Mesterléc



Ne áltasd magad: könyvet és szerzőjét egyaránt megítélik. Annyian és annyiféleképpen, amennyiszer nem szégyenlik. Az elvárások természetüknél fogva árulkodnak magáról az elváróról is, és akkor is rád találnak, ha neked feltett szándékod tudomást se venni róluk.


Olvasói léc

Számomra az író egy külön faj. Azzal a különleges képességgel rendelkezik, hogy képes világát megmutatni, idehozni, illetve belevonni engem. A legjobb az, ha ezt rendszeresen, megszokott színvonalon teszi.
Az is szimpatikus, ha elérhető: blogot vezet, fent van valamelyik közösségi oldalon, ott rendszeresen kitesz valami ínyencséget, akár íródó történetről, akár kedvelt szereplőről, akár valami kis érdekességet a háttérsztoriról, könyvből kimaradt összefüggésről.
Olvasó-író találkozókon közvetlen, és ha épp nincs pénzem megvenni tőle semmit, akkor se hagy elmenni üres kézzel: könyvjelzőt, ceruzát, stb. osztogat és szívesen veszi, ha szelfizni akarok vele.
Neten bármikor ráírhatok, akár ismerősnek is felvehetem, hisz az írók magukból merítenek, aki tőlük olvas, az félig ismeri őket.
Ha a kedvenc sorozatomat be szeretné fejezni, azt csak úgy teheti meg, ha helyette valami jobbal rukkol elő.
(@thereaderlifechoseme)

Kiadói léc

Elárulok neked valamit, kisszivem. Az ötlet fontos, de nem a legfontosabb. A legfontosabb a lé. Mindegy ki mit mond, mi itt nem jótékonykodunk és nem szívességből jelentetjük meg senki szövegét. Író ír, eladott példányszám beszél. Újranyomásnál alább nem adjuk. Pontosan emiatt elvárom, hogy a színeinkben publikáló szerző olyan legyen, mint egy kibaszott svájci óra. Pontos és kiszámítható, lehetőleg ugyanazon a színvonalon alkosson évről évre. Legyen ütemterve, mikor miről akar írni, nekem ne beszéljen mellé anyaggyűjtésről, írói válságról, közbejött életről, családi zűrökről, mert az nem érdekel, az nem ad hozzá  az éves mérlegünkhöz. Azok, akik nem veszik komolyan ezt a szakmát, folyton ilyen kifogásokkal jönnek. Hallasz egyet, hallottad mindet.
Ha valóban kisült a kis kreatív agya, semmi gond, adunk neki témát, írja meg azt. Ha hemzseg a munkája a hibáktól és a szerkesztőm érvágással fenyeget, arra is van megoldás: beiskolázzuk. Mármint ő saját magát a saját pénzén a mi tanfolyamunkra, így a szerkesztő is lenyugszik és keresünk is rajta. Később, ha javára vált, legalább reklámozhatjuk a nevével, nézzétek meg, emberek, ő nálunk tanult, milyen oltárit írt, ha ti is erre vágytok, gyertek és tejeljetek. Amúgy mindegy hogyan ír, tökéletes szerző nincs, úgyis találunk benne szálkát és irány a tanfolyam.
Zsánert ne váltogasson, attól szemrángást kapok, ablakon kidobott marketingköltség, pozicionálja újra a szentemet az, akinek hat anyja van. Mi nem ugródeszka vagyunk a konkurenciához. Egyszer neszeljem meg valamelyiknél, olyat kap, hogy arról koldul.
Az  önmarketingre való hajlandóság alap, modern világban élünk, nem esik le a gyűrű a kezéről, ha neki is reklámoznia kell a rendezvényeinket, tanfolyamunkat a falán, blogján, villanyoszlopon.
(Brutal Books kiadóvezetője)

