Sörhelyzet

Fontos kézműves adalék

Azt mondják, a tuti zsíros írós üzletek sörök mellett köttetnek. Ezt se nem cáfolni, se nem megerősíteni nem tudom, de azt hétszentség, hogy múlt héten szombaton nem azért gyűlt össze pár aranymosásos, hogy Varga Beával pályázaton kívüli zugszerződéseket kössenek.




Az ember nem sétál csak úgy be egy főzdefesztre

De nem ám. Főleg, ha rossz megállóban szállsz le (ez volnék én), és ha az esemény helyszínéül megjelölt Városligetben párhuzamosan több rendezvény is dübörög. A leeresztett tó betonmedrében koncertet tartottak túladagolt szekus jelenléttel, a bokrok közül random belebotolhattál egy ligetvédő, vagy annak tűnő hajléktalan sátrába. Nehéz megkülönböztetni, hogy ki az, aki konkrét ügy és ki az, aki csak a hippi létérzés miatt nomádkodik. Aztán a másnapi WizzAir félmaratonra is kipakoltak, a bőség zavarából végül a legősibb GPS - lásd Toronyiránt ® - vezetett ki minket.

Mióta írsz?

Fél füllel hallott, kötelező írós ismerkedő kérdés, de szerintem szerzőknek szervezett rapidrandin is megállná a helyét. Rögtön két ellentétes dolog jutott róla eszembe.
Mintha ez számítana. Bedobom, hogy mondjuk 13 éves korom óta, azaz lassan 20 éve. És? Jelent ez valamit? Jelentenie kéne valamit? Társulnia kéne hozzá egyfajta olvasottságnak, írottságnak, tapasztalatnak, veretes fogalmazásnak, írástechnikai bravúroknak, dramaturgiai, párbeszédes érzéknek, mondanivalónak, izgalmas tartalomnak? Vagy publikált történetek pénzben kifejezhető statisztikájából, blog/oldal látogatószámából, összegyűjtött Moly/Goodreads pontokból álló rezümét kéne tudni fejből mondani? 
Mintha létezne egy skála, amin az írással töltött évek számai vannak, és ha valaki bemond valami, akkor máris elhelyezheted rajta. Ő még csak 4 éve ír. Megértő és elnéző mosoly, sokatmondó pillantások a 10+ éve írók között.
De aranyos, a kezdő, szárnypróbálgató (komolyan, azt, aki ezt a kifejezést meghonosította írói berkekben, azt ki kéne belezni és szárnyakkal kéne kitömni). Ó, te már 15 éve írsz? És mit? Miért nem olvastunk még tőled semmit? Ja, még nincs kiadód? Hát, az hogy lehet?!
Mintha ez nem számítana. Indul a méregetés, igaz, nem nyílt versengő módon, de minden szerző szépen elhelyezi magát másokhoz képest a hogyan haladok az írói pályán mércefán. Ez biztonságot ad, megnyugtat, hogy oké, ő is abban a cipőben jár, mint én, ugyanott tartunk, esetleg lelkesít, mert előrébb tartok, de az is lehet, hogy letör, mert jaj, lemaradtam, basszus.
Mindenre van kivétel, ellenkező példa. Lehet úgy írni tízeniksz éveket, hogy eredménye az egy szál sem. Még olyan sem, amit a szerző maga eredménynek könyvelne el, függetlenül a környezet ítéletétől. Lehet egy évtized alatt semmit fejlődni és a szokásost görgetni. Ehhez még csak egyedül alkotó, művét féltve őrizgető alkatnak sem kell lenni. És lehet úgy is írni, hogy alig 3-4 éve fogott hozzá a delikvens, és különbeket ad ki a keze közül, mint aki hosszú-hosszú évek kilincselése után végre megtalálta a kiadóját.
Ahogy a mióta írsz? sem igazít el teljes biztonsággal, úgy a szerző kora sem. Vannak sajátosságok, de rugalmasak a határok. Vannak korukat meghazudtolva alkotó emberek, mert érdeklődésük, a velük történtek formáltak rajtuk. Engem jobban érdekelnek ezek, mint a tömegemberek. A különleges dolgok csak a könyvekben történnek a teljesen átlagos szereplőkkel.

