Boldogság havi 30 ezerért

Az Aranylövésig és tovább! | pixabay
Egyik nagyanyám Frontin-függő volt. Először alváskönnyítőként írták fel neki, aztán minél többször volt egyedül és minél kevesebbszer látogatták, már a magány ellen is megfelelt. Máig morcos, mert lehozták a szerről.
Gimiben az osztálytársaim egy része csak akkor tudott ellazulva bulizni, ha ivott pár pohárral, és olyat is ismerek, akinek a stresszre adott rapid válasz egy szál cigaretta.
Vagy ott a kávé! Napindító, szundipótló, nem csak az ízéért. Most is itt áll egy csészével az asztalomon. Az energiaitalos koffeinlöketből kimaradtam.
Meglódult a képzeletem, és egy novellányi időre elmerengtem...



Boldogság havi 30 ezerért

Különös szorongás telepedett rám a délelőtti megbeszélést követően – az elmúlt hetekben már sokadszorra, a legváratlanabb és legindokolatlanabb pillanatokban –, és akkor eldöntöttem, megteszem a diákhitel, az autóhitel, meg a lakáshitel után a következő, mérföldkövet jelentő lépést: befizetek a Végtelen Boldogságra.
Csak havi 30 ezer, és egy életre el van rendezve a közérzetem.
– Annyiért megéri, nem? – fordultam Helgához. Az eszményi recepciósról kialakult képhez képest végtelen életunalom sütött a tekintetéből, meg valami más, emberundornak is beillő, alig észrevehető fölény.
– Tőlem kérdezed? – meredt rám, mintha egy idiótával állna szemben.
Nagy kedvem lett volna megmondani neki, hogy először még sajnáltuk, amikor kiderült, az anyja túl sok hormont szedett a terhessége alatt, és így rá már nem úgy, vagy egyáltalán nem hatnak a hangulattabletták, de most már halálosan untuk a célozgatásait. Fogyatékosokkal nem vitázunk, nincs értelme. Még a végén engem tesz felelőssé az állapotáért.
Figyelmen kívül hagytam a megjegyzését, és kiterítettem a pulton az MVM, azaz a Mindenre Van Megoldásunk prospektusát.
– Ennyi pénz nem a világ. Ráadásul, és igazán nem akarok nagyképűnek tűnni, de pont megengedhetem magamnak. A diákhitelemet törlesztettem, autót készpénzre vetem… Érted te ezt? Sikerült egyben megvennem! Lakást meg inkább bérlek, mint veszek. Rugalmasnak lenni jó.
Egyik szemöldökét kérdőn felvonta, és úgy éreztem, a rugalmasságom hirdetése magyarázatra szorul.
– Mármint jó itt, elégedett vagyok a munkámmal, de sosem tudhatja az ember, nem?
– Ja. Sosem tudhatod, mi lesz veled, ha havi harmincért önként lobotómiára vállalkozol.
– Lobotómiára?
– Homloklebeny eltávolításra. Miért, szerinted hogyan érik el, hogy az első befizetésedtől számítva egyhuzamban vigyorogj?
Átfutottam a prospektust.
– Itt nincs szó lobotómiáról. Szerintem kémiai úton érik el.
– Az ellenkezőjéről sem ír, ha jól értem, a többit te teszed hozzá.
A megbeszélés utáni, mellkasomra nehezedő nyomás újra jelentkezett. Helga meredten bámult, és figyelte, hogy leszek egyre sápadtabb.
– Nézd, ha rettegni vágyom, akkor horrorfilmet nézek kiterjesztett valóság moziban.
Kialakulófélben lévő vitánkat Alexandra zavarta meg, akiből már kétfolyosónyi távolságból áradt az Eufória szaga. Nem, Eufória, meg még valami.
– Ez azért már sok – fintorgott Helga és a pult alól elővett egy flakon Antiemót és körbepermetezte a recepciót. – Valaki szólhatna már neki, hogy ne használjon bagzóparfümöt munkaidőben. Ez munkahely, nem swingerklub.
Kis híján felvihogtam, de eszembe jutott, épp egy nézeteltérés volt kibontakozóban. Alexandra fülig érő mosollyal, párás szemmel andalgott el előttünk, és nagyon irigyeltem, hogy olyan jó kedve van.
Helga flegmán végignézte a korzózást a liftig, aztán újabb adag sprét fújt a levegőbe.
– Miért nem mondod meg neki te, hogy túlzásokba esik? – fordultam vissza a recepcióshoz.
– Mert nem fogná fel. Ebben az állapotban nem. Az agya fürdik az Eufória, meg az Instant Love levében, az se jutna el hozzá, ha a szülei halálát közölnéd vele. Ahhoz először kapnia kéne intravénásan nagy dózisú Anti Expresszt, aztán megitatni vele egy kis Gógyit. Habár kétlem, hogy Alexandrára hatna a Gógyi. Túl sok Eufóriát tol, az ilyenek már belövés nélkül is IQ csökkentek.
– Ahhoz képest, hogy te nem szedsz semmit, elég tájokozottnak tűnsz.