Szakmai léc

Kezdjük ott, az alap az évente egy megjelenő könyv. Nem kétévente, nem hat évente, évente. Másképpen hogy a büdös életben maradna a szerző köztudatban? A termékeny író a jó író, és emeljük a tétet, mert az igazán nagy valami az évente stabilan megjelenő, jól fogyó minőségi könyv. Szemétből akad ezer meg egy, ami széles rétegben népszerű az következésképen silány középszer. Egy kiváló író ne akarjon középszerűvé válni, legyen nagyobb önbecsülése. Alkosson táplálékot az elme számára, hogy el tudjak benne mélyedni, mozgassa meg az agyamat, váljon számomra élvezetes kihívássá. Reflektáljon a jelenre, és tekintsen a jövőbe.
A könyvön túl fontos a szerző hozzáállása is: legyen alázatos, fogadja el a nála tapasztaltabbak tanácsait. A nagy öregeket jobb, ha nem minősíti, kivéve, ha pozitívan teszi. Ezek akkor letettek valamit az asztalra, amikor ő az anyja csecsével játszott, szóval nincs abban a helyzetben, kritizáljon.
Egy szerzőnek ne legyenek tirpák megnyilvánulásai, főleg, ha nő, ez derékba törheti az amúgy szépen épülő írói életútját. Férfinál zsánerfüggően elvárt sikk lehet, a hiányzó igényességet is szépen elfedheti a nagy arc.  Kettős mérce? Zavar? Írd meg, hátha lesz belőle egy jóféle Hugo vagy Nebula, de siess, a gendertémák jövőre talán lejárt lemezzé válnak.
Mert az ambíció létfontosságú, igényes szerző vigyázó szemét külföldre vesse, olvasson angolul! Mi az, hogy mérnök a háttere és a német az erőssége? Tanuljon meg angolul, ne vicceljünk már, világnyelv! Legyen szíves figyelni az angolszász piacot, tegye belső elvárássá a nemzetközi megmérettetéseket. Fordíttassa le a műveit adott nyelvre, haladóbbak ezt maguk végzik. Magyar pályázás? Izé, a hazai díjak így tedd rá úgy tedd rá.
Alkosson úgy, hogy kerekasztal beszélgetésekre hívják, esetleg írós tanfolyamokra előadónak, ezek egyébként kiválóan alkalmasak arra, betöltse a lukat, ha urambocsá nem jönne össze az évi egy publikálás...
(Sokkönyves Kálmán, szerkesztő, író, vagy amit megfizetnek)

Írói léc

Most pont ráérek, szerkesztenem kéne, de nem visz rá a lélek. Nézd, már ki is takarítottam, kiteregettem és a mosogató is csillog-villog. Amúgy írok mást is, jelenleg két novellát nyüstölök, az egyik pályázatra menne, aztán ott egy félbehagyott regény, kicsit inog a dramaturgia, várom a történetmegváltó belső megoldást, az ihlet segít, vagy ha az bemondja az unalmast, van egy bejáratott bétám, az sec-perc rámutat, hol siklottam félre. Persze csak finoman mondja, máskülönben kígyót-békát rámondok.
Az is lehet, ráírok az előző könyvem szerkesztőjére, jó a viszony, azt se bánja, ha éjjel egykor keresem. Ő szakértő, pszichológus és művész egyszerre, hullámtörő köztem és a kiadó között, nélküle félember lennék.
Szóval a bétázó az alap. Minimum kettő, egy férfi és egy nő, a többféle perspektíva miatt. Az egyikük szintén író, jó haver, kölcsönösen nézzük egymás írását, ez szerintem létfontosságú. Az írói szem azt is észreveszi, ami felett az olvasóé átsiklik. Akinek a család a tesztolvasója, annak fakereszt, tapasztalataim szerint szeretteink fájdalmasan részrehajlóak.
Amúgy tele vagyok ötlettel, az író ötletek nélkül élőhalott író, milyen már az, ha valakinek csak egy van és azt csiszolgatja?! Szerintem tuti kudarc, el nem engedett meg nem mérettetett szerelemgyerek. A jó író nem egykönyves koronára hajt, nem lehet mindenki Harper Lee, főleg hogy azóta poszthumusz neki is kijött még egy kötete. Van egy ismerősöm, hiába jött ki az első könyve, azóta megrekedt. Én sajnálom, ha nem lendül túl, meging benne a kiadó bizalma és megy a süllyesztőbe.
Nem nyaggatom, mert tudom, hogy az milyen borzasztó tud lenni. Például rettenetesen kiakadtam, amikor meg akarták mondani, milyen zsánerben alkothatok. Tojok a piaci blablára, arról és úgy írok, ahogy nekem tetszik. Nincs annál rosszabb, ha valaki begyepesedik egy stílusban. Én kipróbáltam magam romantikusban (szerették, de egy ponton túl nyálas lett), sci-fiben (biztató fórumos kritikákat kaptam), magyarosban (azóta rengetegen bejelöltek és hívtak a Kurultajra is), fantasyban (stílusom kifejezetten eklektikus, szeretem a vámpírelfeket) és néha a saját nevemen is kitérőt teszek a szépirodalom rögös útjain.
Sok a szerzői név? Ez kérem szépen a kreativitás fokmérője, és így szeparálom az olvasóközönségemet is.
No jó, másik írótárs megtalálta a neki való zsánert, sikert sikerre halmoz, de basszus neki olyan munkája van, ami mellett lapátolja magára a szabadidőt. Naná, hogy el tud mélyülni.
(Oralia Pinkheart, O'Long Banks, Mag Mária Emőke, J.R.R.G.R.R.,  alias Nagy-Kriscsisin Adrienn)

