{11} - Május&Június




Szerzőként takarékon üzemelek. Se díjazások, se megjelenések, se közösségi felhajtás. Írni viszont írok. Magamnak alkotok, mert április óta egyhuzamban a fanfiction történetemmel foglalkozom. Jelenleg a file tulajdonságai alapján a 502241 karakterszámnál járok. Majdnem minden nap írok hozzá, és egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy nyilvánosságra hoznám a tartalmát akár itt, akár másik fórumon, álnév alatt. Abból a szempontból nem produktív, hogy pályázni sem pályázom mellette, és másféle művekre sem szánok időt ezzel párhuzamosan, vagy szünettel beiktatva. Rettenetesen élvezem ezt a fajta önszórakoztatást, és jelenleg ennyi a célom vele, semmi más. Mivel nem mutatom meg senkinek, így az esélyét se adom meg annak, több szem többet lát elv alapján bármiféle tanáccsal gazdagodjam. Most ilyen öncélú periódusomat élem, kisebb Facebookos közösségi szösszenéssel.

Ez az írogatás nem ölte ki egyéb irányú kreativitásomat, és ugyan kiadási terveket nem dédelgetek, több ötlet is van a tarsolyomban, amit meg fogok írni. Az elmúlt két hónapban, ha szellősen is, de kerültek fel régebbi, kisebb-nagyobb mértékben átszerkesztett műveim. Sf és szépirodalmi vegyesen. Utóbbi gördülékenyebben, magától értetődőbben jön, könnyebben írok ilyesmit. Kacérkodom a Bizarrium és a III. Fantasztikus Kéziratok Éjszakájával, az ezeken való részvétel csak egy jó sztoriötleten múlik.

Szerepjáték fronton belefásultam a "darkosabb" világokba, a piedesztálra és szentélybe emelt szörnyekbe. Nem érdekel, nem izgat a sötétség. Nem vonz, hogy kiéljem azt az oldalamat, és hajlamomat, amit máskor, másképp nem lehet. Hívnak WoD játékba, de elképesztő, hogy az az első gondolatom, én ebből kinőttem. Nem borzongat meg, nem csillan fel a lehetőségtől a szemem. Ez nem volt mindig így, mára viszont nincs szükségem rá. Igen, ez foglalja össze leginkább az érdektelenségem okát: nincs rá szükségem.

Sokat olvasok, és végigpörgetve az olvasmánylistámat, felfedeztem, hogy a fantasztikus irodalmi tartalom a nullához közelít. Ahhoz képest, évekkel (8-14) ezelőtt épp az ellenkezője volt az igaz, nagyot változott az érdeklődésem. Ismeretterjesztő, szépirodalmi, történelmi műveket veszek kézbe - könyvtár rulez! -, a fantasztikum egyeduralma filmekben, filmsorozatokban érhető tetten. Több népszerű sorozat évadja véget ért, helyettük Da Vinci démonaival, az Észleléssel, A bura alattal vigasztalódom.

Több szerzőtársam rendszeresen emlegeti, mit szeret hallgatni alkotás közben. Őket a dallamok inspirálják, engem a csend. Vajmi kevéssé vagyok tájékozott együttesek, dalok terén. Én leragadtam a Coco Jambo koránál, a modern művek terén mind stílusban, mind előadóban, számban analfabéta vagyok (habár a Two steps from hell sokat lendít a világtágításomon). Rádiót/netrádiót is nagyon ritkán hallgatok, így ezen a módon sem jutnak el hozzám a slágerek, tévét és tévéelőfizetést pedig nem tartok. Az általam nézett sorozatokat online formában érem el.

Munkahelyet váltottam, sokkal testhezállóbb feladatkörben mutathatom meg, mire vagyok képes. Az angol nyelv használata napi szintű, végre vezethetek autót - khm, fekete bálnát... - a céges révén, és mellette az alkotásra szánt idővel is lazábban gazdálkodhatok.

Megjegyzések