Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2012

Három a vers

Kép
A Tolvaj
Finom keze fordít egyet várta régóta e percet kis ládika - ember lelke bármit vihet, tehet bele.
Enged a zár, gyenge védmű szennyel hígított, rossz vérű fintor ránca csúfít orcát ebben bizony semmit talált.
A Gyanú
Elsompolygott, nincsen nyoma mégis ottmaradt a szaga. Kesernyés, félelem szítta bérelt a hely - rémálomba.
Izzadt homlok, éjjel van még nem feledte balsejtelmét. Rajtakapták, tudják nevét? Meztelen lett az üresség.


A Szem

Megtalálta, megragadta ítéletét már kimondta sóhajtásszerű halk suttogás: - Nincsen társad, nem lesz ott más!
Neved Mocsok - nevette ki izzad csepp száma tengeri tüdőben rekedt levegő az út vége a temető.

50 ifjú tehetség között

Kép
Az Észak-Keleti Napló LXIX. évfolyam 134. szombati (június 9.) számában jelent meg az 50 ifjú tehetség 2012 című melléklet. Ahogy böngésztem az interneten, más régió naplói is mostanra időzítették, összeszedjenek ötven 35 év alatti, szerintük tehetséges embert. Így persze el kell tekinteni a teljesség igényétől, előfordulhat, csak mert valaki nem került bele a mellékletbe, attól még nagyon is tehetséges.Sőt, csak innét a saját lakóhelyemről kapásból tudtam volna még olyan embert ajánlani, aki igencsak kiemelkedő és még sem került bele az 50 közé. Közeledvén blogom egyéves fennálláshoz (június 14!!!) váratlan egybeesés, hogy ez a cikk is megjelent. Korábban felkeresett az Észak-Magyarország egyik helyi képviseletű újságírója, szeretné, ha szerepelnél a mellékletben. Ráálltam, és ennek eredménye lett a cikkecske. Köszönöm a reklámot, máskor is jöhet! ;) Nos, kicsit sajnálom, hogy a megjelenés előtt nem kaptam kézhez a vázlatot, hiszen így hamar kiküszöbölhettük volna blogom címének elí…

BoldogSzer - Május

Kép
Hagyománnyal, szokással kapcsolatos írásokat, verseket vártak múlt hónapban a kiírók. Én egy putnoki szokást választottam, a helyi szakközépiskolások főutcán történő bolondballagásának bemutatását. Alacsonyra tettem volna a mércét? Mért merül fel ez a kérdés egyáltalán? Mert mondjuk választhattam volna valamilyen vallási ünnepet, hogyan zajlik vagy nem zajlik nálunk, vagy a környezetemben. Ezek átalakulása a jelenben elég szembetűnő ahhoz képest, ahogy régen művelték, hát még ha a tartalmát vesszük (ma az ünnep egyenlő a szabival, amikor [már ahol!] nem kell dolgozni, spirituális üzenetük csak az arra eleve fogékonyt érik el). Elég ha a húsvétra gondolok, ami idén felénk igen gyér és semmitmondó volt: se utcán járkál locsolkodó fiúk, se semmi. Ha még is felkerekedett valaki, csak a rokonait látogatta végig, ismeretleneket, egyéb utcában élőket nem. A férfiak (apukák) becsiccsentettek egy kis házi pálinkával, a srácaik meg kindercsokira, zsebpénzre hajtottak egy kis versike (ha volt eg…

Kezed melegével

Kép
Kezed melegével
Kezed melegével keltettél életre, te oldottad fel szívem jegét, mohát fektettél koporsóm fedelére, elkergetted a szél metsző hidegét.
Puha bőröd súrolta holt arcomat, könnyed hozott fényt szemembe, sós íze befedte ajkaimat, és nem emlékeztem a tavaszi hidegre.
Piheként emeltél ki porhanyós föld alól, úgy tartottál, mint törékeny porcelánt, de erősen támadtam fel a sírból, hogy menjek, hallgassam szíved szent szavát.
Önnön tüzed vont pírt bőrömre, könyörgésed marasztalt még itt, én egy szóval nem mondta, hogy ne, látni akartam az avar emlékeit.
Ujjad simogatta pirkadó szépségem, nem csodálta előtted senki sem, elrejtettem kincseimet jó mélyre, lejjebb szállt az futó szenvedélyre.
Kiástál te vérrel, fájdalommal. magam rakta kövek alól, megtörted páncélom kósza pillantása, árnya arcél, hajtincs mindet elszól.
Tudtad, hogy kérek, némán, csendben, elfordultam, ha zokogni kellett, de te tudtad, mi játszódik le bennem és megfogtad a kihűlő, magányos kezet.
Álomnak hittelek, fut reménynek, ami egyszer csap…