Kritikusi léc

Tömör leszek. Legyen az író olvasott, munkája mutassa gyakorlottság jegyeit. Az első szerelemírást ne erőltesse, az a fióknak születik, a közönség és a szakma ennél jóval igényesebb, kiforrottabb művet vár. Az sosem az első, esetenként nem is a második.
Fogadja jól a kritikát, ne spamelje tele az email fiókomat nyomdafestéket nem tűrő, alpári megnyilvánulásokkal. Ezzel lejáratra magát. Vegye tudomásul, ha könyvet küld, abban ott a rizikó, nincs rá kapacitásom foglalkozzam vele, illetve őszinte véleményt kap, nem feltétlenül azt, amit elképzelt. Egyébként az ilyeneket feketelistára teszem.
Írjon rendszeresen, hogy követni lehessen fejlődését, pályáját. Ha valamiben gyengébb, azt legyen képes belátni és szükség esetén elengedni.
Legyen tisztában választott zsánere mélységeivel. Mondom mélységeivel, egy-két körberajongott, hozsannázott popkult könyv felszínes ismerete igen távol áll attól, és a szőrmentén átnyálazott, bizonytalan forrású netes írástechnikai anyagok se adnak stabil alapot.
Az anyaggyűjtés elengedhetetlen, főleg, minél több ismeretet igénylő zsánerben alkot. Igen, ehhez olykor a net kevésbé köztudatban lévő szegmensébe is el kell látogatni - a lanyha Wikipedián túl kezdődik az élet! -, és az offline tartalmak, fővárosi előadások, online podcastok is kincseket érnek. Szakmabeliek megkeresése, szaklektorálás kijárása igen pozitívan alakíthat a megítélésén.
(Jósvai 'J0SV41' Gabriella, kritikus)

Blogger léc

Én szívesen írok bárki könyvéről, ha küld ingyenes példányt. Lehetőleg papír formában, az ekönyvtől kifolyik a szemem és olvasóm sincs hozzá. A pdf egy vicc, kerülendő.
Előnyös, ha nem rinyál feleslegesen, ha negatívat kap. Akiket csípek, azokkal eleve lágyszívű vagyok, a többiek meg mégis mire számítottak? Teher alatt nő a pálma, vagy mi.
Elvem, hogy elsőkönyvest nem húzok le, mert szegények olyan érzékenyek, őket biztatni kell, építő jellegű meglátásokkal ellátni. Fogni a kezüket, tutujgatni... Na jó azt talán nem, de értékelik a törődést.
Magánkiadást nem vállalok. Nem bízom bennük. Van egy haverom, aki mindent bevállal, egészségére. A kedvenc zsánereimen kívüli írásokkal ne is próbálkozzanak, jó blogger szakosodik.
Könyvbemutatókon az írónak ajánlatos normálisan viselkednie, mert azt is megíróm, ha prosztó paraszt és nem hajlandó könyvjelzőt dedikálni nekem. Engem nem érdekel, hogy abból nem lesz kiadói bevétel, az üzleti résszel törődjön a kiadó, ő legyen kedves és készséges. Egy lehúzó bejegyzés is elég, és derékba töröm bimbózó szerzői útját.
Ja, apró, de annál lényegesebb megjegyzés: ha megkeresem, mit szólna egy könyves blogturnéhoz, vagy valami játékhoz, akkor ne a száját húzgálja, ne várasson hetekig a válasszal, hanem lelkesen vesse magát bele. Vagy talán a kiadója nem magyarázta el neki, az önmarketing kulcsfontosságú, és nem tolják alá készen? A profik meg se várják, rájuk írjak, maguk kilincselnek a lehetőségért. Na, az ilyeneknek nagy jövőt jósolok.
(So deep, so meaningful blog tulajdonosa)


Mit tehetsz, ha több-kevesebb elvárást alulmúlnál? Számos lehetőség áll előtted:

  • minden számodra kellemetlen, művedet és/vagy szerzői személyedet negatív színben feltüntető kritikát megfogalmazó személyt istenesen kiosztasz
  • reménykedsz a posztumusz rehabilitációban
  • büszkén viseled és hangoztatod a meg nem értett zseni sebnyalogásra kitalált illúzióját
  • olyan társaságot keresel, ahol megkapod a szerinted kijáró elismerést
  • nemes jártasságot mutatsz nemtörődömségből
  • amivel egyetértesz, azon javítasz
  • igyekszel felnőni a kritika adóinak mércéjéhez, aztán három év megfeszített munka után kedves markos bácsik jönnek érted fura fehér kabáttal és jókora szurival
  • hagyod az írást a túróba, és csinálsz mást, amiben több örömöd leled

Az egyes szekciók megszólalói kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

Megjegyzések