Anya: basszus, a gyerek különb 13. fejezetet írt, mint én.
via modernmum
Gyes/Gyed paradoxon

Amíg nem voltak kisgyerekükkel az első 3 évben otthon maradt ismerőseim, én csak azt gondoltam, hogy ez a 3 év mekkora szívás. Magára van hagyva az elsődleges gondozó, a nap a szaros pelenka-etetés-szaladaház háromszögben telik, nulla szabadidővel, nonstop kialvatlanságban, guantanámói pszichés terhelés alatt. Aztán lettek ismerőseim, akik ezt megerősítették, és mások, akik meg nem. Olyanok, akik dúskáltak a szabadidőben, és pont ebben a 3 évben táltosodtak meg. Új szakmát tanultak ki, esetleg fejben összedobtak komplett írói pályára elegendő regényötletet, sőt, egy részüket meg is írták. A főzdefesztes talin is volt erre példa, és van abban valami mintázat, hogy
páran pont a gyereknevelés ideje alatt táltosodnak meg és vágnak bele az írásba. Az agy üresjáratának szüleménye? Ilyenkor támad mondanivaló, mesélnivaló? Menekülés a babás hétköznapok ismétlődéséből valami színesebbe, szagosabba? A ritka se nem kell dolgozni, se nem kell babázni, végre azt tehetem, ami érdekel pillanat ajándéka?
Aligha kéne elemezni, meg az olvasókat, ha a mű jó, ritkán érdekli, hogy lelki defekt, vagy alkotói ihletszikra áll a kedvenc olvasnivalójuk megszületése mögött. Amúgy is, tartja magát a közhely, a defekt a művésznél kötelező elem. Muhaha.

Minősített adatok

A jelenlévők főleg íróiskolásokból (Szács Viola úristendehosszúhajavan ésmennyireunhatjahogyeztfelemlegetik), friss pályázati nyertesekből, és lelkes sörrajongókból érdeklődőkből álltak. Varga Beán kívül még két szerkesztő Vilana Réka és Róbert Katalin is jelen volt, és nem ritkán pont a jövendőbeli szerkesztendőjük szerzője mellé telepedtek le.
Hiába akart volna bárki többet megtudni a pályázatokat bíráló lektorokról, Varga Bea egy III/III-5-a elhárítási ügynököt megszégyenítő módon pattintotta le a kíváncsiskodókat. Ami minősített adat, az minősített adat.
Kis kiadói kérdezz-felelek alakult ki művek várható ütemezéséről, íróiskolás kurzusokról, a tablet lemerülése után Bea fiának csöndes haldoklásáról. Hamar kiderült, hogy az egy dolog, ha valakinek kiválasztották megjelenésre az írását, jön a második felvonás. És persze több illúzióval is szegényebbek lettünk. Ha azt hiszed, hogy éles kritikát kapsz a művedre a pályázat honlapján, látnád a lektorok első vérből fakadó, keresetlen, top secret belsős üzijeit! You know nothing, Jon Snow.

Sör, filozófia, röhögés

Mi történik, ha egymásra talál több, filozófiával kapcsolatba került egyén? Ritka beszélgetés, amihez sajnos én max annyit tehettem volna hozzá, hogy gimis vendégelőadó, barlanghasonlat, viszontlátásra. Maradtam a biztonságos és súlytalan sör-humor vonalon, amiben Gyurics Gergellyel méltó partnerre találtam. Használati utasítás Gergelyhez: hiába várod évek óta a publikációját, ne faggasd, ne bolygasd, hagyd békén. Lepd meg, kérdezd valami nagyon másról!
Élőben találkozhattam Szöllösi Kristóffal, az Acélszentek alkotójával, és tanúja lehettem rémületének, amikor közölték vele, nem csak az 50+-os pasik fogják olvasni a könyvét, hanem nők is. Ott volt még Bakti Viktor - Integrálva, Eszes Rita - Macskarév, Csendes Nóra - Zápor utca (cserkészegyenruhában érkezett, ki is faggattam minden embléma jelentéséről), és a Rakétás szerzők közül Littlewood - Cirrus a Tűzfalon, Kiss Magdi - Helló, Belgium. Meg mindenki más, akinek nevét nem tudtam nyomoztam ki.

Jó hangulatban teltek az órák, fene gondolta volna, hogy az első Aranymosás pályázat után idáig fejlődnek a dolgok, és ilyen jó ismeretségbe kerülök többekkel is. Nekem megérte kihúzni a fejem a hátsófelemből. Szinte sötétedésig maradtam, aztán felkerekedtem, és a hazafelé tartó buszon ár a sör altató hatása alatt agonizáltam. Ajánlom bárkinek, aki írós emberek társaságára vágyik, és még a kiadóhoz való kötődés sem feltétel.

Hahahahahahaha | nonbinaryreview

Megjegyzések

  1. "Használati utasítás Gergelyhez: hiába várod évek óta a publikációját, ne faggasd, ne bolygasd, hagyd békén. Lepd meg, kérdezd valami nagyon másról!"

    Ez íííígy van. :D

    "De aranyos, a kezdő, szárnypróbálgató (komolyan, azt, aki ezt a kifejezést meghonosította írói berkekben, azt ki kéne belezni és szárnyakkal kéne kitömni). Ó, te már 15 éve írsz? És mit? Miért nem olvastunk még tőled semmit? Ja, még nincs kiadód? Hát, az hogy lehet?!"

    De jó, hogy kimaradtam abból a körből, amikor az írók megbeszélik írólétük íróságait. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése