Fő vs. Mellék



Egy önmagáért, mindenki egyért...? | studypoints.blogspot.com

Amikor Mellék berág Főre, és eldönti, hogy átveszi a helyét...

Fő vs. Mellék

– Szerintem ma már fel se kelj. Én jövök – magasodott a menetkész Mellék az ágyban könyöklő, szemét dörzsölő Főhöz.
– Mi van?
– Mondom, én jövök. Te eleget próbálkoztál, és azt kell, hogy mondjam, elég gyenge eresztés lett. Megmutatom, lehet ezt másképp is.
Fő végignézett Melléken, és mire a teljes díszöltözet végére ért, egészen éberré vált.
– Veszed azt le rögtön! Az mind az enyém!
– Csak volt – jött a fölényes, megvetéstől sem mentes válasz. – Szégyent hoztál a gúnyára, ideje, hogy valaki tisztára mossa és visszaadja régi fényét.
– És gondolom te lennél ez a valaki.
– Ki más? Te kifulladtál. Nem tudsz felmutatni semmi újat. Karakterfejlődést pláne. Bennem viszont van spiritusz – emelte fel Mellék a kezét, hogy szemügyre vehesse a mutatóujjára húzott ékköves gyűrűt.
– Megbuggyantál – rúgta le a takarót Fő, készen arra, hogy elkapja Mellék grabancát és leszedje róla a ruháit.
A másik két lépéssel eltávolodott tőle és gúnyosan mosolygott:
– De kár, hogy az én előtérbe kerülésem kellett ahhoz, megmozdítsd a segged!
– Tétlenséggel vádolsz?
– Meg sok más egyébbel. Mint például: én izgalmasabb vagyok nálad. Sokkal színesebb, pedig elvileg neked kéne hozni ezt a figurát.
– Nem értek veled egyet. Elég egy kaptafára épülne mindenki élettörténete, ha a központ szüntelenül szórná a sziporkákat és lenyomna maga körül mindenkit.
– Bárcsak ilyen volnál! – tette csípőre kezét Mellék. – A helyzet az, hogy téged az nem nyom el, aki nem akar! Te vagy zsennyegsz a bajaidon elmebéli vívódások formájában, vagy mamlasz módjára fogadod, mi zajlik körülötted. Tegnap is kiakadtál azon, mindent utoljára tudsz meg, és kész helyzet vár. Tudod, ezt hívják passzivitásnak. Ha önállóan kezdeményeznél valamit, akkor nem elszenvedője, hanem kiindítója, mi több, irányítója lehetnél sok mindennek.
– Kösz, de nem vagyok szarkavaró.
– Tehát aki aktívan alakítja az életét, az szerinted szarkavaró?
– Nem ezt mondtam – fújta ki dühösen a levegőt Fő. Felállt, igyekezett Mellék fölé magasodni, de mintha a másik egy fél fejjel megnőtt volna.
Mellék észrevette a méricskélést, diadalmasan kihúzta magát.
– Látod? A méreteim alkalmazkodnak az új szerephez. Neked leáldozott. Majd én gatyába rázom ezt a sztorit. Azt hiszem, ilyenkor mondják azt, hogy figyelj és tanulj.
– Egyre ellenszenvesebbnek tartalak.
– Hogy te mit gondolsz rólam, az édes mindegy. A lényeg, hogy állj félre, és hagyj érvényesülni.
– Akkor miért vagy itt? Minek szónokolsz, kell az öntömjén? Azzal nem, de mással ingyen szolgálhatok! – rázta meg öklét Mellék felé, aki a fejét ingatta.
– Szánalmas vagy. Komolyan. Azt reméltem, van annyi vér a pucádban, hogy kiállj ellenem, megküzdj azért, ami a tied, de csak fenyegetőzöl és vén tata módjára a kezed rázod. Legalább tisztességesen megütnél…
– Azt már csak azért sem, mert te javasoltad! Ugráljon az úgy, ahogy te fütyülsz, akinek hat anyja van!
– Újabb probléma. A körülötted lévőkről vagy nem veszel tudomást, vagy ellenségnek kezeled. Pedig nagyon sokat tanulhatnál, ha odafigyelnél, és nem csak élnél bele a világba.
– Ez az első dolog, amiben egyet értünk. Például megtanultam, hogy nem tapostam ki a beled akkor, amikor megtehettem volna.
– Hm, az végül is felkavarta volna az állóvizet – tanakodott fennhangon, az állát simogatva Mellék. – Ám ez a hajó elment! – sóhajtott és összecsapta a kezét. – Kaptál esélyt, fordulópont lehetőséget, nem is egyet. Egyikkel sem éltél. Az ilyeneket ki szokták írni a sztoriból, és a kegyvesztett pancser helyére új Fő dukál.
– Te Melléknek való vagy. Amiről azt hiszed, Fő helyre kerülve előnyödre válik, a visszájára fog ütni.
– Majd meglátjuk, Fő, majd meglátjuk. Ám előtte kérem a neved – húzott elő Mellék egy kis, görbe élű kést, és úgy mustrálta Főt, mintha ki akarna kanyarítani belőle egy darabot.
– Vedd el – jött a flegma felelet.
– Ne nehezítsd meg a dolgomat. Jobban jársz, ha önként adod ide.
Fő felkuncogott.
– Valld be, azt se tudod, hol találod. Nem segítek. Keresd meg!
Mellék bosszúsan Főhöz lépett, ám mire nekilátott volna felkutatni és magához venni Fő nevét, a másik kicsavarta a kezéből a kést és a nyakához nyomta.
– Ezt hogy csináltad? – szórt szikrát Mellék szeme.
– Többnyire készen várnak helyzetek, amikre aztán reagálnom kell. Ez az erősségem, vagy elfelejtetted?
– Rohadj meg! Átvertél!
Fő vonásai kisimultak, már-már barátsággal szemlélte Melléket.
– Tudod, hogy válhattál volna Fővé, megkapva a nevem? Ahelyett, hogy az eszed játszottad, inkább elindultál volna a magad útján. Vérbeli Mellék vagy te: a Főhöz mérve cselekszel.
– Egy olyan Főhöz, aki egy nagy rakás…!
– Lehet, de te, meg a többiek azért vagytok, hogy általatok más legyek. És most figyelj, de nagyon, mert most jön a karakterfejlődés! – azzal ahelyett, hogy a kés pengéjét még jobban Mellék nyakának bőrébe nyomta volna, hogy kiengedje a vérét, oly szenvedéllyel hajolt a férfi ajkára, mintha álmai nője állt volna előtte. Mellék szeme kikerekedett, ellökte magától Főt és levegőért kapkodott:
– Ez… ez… neked elment a józan eszed! Én nem! …mi nem! Nem!

– Szerintem ez egy remek történet kezdete, nem gondolod? – kacsintott Fő Mellékre, aki sarkon fordult és gyors léptekkel elhagyta a Fő nevetésétől zengő helyiséget.

Megjegyzések