ki lesz az, aki megtöri a némaságot? Lehet, sosem látom meg az arcát...
Addig egyedül kell elviselnem ezt a csatát, amit magam keltettem. Magam, mert megint féltettem, elvisz a magány, hogy egyedül végezzem.
2000. október 22.

Teremtsünk embert a magunk képére

Kép
Ez a mű a Lidércfény pályázatára íródott. Eredmény még nincs, hiszen november 15-én zárul le a beküldés, ám mivel a művel szabadon rendelkezhetek, így semmi akadálya sincs, közzé tegyem :)


Aranymosás pályázat

Kép
Egyik fantasy regényemmel indultam a Könyvmoly kiadó Aranymosó pályázatán. Hamarosan felkerül majd az első 10.000 karakter a honlapjukra. Ha felkerül, csillagokkal lehet pontozni, mennyire jó a mű, s ha elég érdeklődésre tart számot, akkor a kiadó szerkesztői megfontolják annak papír vagy e-book alapú kiadását.
Amint elkészültem a kiadó részére a szinopszissal, ajánlóval, bemutatkozó anyaggal, küldöm nekik és akkor majd kitehetik. A blogomon szereplő résztől annyiban különbözik, a durva káromkodásokat eltávolítottam, és rövidebb, lévén az első fejezet nem 10.000 karakter.
Szorítsatok értem, időben jelzem, ha a részlet felkerült a honlapjukra!
UI: nem árt, ha valaki tagja a facebook közösségi oldalnak, úgy hozzászólás is hagyható majd, ellenben a csillagozás anélkül is megtörténhet.

Ketten egyben

Kép
Ketten egyben
Szürke palán, két lány talán vállat-vállnak vetve áttűnődve vihar falán néznek elfelejtve.
Balra ében hajú leány fegyvereknek ura a mosolya mindig silány gyiloknak szózata.
Vértjét soha le nem veti az őrségben edzett az arcokat elfelejti hóhérja istennek.
Jobbra társa, dér csókolta arca mindig talány megértésnek nagy tudója szava mégis: "Talán."
Nyugodt, békés, okos szavú hogyha meghallgatják elfeledtet mindent mi bú kulcsát nem találják.
Hosszú hajuk fonatban lóg egy ponton forrasztva két módból lesz majd csak egy mód vörösbe fullasztva.
S lám, már arcuk elhalványul fonat vége fordul a két szín vörösbe tolul a daluk is némul.
S így búcsúznak az anyjuktól ki életre hívta elfordulnak szolgálattól s elvesznek a múltba.
2007.06.15.

A tükör mögött

Kép
A tükör mögött
Mögé nézel - magad látod. Elkönnyezel - ott a halálod. Megrémülsz - mert ott a való, Megőrülsz - mert az vagy, csaló!

Kalandozó-összeesküvés

Kép
Eredetileg az LFG.hu pályázatára íródott, amin nem ért el helyezést. Megtettem az első lépést ebben a néha tematikus, néha nem tematikus világba. Már azt is megtanultam, egy frappáns jelige is beleszámít az érdeklődés felkeltésébe.

Mentálfluxus

Kép
Átfutottam bemutatkozó bejegyzésemet, és rájöttem, sok mindent kifelejtettem belőle. Például, hogy január 13 fél-délkor születtem, de hogy láttam-e napvilágot akkor, azt inkább szülőanyámtól kellene megkérdezni. A kisgyerekkori amnézia esetemben is megtette hatását. Vagy, hogy legkorábbi emlékem 2 éves korom tájára tehető, amikor is anyám hazahozta csecsemő öcsémet és én féltékenységemben kivágtam a hisztit, ő mért kaphat tejet, én meg mért nem... És a kisiskolás helyes-író versenyein is számot adtam tudásomról, no meg rajzversenyekre is örömmel jártam. Rajztanárom, Kruppa Istvánné látott bennem valamit és nagy bánatára nem művészeti szakon folytattam középiskolai tanulmányaimat. Kézügyességemet nem fejlesztettem tovább, így parlagon heverő "mi lett volna ha"-ként elmélkedhetnék rajta, ha akarnék. Gyermeteg képregényfigurákat firkantgatta, de inkább mások kötetlen szórakoztatása végett, semmint mert nagyra törtem volna velük. Hangszerek közül a furulyával kerültem közelebbi…

Röviden

Kép
Röviden
Megtaláltam, s vesztettem. Szerettem, s elrejtettem. Tiszteltem, s megsirattam. Harcoltam, s elvéreztem.
Vesztettem, de nem mint legyőzött. Rejtettem, de nem mint tolvaj. Szerettem, de nem szeretők közt. Sirattam, és az sem volt baj.
Harcoltam, de önmagammal. Elvéreztem, mégsem bántam.
2001.12.09.

