XXX

Csak semmi kaján vigyor, nem specializálódom a blogommal felnőtt tartalmakra. Pusztán a koromról van szó, római számokkal.

Nem, ez nem római szám volna, csak egy film címe 2002-ből.
Állítólag a számoknak jelentősége van. Vonzódunk hozzájuk, pláne ha szép kerekek, vagy ha mítosz/szokás/babona kötődik hozzájuk (13, 33, 666, stb.). Ez annyira így van, hogy életre hívta pl. a számmisztikát. Mindenben jelet keresünk. Én úgy vagyok ezzel, hogy ez hozzáállás és egyéni hit kérdése. Annyira igazak, amennyi erőt tulajdonítunk nekik.

Nem is folynék bele túlzottan, hiszen a 30. életévem betöltésében nincs semmi különleges. Arra viszont rájöttem, hogy teljesen felesleges azon lovagolnom, hol kéne mostanra tartanom munkahely ügyileg, anyagiak terén, mentálisan, netalántán mint szerző, nő. Az ilyen elvárások arra valók, hogy az ember folyton azt lesse árgus szemekkel, hogy hol tartanak mások, és feltegye magának többnyire azokat a tipikus öncseszegető kérdéseket, mint például hogy ő mért nem tart ott, ahol X, mért nem keres annyit, mint Y, mért nem olyan népszerű, mint Z, és ezt lehetne bőven ragozni. Az igaz, hogy okos ember más kárán tanul, és emiatt érdemes nyitott szemmel járni, de hihetetlen sebességgel felüti fejét az irigység, ha azt látjuk, más szekere jobban fut, mint a miénk.
Majdnem mindenkiben létezik egy elképzelés, hogy x éves korára éppen hol kéne tartania, és onnantól ahhoz viszonyít. A tipikus "én ezt érdemlem, nekem ez jár"-mellveregetés. Berögzült szokások ezek, boldogulási vágyak visszhangja; ha én nem is teszem szóvá a magam terveit, akkor kapom jobbról-balról burkolt és nyílt megmondások formájában. Főleg akkor, ha a környezetem szerint nem teljesítem az ekkorra kitűzött és mindenki által elvárt mérföldköveket. Ha jobban teljesítesz  vállon veregetnek, ha viszont nem, akkor kritikahalommal leszel gazdagabb.
Szerintem mindenki ott tart, ahol épp tartani akar. Ujjal mutogatás, azaz külső okok keresése helyett ideje tükörbe nézni. Ott van a kutya elásva. Ott a felelősség, nem másutt. Akár jó dolgokat érünk el, akár rosszakat. De ez is viszonyítás és hozzáállás kérdése. Mi döntjük el, ami épp zajlik, az ránk nézve jó vagy rossz. Mi magunk kovácsoljuk a saját jó vagy rossz kedvünket.

Megjegyzések