– Szerintem én vagyok a világ egyik legjózanabb és legelfogulatlanabb embere, ilyen megvilágításból az egész MVM tevékenysége meglehetősen kifogásolható.
– Nem értek egyet. Az MVM nélkül kétségbeesés és bűnözés emésztené fel a világot. Mind tudjuk, mi volt, mielőtt működni kezdtek volna.
– Egy őszintébb világ a maga ismert gyarlóságaival, amit lecseréltünk a legalizált agymosásra.
– Miről beszélsz? – rökönyödtem meg, de Helgát sokkal jobban érdekelte a körme alatt felgyűlt kosz kipiszkálása egy rotring hegyével. Hirtelen ötlettől vezérelve kikaptam kezéből a rotringot, és megismételtem a kérdést: – Mi a fenéről beszélsz? Mi bajod az MVM–mel?
Meglepetten nézte a rotringot markoló kezem.
– Beléd meg mi ütött? Lehiggadnál?
– Ne szidd az MVM–et.
– Az csak egy szaros cég.
– Nem, nem az.
Látszott rajta, kérdezni akar valamit, végül hátradőlt és összefűzte ujjait az ölében:
– Mit toltál, amikor állásinterjúra jöttél?
– Ez hogy jön most ide?
– Úgy, hogy 98%-os pontossággal meg tudom becsülni, minek köszönhetted a fellépésedet, és a sikeredet: reggel önbizalompótlót spricceltél a szádba, mely a leheletedet is frissítette, aztán jöttek a pozitív magabiztosságot növelő komponenssel rendelkező deót kentél a hónod alá, és ebben a gondolkodást módosító felhőben már csak egy csipetnyi kedvesség, báj, humor kellett egy tic-tacos dobozban.
– Az ember mindent megtesz, amit csak tud a jó benyomás és a siker érdekében – védekeztem. Helga undorral elfintorodott.
– Azon a napon nem téged vettek fel a céghez, hanem az MVM egyik feltuningolt babáját. Neked csupán annyi szereped volt benne, amikor odanyújtottad az eladónak a kártyádat a megfelelő termék kifizetésekor.
– Most úgy teszel, mintha ez olyan nagy dolog volna. Mindenki ezt csinálja.
– Valóban, mióta itt dolgozom, egyszer sem jött ide olyan, aki nem lőtte, fújta, vagy tablettázta be magát valamilyen pozitív érzelmi pótlékkal. Már ott tartunk, hogyha valaki nevetni akar, előtte felhörpint egy pohár piát, és már egy kiadós orgazmus sincs Hiperextázis nélkül! Kételkedem benne, hogy tudnád, milyen külső segédeszközök nélkül érezni. Milyen felkavaró is a természetes szeretet. Habár… – és gyanakodva végigmért. Minél tovább bámult, annál idegesebb lettem.
Helga halványan elmosolyodott. Mindig zavarba jöttem, ha valaki úgy mosolyodott el, hogy a gesztust nem előzte meg egy szem Fun bekapása.
– Habár…?
– Te meglepően tisztának tűnsz. Semmi automatizmus, tanult érzelempótló vegyi gesztus. Amikor Alexandrát és a gógyit együtt emlegettem, majdnem mosolyogtál. Szinte tökéletes az illúzió.
– Minek az illúziója?
– Hogy élsz. Hogy vannak érzéseid. De nem, csak szeretném azt hinni, hogy aki velem szemben áll, érző lény. Kilúgozták belőled az ilyesmit, már az anyád méhében. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kimaradhatok az egészből.
Nagyon megharagudtam. Hogy mondhatott nekem Helga ilyeneket? Milyen alapon gondolja magát különbnek nálam? Honnét veszi a bátorságot, hogy minősítsen?!
– Minden érzésnek megvan a maga ára! A te anyád is megfizette, amikor túladagolta a terhességi boldogsághormonokat!
Helga élesen felkacagott. A térdét csapkodta, ami még jobban felhúzott.
– Túladagolta? Ezt hol olvastad? Vagy bevetted az MVM propagandáját? Nem, az anyám egy szem, csepp, adag mesterséges érzelemkiváltót sem vett magához, és hálás leszek neki ezért, míg élek. Többek között ezért lehetek recepciós: átlátok rajtatok. Tisztán és élesen. Mind eladtátok a szíveteket. Már az anyátok eladta helyettetek. Gondolj erre, amikor majd aláírod az MVM-mel az érzelmi kasztrálásról szóló szerződést. Csináld csak. Tapasztald meg magad, ha nekem nem hiszel.
Irigy kurva. Én csinálhatok ilyet, ő soha a büdös életben. A pofájába kellett volna vágnom, ahelyett, hogy az asztalára hajítom a rotringot és kiviharzok a főbejáraton.
Helga szerint nincs lelkem. Húsgép vagyok, tablettavezérelt érzelmekkel, aki szimulálja az életörömet. Mintha igazi lennék. Beleborzongtam, hagytam szétterjedni az élményt, aztán a nyelvem alá tettem egy kislapnyi Világbékét. Igen, az kellett most nekem. Béke és nyugalom.
Holnap pedig online előfizetek a Végtelen Boldogságra. Jár nekem. Jár nekünk.

Megérdemlem.

Megjegyzések