Énmárka, vagy amit akartok

A tízes te magad vagy. | pixabay

Ami nekem nincs. Vagy van, és csak azt hiszem, hogy nincs. Állítólag automatikusan mindenkinek van. Ki tudatosan épít rá, megtervezi, használja, más zsigerből jól csinálja - vagy zsigerből nem -, másnak ahogy esik, úgy puffan és rábízza magát a véletlenre. Ez utóbbi esetben kapóra jön egy vélt, mesterségesen teremtett külső tényező, amire ráfoghatom a sikerem - szerencsém volt! - és sikertelenségemet - ez pech!

Én, aki általában bottal piszkálom és előítélettel kezelem a marketinget (főleg ha direkt-, tele- előtagokkal indul), az Aranymosás Magazinban belefutottam az önmarketingbe, énmárkába. A cikksorozatot érdeklődés szülte, és számos válasz, észrevétel született a témában.

Gyurics Gergely cikke nemcsak fejtegetett, de kérdéseket is feltesz az olvasónak, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy válaszoljanak is rájuk. Némely szakaszt kimetszettem az eredeti cikkből, és dőlt betűvel különböztetem meg a válaszomtól.

Tényleg! Elgondolkoztál már azon, hogy mit csinálsz írás közben? Adok pár kérdést. Nincsenek jó vagy rossz válaszok ezekre a kérdésekre: bármit is válaszolsz, rengeteget megtudsz magadról. És ez a tudás: ez kincset ér.

...
Képzeld el, hogy a könyved egy ember! Most gondold végig, hogy mi van köztetek! Barátok vagytok? A szeretőd? A gyermeked? A megváltód? Akarod őt? Félsz tőle? Vesztetek már össze? Mit vársz el tőle? Szégyellnéd, ha a te könyved nem nyerne a pályázaton? Félted őt a kritikáktól? Vagy épp ellenkezőleg, lökdösöd a megmérettetések elé? Akkor is, ha ő még nem akarja? Milyen érzés válaszolni ezekre a kérdésekre? Haragszol magadra egy rossz válaszért? Vagy örülsz, hogy arról beszélhetsz, amit szeretsz?
Ez nem is olyan egyszerű, de azért lássunk neki. Legyen az első megjelent könyvem ember. Lamast örökségével olyan régen találkoztam, hogy a viszonyom vele semleges. Valaki, aki régen a barátom volt, aztán az ismerősömmé vált, végül egy lett azon emberek közül, akikkel egyszer kapcsolatban álltam. Útjaink elváltak egymástól, sok mindent elfelejtettem róla, életére azóta nincs rálátásom, nem tartjuk a kapcsolatot. Ha viszont találkozunk, és váltunk pár szót, azért bevillan: egész jó fej. Érdekes a maga módján, de ha mai fejjel vetődnénk össze, aligha lennénk barátok, max felszínes ismerősök. Ha történik vele valami, már nem érint meg.
Ugyan így vagyok Kívánságod parancsommal. Nagy reményeket fűztem hozzá, de aztán a dolgok úgy alakultak, hogy nem sikerült kibontakoznia, elméjét nem csiszolták meg eléggé.  Kissé bárdolatlan maradt, elvont, ezoterikus elképzelésekkel, amikhez én már kevéssé kötődöm.
Válaszolnom ezekre a kérdésekre nem vált ki érzelmeket. Se haragot, se örömet, inkább érdekességnek fogom fel. Az indulattal teli idők elmúltak. Kihűlt szív? Érzéketlenség? Ha mégis ki kéne fejeznem az egészet, akkor úgy mondanám, rég túltettem magamat a velük való viszonyomon, és továbbléptem. Nem gondolok rájuk sem szeretettel, sem utálattal. Elfogadom, amilyenek, és sok mindenre megtanítottak, hogy akik (amilyen művek) később jönnek, mire figyeljek oda. A mór megtette kötelességét, a mór mehet.


 Mi a célod? Ha elképzeled a Siker pillanatát, mit látsz magad előtt? Ha a könyved sikeres lesz, elhagy téged? Vagy bálványoz majd téged? Hálás lesz neked? Nehéz elengedned? Most miért nem a célodon dolgozol? Megéri neked itt lenni? Miért?
Régen a célom és a siker pillanata egy nyomtatott könyvben öltött testet, ám amikor ténylegesen bekövetkezett, mérsékelt elégedettségen kívül nem éreztem semmit. Megszagoltam, belelapoztam, kiolvastam a művemet, és nyugtáztam, ez is megtörtént. Mostanában gyakran olvasok másoktól könnyekkel teli meghatódást, „ezt nem hiszem el, úristen, kiadnak!”–örömáradatot, és mivel nekem ilyen élményben nem volt részem, nem tudom hová tenni. Később ráébredtem, a kiadás önmagában még mindig semmi, gazdagabb lettem művem halott anyagba öntött példányával, de igazán csak mások, az olvasó révén kel életre. Innentől fontosabbá vált, hogy olvassák a műveimet, semmint nyomdába kerülve valamely kiadó logója alatt forgalmazzák és cserébe zsebpénznek elegendő összeget folyósítsanak a bankszámlámra.
Mára a célom így ez lett. Olvassanak tőlem. Ha valamely írásom sikerré válna – még ha az online siker is –, bátran engedem útjára. Nem kapaszkodom belé, nem őrizgetem. Nem a gyerekem. Tegye meg, ami tőle telik. Ami egyszer kikerül a kezem alól, és elindul a weben, onnantól a saját életét éli. Ahányan olvassák, annyiszor alakul át. Én írok valamit, de nem azt olvassák. Mindenki belülről olvas, a maga szűrőin keresztül értelmez. Ha ügyesen csinálom, nem értenek nagyon félre, de a részletek felett nem rendelkezhetem. Ha a neten vagyok, akkor is a célomon dolgozom. Tágítom a világképemet, alakítok a nézeteimen, így megéri itt lennem.

Ha van egy nap szabadidőd, inkább írsz vagy inkább a barátaidra szánod? Büszke vagy a válaszodra? Rajongója vagy a saját főszereplődnek? (Ha igen, biztos, hogy nem egy Mary Sue?) Azonosulsz vele? Hasonlóak a problémáitok? Jobb nálad? Rosszabb nálad? Ha a könyv kudarcot vall, az a te kudarcod?

Az attól függ: ha már régen írtam, akkor az írás élvez előnyt, ha régen mozdultam ki az ismerőseimmel, vagy régen kirándultam/voltam moziban akkor rájuk szavazom. Ha így felelek, elégedett vagyok, nem büszke. A főszereplőimmel gyakran azonosulok, nemüktől függetlenül. Ha ő utál valakit, arra a pillanatra, míg átlényegülök a főszereplőmmé, én is utálom azt a karaktert. Ha szeret valakit, én is szeretem. Íráson kívül is sokat foglalkoztat, mi fog vele történni, illetve hogyan éli, élheti meg a vele történteket. Problémáink viszont különböznek, mégis szívesen merülök el az övéiben, vagy játszatom el vele az én régi, de azóta már megoldott ügyeimet, és próbát teszek vele, ha ő vajon másként dönt, mint ahogy én döntöttem anno, akkor hova juthat, juthatna el. Főszereplőm se nem jobb, se nem rosszabb nálam. Egyszerűen más. Nem ítélkezem felette. Könyvem csak akkor érhet el kudarcot, ha nem tettem meg mindent a sikeréért. Ha viszont megtettem, és úgy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, akkor szimplán csak nem sikerült. Óriási különbség. És még így sem az én sikerem vagy kudarcom, hanem annak a könyvnek.

Mi kéne ahhoz, hogy bízz a könyvedben? Mit kéne tenned ahhoz, hogy elérd ezt a dolgot?

Íróként van még mit tanulnom, mind például kiköszörülni az írástechnikai hiányosságokat. Ha ebben fejlődöm, a történet írástechnikai hátterében is jobban megbízom. 
A hétköznapokban ezt jelenti márkának lenni: a története és az ígérete annak, hogy ha velem vagy, akkor jól fogod magad érezni.
Szerzőként csöppet sem vagyok meggyőződve arról, hogy azt szeretném, a műveim olvasásakor jól érezzék magukat az olvasóim. Nem olyan témákat akarok megpendíteni. Jobb szeretek elgondolkoztatni, megrázni, kizökkenteni. A többi már csak levezető szórakoztatás.

