Okos ember más kárán tanul

reallifeathome


Minden ember jó valamire. Nincs kivétel. Senki sem felesleges, mindenki fontos. Mondom, mindenki. Még azok is, akiknek puszta léte is irritál, vagy akiket szívesen kihagynánk a történelemkönyvekből szörnyűséges tetteik miatt. Semmivel sem kevesebbek, mint azok, akikre felnézünk, vagy akinek tetteire nemzedékek büszkék.

Egyediek és megismételhetetlenek volnánk? Az attól függ, hogy miről van szó. Számít egyáltalán? Mindenki különleges és senki sem az.


Okos ember más kárán tanul


Vanda alig várta, hogy leteljen a másfél óra, és feltápászkodhasson a vastag szőnyegre tett színes párnák egyikéről. Térdei nagyot roppantak, és nem értette, hogy a többiek mitől olyan nyugodtak, elégedettek.
– Ez az egész egy nagy átverés – mondta, lehetőleg úgy, hogy dünnyögését senki se hallja meg. Mert mi van, ha téved, és lehülyézik? Még csak az kéne, hogy kinevessék!
– Ugye, milyen felszabadító érzés? – kérdezte tőle egy középkorú, háromgyerekes anyuka, akit Vanda mellesleg ki nem állhatott. Mély irigységgel figyelte, ahogy Karola kéthavonta körbeadogatja a fotóalbumát, amiben a legújabb külföldi nyaraláson készült képek sorakoznak a kis családról. Hol tengerparton gyűjtenek kagylót, hol olasz étteremben tekergetik villájukra a tésztát. Nagyzoló picsa!
– Ha te mondod! – vonogatta vállát Vanda, pedig egy év eltelte után sem sokat értett meg abból, mjért jó hol így, hol úgy lélegeznie, és mit kéne akkor látnia, amikor a meditációt vezető Pali vizualizációt elősegítő közléseket tesz. Egyáltalán mi az a vizualizáció?
– Valami gond van, Vanda? – érdeklődött Pali. – Mintha kissé feszült lenne. Nem sikerült ellazulnia?
Eljött az ő pillanata. Vince, a legutóbbi embere is azt mondta neki, hogy azért verik át, mert sosem nyitja ki a száját, amikor kellene. Hát most nem fogja hagyni magát!
– Egyáltalán nem. Szerintem maga csak lenyúlja a pénzünket.
Karola mélyen elvörösödött és eltátotta a száját, Pali viszont megőrizte  a nyugalmát. Ujjait türelmesen összefűzte fehér pólója előtt és tekintetét a felszegett állú Vandára emelte:
– Miért érzi így? Nem segített a meditáció a stressz kezelésében?
– Ne használjon itt nekem olyan idegen szavakat, mint a meditáció, nem vagyok én hülye! – emelte fel Vanda fenyegetően a mutatóujját. – Nem kell itt adni az értelmiségit. Tudom, hogy miről szól ez itt: fújatja velünk a levegőt ki meg be, magyaráz valamit tópartokról, meg erdőkről; elhiteti, hogy ez milyen remek, közben meg a pénzünket akarja. Ez a sok hülye tyúk, aki legszívesebben lefeküdne magával, minden benyal.
– Már elnézést, Vanda, de hogy jössz te ahhoz, hogy ilyeneket mondj? – lépett oda egy magas, karcsú, fekete szemű lány, akire Vanda azóta ferde szemmel nézett, mióta meghallotta, hogy a hivatalban dolgozik. Ez is afféle meleg irodában a seggét meresztő, fontoskodó csaj, aki biztos nem az eszével érte el, hogy bevegyék a zsírosbödön mellé.
Pali csitítóan felemelte a kezét, és úgy állt, hogy a felháborodott lányt félig kitakarja Vanda látóköréből.
– Nem kell úgy bújtatnia, ismerem az ilyen ribancokat. Magának tarthatja a farát, de engem nem hat meg a szempillája rebegtetésével!
– Kérem, ne beszéljen így. Inkább arra feleljen, hogyha nem segített a meditáció, akkor miért jár el minden szerdán?
Vanda rántott egyet a vállán:
– Addig sem kell otthon lennem.
– Gondjai vannak?
– Mi közöd ahhoz? – vágott vissza Karolának. – Bálint iszik, és ha iszik, eljár a keze. Amúgy meg maga azt írta a hirdetésben – bökött Pali irányába –, hogyha rendszeresen eljárunk, akkor megoldódnak a problémáink. Hát az én problémáim egy hajszálnyit se változtak! Mi ez, ha nem csalás?
A feketeszemű szépség felkacagott, gúnyosan végigmérte Vandát.
– Ja, te azt hitted, hogy ha elülsz köztünk, az majd segít? Hol voltál, amikor Pali arra kért minket, hogy előbb magunkon változtassunk és aztán majd az életünk is változik?
Pali most már a lány felé fordult és határozottan rászólt:
– Éva, ezzel nem segítesz. Bízd rám.
Időközben a többi, teremben tartózkodó asszony figyelme is a kialakult vitára terelődött. Kisebb csoportokba tömörülve hallgatóztak, és Vanda elégedetten látta, végre odafigyelnek rá. Így biztos nem sikerül a gurunak leráznia őt.
– Hadovál itt belső kirándulásokról, szellemi tanulásról és tanításról, de azt se tudja, mit beszél. Felismerem én, ha kamuznak. Fel fogom magát jelenteni.
Karba tett kézzel várta, mikor borul ki végre Pali, mert már nagyon idegesítette a férfi békés arckifejezése.
– Emlékszem, amikor először eljött és személyesen elbeszélgettünk, akkor arról panaszkodott, hogy mindig erőszakos férfiakkal kerül össze, a gyerekei nem törődnek magával, nincs pénze, az élete zsákutcába jutott. Én bíztattam, hogyha felfedezi, mi ennek a mély, belső oka, akkor a megoldást is megtalálja. Úgy látom, nem fogadta meg a tanácsomat és a könnyebb utat kereste.
– Milyen könnyebb utat? Maga meglopott! – emelte fel Vanda a hangját.
– Amennyiben azt várta, hogy majd ön helyett megoldjuk a problémáit, elhiszem, hogy csalódott.
– Megint hazudik! Arról volt szó, ha eljárok, jobb lesz az életem! Jobb lett? Nem. Tiszta sor, átvert.
– Nekem ebből elegem van! – szólt közbe Karola. – Pali, miért hagyod, hogy ez a nő eljárjon ide? Ha csak teheti, sérteget minket, akadályozza az elmélyülésünket a panaszkodásával. Látszik rajta, hogy unja az egészet, nincs ennek semmi értelme!
Többen bólogattak, és Vanda mindnek megjegyezte az arcát. Jönnek még az ő utcájába!
– Ha így is érzitek, tartom magam az elveimhez. A foglalkozások senki elől nincsenek elzárva, nem teszek különbséget ember és ember között. Mindenki egyformán fontos.
Ezt többen nem értették, Vanda viszont biztos volt abban, hogy Pali így akar hízelegni, nehogy rendőrt eresszen az ezo bagázsra.
– Na ugye. Le lehet szállni a magas lóról – vetette oda Karolának.
– Vanda, senki sem nézi le önt. És annak is oka van, hogy még nem kértem meg, ne látogassa többet az óráimat.
– Fél, hogy kiteregetném a szennyesét?
– Nem. Ön példát mutat.
Pali ennél váratlanabbat nem is mondhatott volna, Vanda gyanakodva méregette. Itt készült valami. Vagy mégsem? A mester annyira kedvesnek mutatkozott. Komolyan gondolná? A többiek is szemmel láthatóan meglepődtek, és Vanda nem értette, hogy mi folyik.
– Példát? Én? Mivel?
– Az életével. Hiszem és vallom, hogy minden ember életének van értelme. Hangsúlyozom: mindenkiének. Mindenki hasznos, mindenki a más javát szolgálja a maga módján. Ez önre is igaz, bármilyen hihetetlennek tartja.
Vanda zavarodottsága egyre csak nőtt.
– Az én életem? Hát mire lehetne jó a példám mondjuk Karolának? Ki vannak tömve pénzzel, míg nekem se érettségim, se munkám, a férjem elhagyott, a gyerekeim szarba se vesznek. Múlt hónapban kikapcsolták a gázt, jövő hónapban a villanynak is búcsút inthetek.
– Éppen ezzel, mind! – ragyogott fel Pali szeme. – Ön, Vanda, az elrettentő példa!


Megjegyzések