Átváltozás

Kép
Átváltozás
Barna hajjal született szemeiben remény fakó bőre levedlett nem lehetett enyém.
Hályog hasadt az eszén sötét múltban turkált nem kereste jó helyen tévutakon bóklált.
Új neveket választott nem egyet, de többet átölelt száz bánatot értéktelen terhet.
S lépett megint, előre arca elmosódott haja fordult sötétbe kardot markolgatott.
Képzetében testőr volt ki úrnőjét védte majd a szerep megfordult koronáját kérte.
Mélyben lakó ősi nő eltörölte arcát obszidián érzelem foglalta el trónját.
Nem volt abban köszönet megvet majd mindenkit némán adott felelet nem illet meg senkit.
Szeme zárult, ködárnnyá vált elnyelte őt másik háta mögé mindent bezárt s emberekkel játszik.
Kivirágzott, szerelemmel nevet hogyha kérik packázik a jövendővel az égiek nem féltik.
De nincs vége, van még tovább ki jövőbe viszi az ügyében nincsen barát ki segít majd neki.
A pernyeként száll feledésbe lezárja két szemét megmarad majd szép mesébe eltörölve nevét.
2007.06.15.

Gömör kapujában

Kép
Az antológia, ami 2004-ben került kiadásra, elsődleges célul tűzte ki, hogy Gömör megyét visszahozza a köztudatba.

Katasztrófa Rt

Kép
Abszurd SF novella, ahol horoszkópnevű egyének döntenek a csapásokról.

Tavaszi zsongás - nyár végén

Kép
Addig pakolásztam, míg felleltem a verseimet tartalmazó antológia egyik példányát. Az a vicces, hogy bár az alig 110 oldalas könyvecske címe a tavaszhoz köthető, az előszó is augusztusban íródott. A kötetet a kazincbarcikai SZIRT (Szabadon Szárnyaló Írók és Rímfaragók Társasága) támogatásával és közreműködésével adták ki. 2001-ben volt tíz éve, hogy a SZIRT fennállt, s szerették volna megmutatni, kis csoportjukban milyen művészek munkálkodnak éppen. Üzenetnek szánták, lássák, olvassák, életben vannak, alkotnak. 45 alkotó kapott lehetőséget, hogy megjelenjen benne, köztük én is.

Sose...

Kép
Sose...
Sose tudd meg hogy az erdők mit regélnek, Sose fuss el, ha talán meg nem menekszel.
Sose kérdezz torok mentén kard kivégez, Sose nézz Rá, azon menten válsz szolgává.
Sose hallgass ha a szavad mentő tavasz, Sose sírjál, tudván nem hiába vártál.
Sose vess szót, mely megöli az igaz jót, Sose temess oly testet mi jóság mentes.
Sose nevess a gyermeken ki még keres, Sose halj meg úgy, hogy megtagadtad neved! 
2002(?)

Fösvénység / Avaritia

Kép
Amikor az elsőt családunkba fogadtuk, még örültem. A feleségemmel madarat lehetett volna fogatni, régóta szeretett volna egyet, de én se maradtam el mellette. Kivettem a részem a vele való törődésből, ha ő büszkén sétálni vitte, velük tartottam, és fogadtam a járókelők, ismerősök gratulációit, kérdéseit. Hallatlan mód élveztem, hogy az érdeklődés középpontjába kerültünk. Soha annyi dicséretet, elismerő pillantást nem sepertem be, mint akkor. Mit számított, kicsit rá kellett költeni, mindene meglegyen, ami a feleségem kis kedvencének kijárt. A szabadidőm kurtult, de rá se rántottam. Alig telt el pár hónap, drága nejem, rágni kezdte a fülemet. Azt olvasta, ezek a kis jószágok szeretik a társaságot, vétek lenne, ha egyedül lenne, szerezzünk be mellé egy játszópajtást! Meghánytam-vetettem magammal, s bár nem olyan lelkesen, mint az elsőnél, de rábólintottam. Kis feleségem ujjongott, a zöld utat hamar követte az új kedvenc. Én ekkor úgy véltem, ennyinél meg is állhatunk. Anyagilag visítva…

Jóra való restség / Acedia

Kép
Még hogy rajtam múlik az emberiség sorsa! - horkant fel Adam. Hangzatos jelmondat volt, fáradtan mosogatott. A propaganda lepergett róla, jobban érdekelte, mi az igazság a háttérben. Mert azt mindig el-, és agyonhallgatták, hiszen az nem illett volna a szépen felépített, kábító díszletek közé. Odakinn már lehullt az éjszaka, a város tompa, narancssárga fényei apró csillagokként remegtek a sötét épületek üvegtábláin. Az ég csillagait gyerekkora óta nem látta. Az a fránya szmog! Igen messzire kellett volna mennie a magában Üveghegynek csúfolt, acélból és üvegből épített metropolisztól, hogy újra láthassa a mennybolt bársonyos szövetét. De kit érdekelt ez már a mai világban? Elzárta a csapot, a mosogató szélére tett törülközőben megtörölte kezeit. Feje felett légkondicionáló surrogott, erőlködés nélkül teremtett kellemes klímát a helyiségben. Körbetekintett, mintha haza akarna menni, de természetesen ma ő volt ügyeletben. A luxust óhajtotta. - Bármikor rábukkanhatsz, Adam! Nem tehetjük …

Torkosság / Gula

Kép
Tudom mi a bűnöm. Töredelmesen bevallom, nem seprem a szőnyeg alá, nem ellenkezem. Imádok enni. Sokat és sokszor. Ez már nem is evés. Zabálás. Két pofára, hogy már szinte rám jöjjön a hányinger, mégse adjam ki a megszerzett finomságot. Enni sosem elég. Reggel a szemem ki sincs nyitva, de már érzem, korog a hasam. Képes vagyok kábán, félálomban is az ételért nyúlni és rágcsálni. Mindegy mi az: kenyérhéj, édesség, chips, mind jöhet! Ha már felkeltem, megreggelizem rendesen. A korai majszolás csak bevezető, előkészíti a terepet a komolyabb falatoknak. Hogy állhatnám meg? Sóvárgok utána. Ott állok a hűtő előtt és perverz borzongás ráz meg. Vonz, nyissam ki. Szinte odahajol a fülemhez, négyfokos lehelete megcsapja bőrömet, s suttogja. Tedd meg! Tárj fel! Akár egy obszcén ajánlat. Megteszem, mert meg akarom tenni. A vonakodás csak látszat: a játék része. Kacérkodom az étellel, ő is azt teszi velem. Mit két összeszokott partner. A hűtő tartalma megdelejez. Csodálom, ahogy más a festményeket…

Harag / Ira

Kép
Ahogy Viki savanyú arccal kilépett a hivatal ajtaján, Ágnes már akkor tudta, valami nem stimmel. Összehúzott szemmel várta be a magas, sovány, kinyúlt, fakó, agyonmosott ruhákat hordó kamaszlányt, és csak akkor szólt hozzá, amikor már leült mellé a nyírfa alatti kispadra. - Na mi az, kislányom, ilyen hamar elintézted? - Fenéket. Nem volt bent az ügyintéző. - Mért nem? Nem ma van a fogadónapja? - De, csak elment két hétre nyaralni - nyavalygott a lány, füle mögé seperve tartás nélküli barna haját. - Aki megteheti, nem itt mereszti a seggét. - Hagyjuk ezt kislányom, tudod jól, a taníttatásod nem aprópénzbe kerül. Valamit valamiért. Inkább azt mondd, nem kérdeztél meg mást, aki segíteni tudna? - Minek? Nem hallod? Nyaralni ment, várnunk kell egy hetet, míg visszajön. Ágnes nem tetszőn csettintett a nyelvével. Tipikus lerázó szöveggel hajtották el a lányát. - Lehettél volna kitartóbb is, nem hagyjuk annyiban! - pattant fel a csinos asszony, aki képtelen volt megérteni, az ő szép, vékony …

Irigység / Invidia

Kép
- Láttad Maja új haját? - állt köszönés nélkül görnyedt hátú szobatársa mellé a gömbölydedebb Ilike. Niki csak rántott egyet a vállán, összébb húzta kardigánját és álmodozva bámult ki a széles ablakon az utcára. Ősz volt, gyönyörű színekben pompáztak az udvar fái. Bűn volt összegereblyézni a gyepről a lehullott leveleket, már pedig egy kerti munkás épp ezen ügyködött. A kerítésen és az úttesten túl csinos kis cukrászda állt, utcára néző ablakában fiatal pár ült. A délutáni forgalom már elvonult, alig járt autó az úttesten. A pasztellszínű terítőn porcelán tányérokon sütemény várta, elfogyasszák, kis vázában friss őszi virágok pompáztak. - Most nézd meg őket. Főleg a csajt - bökött Niki állával a pár nőtagjára. - Jól bevág a csípőjébe a nadrág, a helyében nem enném meg azt a sütit. Fogynia kéne. Ilike nem sok érdeklődést mutatott a cukrászda és a benne ülők iránt, még mindig Majáról akart diskurálni: - Képzeld el, vörös. Nem szolid vörösesbarna, hanem mint a tűz lángja. Messziről rikí…

Kevélység / Superbia

Kép
Ahogy Ágoston megjelent a téren, minden szem rátapadt. A hangulat is megváltozott, joggal. El is várta. Ez a minimum! Olyan nem fordulhatott elő, nem gyakorolt hatást a jelenlévőkre. Hozzá tartozott személyes varázsához. Végigsimított tisztességben megőszült fehér haján és leparkolta járgányát az útpadka mellé. Ügyesen, egy csuklómozdulattal. Manőverezni azt tudott. Akár az álom. Törzshelye szabadon várta, soha, senki nem merte elfoglalni. Jól tudták, mit kockáztatnak: a haragját. Már pedig ha Ágostonnak nem tetszett valami, roppant udvariasan, de vérig tudta sérteni áldozatát. Kávét rendelt, mint mindig, ha a kávézóba látogatott. A felszolgáló félénken közelítette meg, Ágoston igazgatói-atyai mosollyal nézett előre. A mosoly nem az alkalmazottnak szólt. Sokkal inkább magának és érdemeinek. Szemében senki más nem létezett, senki nem érhetett a lába nyomába. Hízott a mája, valahányszor csak saját, kivételezett pozíciójára gondolt. Mit zavar ez a fiatal, huszonéves felszolgáló! Micsoda…