*


1.ötlet.: Oravecz Coelho Nóra tipusú idézetíró ismerősöm fogta magát és elment egykori iskolájába a vékonyka, ámde annál több közhelyet tömörítő könyvecskéjével. Ide jártam kedves igazgató úr, tessen nézni, itt vagyok a tablón, teccik emlékezni, milyen jó voltam magyarból? Tessék képzelni, ma már író vagyok. Van nekem ez a kis könyvem. ugye milyen jó, hogy ennek a klassz sulinak vannak író végzőse is? Akkor mit szólna hozzá, ha a végzősök innentől minden tanév végén ezt az én kis könyvemet kapnák ballagási ajándékba? (Ma ott tart az illető, hogy vagy fél tucat suliba szállít ugyanígy a “könyvből”.) Szóval elevenítsd fel, hova jártál suliba, ahol emiatt büszkék lehetnek rád?
Kiváló önmarketing, ösztönös értékesítési vénára vall. Ehhez elengedhetetlennek tartom a magam esetében a műveimért való rajongást. Ezzel csak az a bökkenő, hogy én azóta mindkét megjelent művem iránt kihűltem, és kényszerű nyűgnek érzeném az ilyen megmozdulásokat. No meg csak a lány végzősök jöhetnének szóba, a fiúk nem, a nemi diszkriminációt meg nem szeretem. Következő könyvemnél viszont megfontolandó, mennyire akarom a könyvemen át magamat szerepeltetni.
2. ötlet.: Ha elég érdekes a témád – történelmi fikciót írók előnyben! – akkor tarts felolvasóestet a kéziratból! Most biztos azt hiszed, megőrült ez a nő, író-olvasó tali, könyv nélkül? nem, nem vesztem meg. A dajkából 5 író-olvasó tali volt eddig, kettő Bp-n. Mivel úgy tálaltuk, hogy újszerű kezdeményezés és megfogalmazás, senkinek sem jutott eszébe kötözködni, sőt élénk érdeklődés volt, “és mikor jelenik meg?” kérdéshalmazokkal. A történelmi hátterekről nagyon jól lehet mesélni, pikk-pakk lezajlik egy-egy ilyen találka.
Egy kezemen meg tudom számolni, hány szerző olyan karakán, aktív fellépésű alkatilag, aki alkalmas ilyen megmozdulások megszervezésére és kivitelezésére önállóan. Gyakorlati tapasztalatom az, hogy nem árt, ha van egy lelkes, bátor barátja, vagy baráti köre, aki ebben támogatja, segíti. Egyszer volt felolvasó estem: rendes felkészülés és szervezés híján rosszul sült el.

3. ötlet: Saját írói blog, írói Twitter account, és Facebook-rajongói klub a könyvednek. Rajongói oldal összekötése a bloggal. Plusz tartalmak, érdekességek, téged foglalkoztató témák, a könyvedhez kapcsolódóan -rendszeresen!
YA könyveknél ezek szerintem alap kritériumok, viszont komolyabb műveknél a Twittert nem tartom jó tartozéknak. Oké, az legyen az én bajom, hogy a Twittert lenézem, és figyelmen kívül hagyom, nem használom. Szépirodalmi művek olvasóit azonban aligha nevezném rajongóknak. A rajongó szó hallatán automatikusan piruló, izguló kamaszlányok jutnak eszembe, akik romantikus természetfelettit olvasnak.
Esetemben blog, Fb kipipálva, és mostanában fedeztem fel azt is, érdemes az engem foglalkoztató témákat netre vetni. Ha eléggé nekidurálom magam, jön a Pinterest fiókom képeinek bemutatása.

4. ötlet: Írj arról, milyen benyomások, élmények értek a könyv írása közben. Érzelmek, érzelmek, érzelmek!
Pf, mostanában nem írok könyvet, évekkel ezelőtti művek lelki alkotói folyamata után kutatni meg veszett fejsze nyele. Na, majd a következő művemnél kamatoztathatom ezt a tanácsot.
5. ötlet: Videócskák, ahol te magad beszélsz a könyvről. S.K. könyvtrailer.
Technical skill malfunction. Avagy ez meghaladja jelen képességemet, viszont ha nagyon elszánnám magam – azaz lenne olyan művem, amiért érdemes lenne felhagynom az idegenkedéssel –, akkor segítséget kérnék olyantól, aki viszont kisujjában hordja a videókészítést, vágást, hangkorrekciót, a kész felvétel netre töltését. Mert csakis jobban sikerült felvételt tennék fel, amatőr hegesztés helyett.

6. ötlet: Nézd meg Üzletanyu (Vida Ági) könyvkiadási ötleteit a honlapján, nyolc megjelent, nagy példányszámú könyve van és sosem volt kiadója. Bocs, Aranymosás, ez nem ellened van, csak egy ötlet.
Ideje megkeresnem, sosem hallottam a hölgyről, műveiről, ötleteiről.
7. ötlet: Ingyenes talik és online “teadélutánok” szervezése online, dumcsizás a könyvről, fotók, élménybeszámolás, kérdések megválaszolása.
Ehhez kéne egy minimális érdeklődő tábor, akikkel lehet és érdemes ilyet szervezni. Meg merem kockáztatni, pár korábbi tanács megvalósítása ajánlott előtte, mert jelenleg aligha tudnék összecsődíteni bárkit is. Friss megjelenésnél viszont remek reklám és feedback lehetőség.
8. ötlet: Bloggerek felkeresése, ingyenes példány felajánlása, cserébe kritikáért.
Ami a bloggereknek ingyenes, a szerzőnek néha egyáltalán nem. Korlátozott azon példányok száma, amit kritikusoknak oda lehet adni, a többi már zsebre megy. Ilyenkor a könyvre éhes rokonok hátrasorolása jó manőver, még akkor is, ha ettől azok megsértődnek. Tudom miről beszélek, ezt ügyesebben is szervezhettem volna.
9. ötlet: Olyan klubot/szervezetet keresni, akiknek a tevékenységébe vág a könyved témája. Náluk előadást tartani, vagy bekapcsolódni már meglévő programjukba vendégelőadóként. Ha ingyenesen, akkor úgy, amennyiben cserébe nagy hallgatóságra számíthatsz. (Táskádban eladható példányok a könyvből.)
Lelkesedés, lelkesedés, lelkesedés! Ez baromi nagy hajtóerő, kihúz  a legmélyebb, „mi a fenéért csinálom én ezt?” örvényből is. Amúgy második művemnél kluboknál próbálkoztam.
10. ötlet: Marketinges és brandkönyvek olvasgatása, tanulás, önképzés. További ötletek folyamatos kurkászása.
Ehhez az is kell, az írót érdekelje az ilyesmi, és ne kapjon hányingert a marketingtől, vagy ne törjön rá a „miért nekem kell ezt csinálni, miért kell nekem ehhez érteni”–roham.


Végső mérlegem: a 10–ből 5–öt magam is próbáltam, abból egy nem sikerült. Mindezeken túl ezek nagyon jó ötletek. Lelkes, művével aktív lelki életet élő szerzőknek való, akik nemrég ötlöttek ki valamit, vagy most frissiben jött ki egy könyvük. Az se hátrány, ha sok szabadidővel rendelkeznek, habár ha fűti őket a megjelenés láza, akkor úgy alakítják az életüket, legyen rá idejük, és az energiát se sajnálják az utánajárásra, kedves érdeklődésre, megbeszélésre, másokkal való egyeztetésre. Ez a lelkes, művével aktív lelki életet élő szerzői állapot – sajnos vagy nem sajnos – esetemben nem áll fenn, de ha majd újra aktuális lesz, merítek belőle. 

Képek: betterbusinessbrand, keetria, brandmakernews, allthingslearning, storylineblog, scu.edu, ideamagpie 

Megjegyzések